Bevezetésként néhány ténnyel igyekszem árnyalni a cikket annak érdekében, hogy az esetleges hiányzó objektivitást megindokoljam. Az első gondolat egy olyan prekoncepció az iPad termékvonalról, amit Steve Jobs megálmodott: az ujjunkkal tudjuk kezelni, kitűnő érintőképernyő, mindent az érintésünk vezérel. A második gondolat az a gonosz és fanyar tény, hogy cikiztem azokat a PC-s ismerőseimet, akik érintőképernyős laptopot vásároltak, hogy aztán ugyanúgy a billentyűzeten gépeljenek, mint a nem érintőkijelzős gép esetén tették volna. Természetesen az iPadOS új funkciót nem ezen, akár gyermetegnek is mondható szűk csapások mentén vizsgáljuk, de nehéz volna tagadni, hogy valamennyire mégis hatással vannak a gondolkodásomra, amikor az Apple feltalálja az egérkurzort az iPadOS rendszeren.

Az iPadOS eszközök használatával kapcsolatosan sok esetben maguk a felhasználók mondják ki leginkább a kétélű dicsőséget: „mindent meg tudok rajta csinálni, amire a MacBookot használtam”, „amire nekem kell, arra elég.”

Az iPad olyan eszköz, amely sok területen egészen más dolgokra alkalmas, mint egy mobil Mac, számos olyan képessége van, amely valóban hihetetlen dolgok megvalósítására tesz képessé. Bámulatos kameráival elképesztő minőségű stúdió felvételeket készíthetünk, precíz érzékelőivel és az azokat kiaknázó szoftverekkel berendezhetünk egy szobát vagy irodát, az Apple Pencil segítségével valóban az ujjunkkal készített piszkozatoknál sokkal pontosabb, részletgazdagabb rajzokat, illusztrációkat, vázlatokat készíthetünk. Az Apple azonban kicsit engedett a kreativitás, alkotási vágy szűk piacán, és a fentebbi bekezdés idézetei felé terelte a fejlesztés irányát: fontosabbnak tartotta egy „buta de elég” laptop létrehozását, mint a páratlan pontosságú érintő felület, a beltéri térérzékelésben forradalmi LiDAR és számos egyéb képesség tudásának fokozását.

Kicsit elkanyarodva a téma fő csapásirányától érdemes átgondolni, hogy hány olyan Apple alkalmazás van az iPadOS rendszerre, amely intenzíven kiaknázza mondjuk az Apple Pencil lehetőségeit - a Notes / Jegyzetek viszonylag minimális és a jegyzeteléshez szükséges tudást nyújtja. Az irodai szoftvercsomagban csak amolyan beszúrás, megjegyzés, piszkozat szinten van mód az Apple Pencil alkalmazására. Vagyis tetten érhető, hogy az Apple más fejlesztőkre bízza, hogy az iPad érzékelőinek lehetőségeit mélyebben kiaknázzák. A cég kínál egy hardvert, de a hardver tudásának kiaknázása más fejlesztők dolga. Az Apple nem alkotott rajzoló szoftvert az iPadOS rendszerre, és a Measure / Mérés alkalmazáson kívül az érzékelők tudását sem igazán aknázza ki, egyedül csak az Apple.com oldalon a termékek elhelyezésének lehetősége formájában.

Vagyis elmondható, hogy az Apple az iPadOS fejlesztése terén sokkal inkább a „nekem elég” típusú laptop alternatíva irányába lépett el, és nem a csúcs kreatív használat irányába, amely sokkal méltóbb lenne mondjuk egy iPad Pro készülékhez.

E területen némi megnyugvást jelent, hogy legalább a kompatibilitás és használhatóság széles körű lett: az iPad Pro modellek mellé bemutatott Magic Keyboard termékvonal mellett gyakorlatilag bármilyen eszközt használhatunk az egérkurzor kiaknázására, amit a Mac-hez is csatlakoztatni tudunk: Bluetooth alapú egerek, ujjkövetők, Magic Mouse, Magic Trackpad, de akár egy régi Apple Pro Mouse is használható USB kapcsolattal egy AIINO “All-In” Hub segítségével csatlakoztatva, és akár olyan független fejlesztések is, mint az LMP Easy Mouse.

Megjegyzés: A Magic Mouse első generációja és a Magic Trackpad első generációja nem támogatja a görgetést az iPadOS rendszeren, csupán kattintani és egérkurzort mozgatni nem lehet vele.

Az iPadOS rendszeren a Settings / Beállítások felületen a Bluetooth szekcióban van lehetőségünk párosítani vezeték nélküli beviteli eszközt, míg az USB-s megoldásokat vagy közvetlenül USB-C kapun tudjuk az iPad Pro készülékre csatlakoztatni, vagy valamilyen adapterrel van mód a Lightning kapuval rendelkező iPad modellek aljára illeszteni. Ezt követően a General / Általános szekció Trackpad & Mouse / Trackpad és egér felületén találjuk az egérre vonatkozó beállításokat.

Az egérkurzor maga egy szürke kör, amely az iPadOS kezdeti változataihoz képest viszonylag jól használhatóvá és dinamikussá vált - kissé szubjektív élmény, de jobban működött külső gyártók egereivel, mint a Magic Mouse termékkel. A kör alakú egérkurzor egyes elemek fölé menve eltűnik, így az adott felirat kap szürke hátteret - jelezve, hogy az az aktív része a kijelzőnek. A dolog jól használható, bár az iPadOS alkalmazásai némileg másfélék, mint a macOS alapú felületek, így szokni kell ezt a típusú használati módon - közben pedig nem töprengeni azon, hogy ha így használjuk a táblagépet, akkor miért nem egy MacBook Pro előtt ücsörgünk inkább.

A Trackpad & Mouse / Trackpad és egér felületen módosíthatjuk a követési sebességet - ha gyorsabb kurzormozgást szeretnénk az alapból kissé lomha követéshez képest, akkor egyszerűen jobbra, a nyúl felé kell húznunk a csúszógombot - akár az egérrel megragadva. Kikapcsolható a természetes görgetés, vagyis a PC világból származó életidegen tartalom gördítést is preferálhatjuk, hogy a húzással éppen ellentétes irányba mozduljon el a tartalom. Továbbá definiálható a másodlagos kattintás felülete, ha az egéren van erre alkalmas gomb: a jobbkezes felhasználóknál tipikusan a jobb egérgomb állítható be másodlagos kattintásra, noha az iPadOS rendszerben viszonylag kevés helyen élhetünk ezzel a lehetőséggel.

Az alkalmazások többségében az egér használata hamar megszokható, bár nem ritka, hogy belenyúlunk az ujjunkkal a kijelzőbe már csak az érintőképernyő okozta megszokásból. Nem vitás, hogy a funkció kényelmes lesz olyan felhasználók számára, akik nagyon alap dolgokra és billentyűzettel kiegészítve használják az iPad készüléket, de itt inkább egy „ezt is tudja” típusú lehetőségről van szó, nem pedig olyasmiről, amire azt mondjuk, hogy „ezért vedd meg!”

Cikk: Birincsik József, 2020. augusztus 31.

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: