A mexikóvárosbeli Michel Rojkind és a manhattani Tronic Studio művészeti igazgatója, Vivian Rosenthal sok közös vonással bír. Mindketten csúcskategóriás nemzetközi ügyfeleknek dolgoznak; mindketten többféle szakterületen is kiemelkednek - Rojkind egy népszerű mexikói pop együttes dobosa volt, Rosenthal építészeti oklevéllel rendelkezik. És mindketten 3D Mac alkalmazásokat használnak a munkájuk során.
Michel Rojkind: Manapság nehéz elképzelni egy olyan céget, amelyik tervezéssel foglalkozik, és nem termel semmit 3D környezetben.
Ezzel együtt persze az épületet meg kell építeni, ami egy más történet, de az a lehetőség, hogy a tervből 3D forma alkotható, sokkal közelebb áll a célhoz, mint a hagyományos 2D tervezés.
Rojkind és Rosenthal egyaránt folyamatosan több, különböző jellegű design munkában érintett. Rojkind nemrégiben álmodott meg egy nagyratörő homlokzatot a Nestlé mexikói, Toluca városbeli gyárának. A cége éppen újjávarázsol egy százszobás hotelt Mexikóvárosban,
és Arturo Ortizzel együttműködve egy jelentős mezőgazdasági telep tervein dolgoznak a mexikói Iraputoban. Rojkind munkája emellett egy Dubaiban felépült toronyház és egy folyamatban lévő közel-keleti oktatási központ megjelenésén is látható.
Eközben Rosenthal, és partnere, Jesse Seppi, illetve kollégáik a Tronic Studio-nál egy látványos média megjelenési építményt alkottak meg a dallasi Target áruház részére, amely élő akciót és grafikus tartalmat egyaránt megjelenít a 8 méter magas LED képernyőjén. A Subaru-nak készített tévéreklámjuk állóképek sorozatát kelti életre. Emellett rendszeresen dolgoznak animációs munkákon. Továbbá a híres Wired Magazine éves design rendezvényének, a NextFest-nek is ők felelnek az építészeti, megjelenési és kivitelezési feladataiért.
Amikor ez a két szakember egy asztalhoz ült, rengeteg mondanivalójuk volt a munkájukról, és az építészeti és tervezői munka jövőjéről.
Vivian Rosenthal: Pontosan. Manapság enélkül nem lehet versenyben maradni.
MR: Építészeti szempontból ez nem is lehetne világosabb. Folyamatosan 3D környezetről beszélünk, a tér betöltéséről. Az animációk, az épületet virtuálisan bejáró renderelések a legközelebbi képet adják a kész épülethez. Épületet tervezni egy nagyon személyes munka, az elmerülés a legapróbb részletek közelségében. A megrendelőket a kis dolgokkal lehet birtokolni, mint a belső fényhatások és színek. És a nagyméretű tervek során a 3D megjelenés ugyanilyen fontos, mert az, hogy látható a végeredmény, nagy hatással van az emberekre - olykor még a finanszírozást is inspirálja.
VR: Számunkra a 3D-ben való munka kritikus jelentőségű. Enélkül el sem tudom képzelni a munkánkat. Manapság már nem is készítünk hagyományos kézi piszkozatokat. A 2D tervek alapján 3D animációkat alkotunk, amelyek kulcsfontosságúak a tervek eladása során. A megrendelő így pontosan láthatja, hogy mi született meg a fejünkben, ami egy 2D terv alapján elég nehezen lenne megmutatható. Ha csak a 2D terveket vagy látványt érzékelnék, sok esetben rájönnének, hogy néhány dolgot egészen másképp képzeltek el. A 3D látványtervek révén még a korai fázisban lehetőség van az igényeik szerint módosítani.
MR: Vivian, igazán szeretem a munkáitokat, amit a Tronic készít 3D és multimédia területen. A valóság és a kreatív grafika keveredése észbontó. De mint építészeti területről származó szakemberek, nem hiányzik számotokra a konkrét építészeti munka?
VR: Érdekes kérdés, mert építész cégként indultunk, és utána tértünk át a 3D-re. Manapság az ügyfeleink nem ritkán kérik azt, hogy mindkét dolgot végezzük el. Szeretjük az ilyen feladatokat, mert az építészet és a multimédia keveredése. Még mindig szeretjük az építészeti tervezést, de mióta a tervek digitálisan készülnek, gyakorlatilag ugyanaz a tere a vonalak által definiált terveknek, mint a textúrával, fényekkel, emberi alakokkal ellátott 3D látványterveknek. Ugyanazok az összetevők.
MR: Nem vitás. Amikor befejezek egy tervet, majd elkészülnek a modellek és belső terek bemutatói, mindig nagyon izgatott vagyok - alig várom, hogy elkezdődjön az építkezés, mert a fejemben már készen van az épület. Ebből a szempontból szerencsés volt a legutóbbi, Nestlés munkám, mert ott röpke két és fél hónap alatt fel is tudtuk építeni a megtervezett épületet.
VR: Figyelemreméltó!
MR: Persze a mi munkánk a megálmodás és tervezés után a 3D környezetben való megalkotással végetér.
VR: Pontosan. Napi szinten gyakorlatilag nem érzékelünk különbséget aközött, ami a számítógépen születik, és ami a külvilágban épül. Nemrégiben a Sharp részére készítettünk egy CNC (computer numeric control) szobrot. A vizuálisan megalkotott szobor terveit a program írta le, és a dolog annyira digitális lett, hogy gyakorlatilag ami megjelent a valóságban, szinte tökéletes mása volt a terveknek, amik a képernyőnkön születtek.
Te még készítesz fizikai modelleket, Michel? Vagy főként digitális, esetleg kombinált modelleket? Melyiket választod szívesebben?
MR: Sosem fogok felhagyni a fizikai modellezéssel. Nagyon sok makettet készítünk, és nagyon sok 3D látványt is. Mostanság tervezünk egy 3D nyomtatót beszerezni, mert sok esetben túl komplexek ahhoz a tervek, hogy makettként könnyen elkészíthetők legyenek. A nyomtatóval talán személyesebb közelségbe hozhatók a tervek, mint a monitoron vagy projektoron bemutatja.
VR: Igen, az tényleg nagyszerű.
MR: Manapság a 3D tervek már annyira jók, hogy ha elkészül a modell, nem is szükséges a hagyományos papírokat és egyéb terveket átadni az építő cégnek - a render alapján fel tudják építeni az építményt. Teljes mértékben átformálódik az építészeti tervezés és kivitelezés ezáltal.
VR: Abszolút. Nem kell 2D tervekben gondolkodni többé, hiszen a kész kicsinyített mása áll rendelkezésre a kijelzőn.
MR: Igen, sok dolgot könnyebbé tesz. Jártam több országban tanítani, és akárhány nemzetiséggel találkoztam, mindenki ugyanazokkal a dolgokkal küzdött. Hosszú ideig csak terveztünk papíron, hogy aztán nekifoghassunk a tényleges munkának. Őrület. Van egy hosszú átfutási idő a tervek elkészítése és a tényleges kivitelezés között, amíg "lefordítják", hogy mit is kell építeni.
Hamarosan ez teljesen megváltozik: Megkapják a 3D terveket, betöltik a számítógépükbe, szétvágják a nyersanyagból az alkotóelemeket, és összeépítik őket. Manapság már sok esetben ez történik. Hasonlít arra, amit Vivian mond - ha már 3D-ben készen áll valami, akkor minek lebutítani 2D-re, hogy aztán újból 3D legyen belőle?
VR: Igen, ez teljesen párhuzamos gondolat azzal, amit csinálunk. Ha az építészet át tudja ugrani a 3D-vissza 2D-3D procedúrát, akkor sokkal egyszerűbb lesz a folyamat. A digitális valóságból egyszerűen kiemelkedik a megépített forma. Ezért nem látok különösen nagy különbséget a média és az építészet világa között. A jelen folyamatok szerint ez a kettő közelít egymáshoz.
MR: Mindig próbálom újragondolni a dolgokat, és elképzelni, hogy mi következik. Hogyan fog kinézni a jövő, amit többek között ti, a Tronic Studio álmodtok meg. Talán a számítógép grafika és az animáció nem csak a képernyőkön jelenik meg. Talán az épületek fizikai valójukban is mozgalmasak lesznek…
VR: Ez az a folyamat, amit mi konvergenciának nevezünk. Még a főiskolán Columbiában Jesse és én alkottunk egy elméletet, az úgynevezett kék ház elméletet, amely a digitális és fizikai tér párbeszéde. A dolog arról szólt, hogy miként implementálható az építészetben a Hollywood-ban oly gyakran használt blue box és green box megoldás, amely révén a terek és emberek egy új, harmadik térrel köthetők össze az épületen belül. Az eredmény egy olyan épület, amely önmaga a média. Nem tudom megmondani, hogy ez mikor valósul meg, de sokan gondolkodnak ebbe az irányba a szakmából.
MR: Azt hiszem, mi ketten egyféleképp gondolkodunk erről. Képesek lennénk így nagyobbá tenni az épületeket anélkül, hogy ténylegesen nagyobb lenne a kiterjedésük. Ki lehetne terjeszteni a megjelenést és a hangulatot a digitális és fizikai tér ilyen találkozásával.
VR: Ez fog történni a következő években. Napjainkban a vágy és a cél van meg. Csak a megfelelő technológiákat és folyamatokat kell kitalálni a megvalósításhoz. Nem kételkedek abban, hogy ez meg fog történni.
Apple: Milyen eszköztárat használtok a munkátok során? Vivian?
VR: A leggyakrabban visszatérő eszközünk a Final Cut Pro és Shake kombinációja. Itt indulnak és végződnek a tervek. A különböző bemutatók és 3D séták a Final Cut Pro-ban indulnak, majd a Shake-ben teljesednek ki, és végül a Final Cut Pro-ban fejeződnek be. A napi jelentés is igen hasznos funkció, mert így be tudjuk mutatni az ügyfélnek a ténylegesen elvégzett munkát, amit a Final Cut Pro-ban végzünk. A Target produkciónál például rengeteg dolgot változtattunk, újrarendereltünk, hogy a leginkább tökéletes legyen az eredmény. A Final Cut Pro kritikus eszközünk volt ebben a folyamatban.
Ezen kívül a Cinema 4D is fontos szerepet tölt be a CNC munkáinkban. Egy más típusú szoftver, amivel régebben nem voltam közeli kapcsolatban, de most egyre nagyobb szerepet játszik a munkánkban.
Apple: Michel?
Elsősorban egy CAD szoftverrel dolgozok, a magyar fejlesztésű ArchiCAD nevűvel, amely eredetileg egy kifejezetten Mac-re készült CAD szoftver volt. Az ArchiCAD segítségével készítem el a terveket, azon a MaxonForm nevű alkalmazásba küldöm át az anyagot, ami egy Cinema 4D kiegészítő az ArchiCAD anyagainak fogadására. Ezáltal válik átjárhatóvá a két program.
Sokat dolgozunk a Maya programmal a mozgó víziók elkészítésekor, amelynek anyagait szintén a Cinema 4D-be exportáljuk. Az Artlantis Studio nevű programot használjuk renderelésre, és kipróbáltuk már a Maxwell nevűt is. És persze a prezentációk során elengedhetetlen a Flash.
Forrás: Apple.com, Elise Malmberg interjúja
Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: