A Final Cut Pro színkezelési alapismereteivel kapcsolatos cikkünkben kitértünk arra, hogy a program felületén úgynevezett szín kijelzők (video scopes) áll a rendelkezésünkre, amely sokféle hasznos adatot közöl a filmünk képével kapcsolatosan, és segédletet ad egyrészt a megfelelő beállítások elérésére, másrészt a szabványoknak megfelelő fényerejű produkció létrehozására.

Ez a cikkünk ezeknek a kijelző eszközöknek az elméleti áttekintését, ezáltal a gyakorlati használatba való beültetését mutatja be. A segítségükkel tudományos alapokra helyezhetjük a filmünk színkezelését, és nem kell ránézésre megküzdenünk az esetleges fényerő eltérésekkel.

Megjegyzés: A színkezeléssel kapcsolatosan megfigyelhetjük, hogy olykor a profi kamerák jóval több utómunkát igényelnek. Ennek oka, hogy az egyszerű akciókamerák, vagy éppen az Apple iOS eszközei már a felvétel során szoftveresen effektelik a filmet, ezáltal sokszor szebbnek tűnő felvételt készítenek. A profi kamerák azonban pontos képet rögzítenek, és később szélesebb körű szerkesztéseket tesznek lehetővé. A legtöbb esetben természetesen a profi kamerákon is vannak olyan beállítások, amelyek kihatással vannak a felvétel színére: például megadható, hogy a fényforrás természetes vagy mesterséges.

A Video Scopes felületet a Final Cut Pro alkalmazásban a Command + 7 billentyűparanccsal érhetjük el.

Tipp: Az elsőre bonyolultnak tetsző felület a videó mellett balra jelenik meg (az Event Browser és a Viewer között). Mivel a színszerkesztés során szükségünk lesz az Inspector (Command + 4) felületre is, érdemes úgy átrendezni a Final Cut Pro ablakot, hogy a Viewer és a Video Scopes felület optimális méretben jelenjen meg, tehát növelni a felületüket az Event Browser kárára, akár az Event Library bezárásával. A Video Scopes három típusa közül a Histogram és a Waveform optimálisan mutat a videó alatt is, tehát ezeknél lehet úgy beállítani az ablakot, hogy ne az egyébkén vízszintes kiterjedésű videó mellett, hanem az alatt helyezkedjen el.

A Video Scopes háromféle típussal rendelkezik. Mindhárom típus közel ugyanazt az információtartalmat fejezi ki, ám másféleképpen. Vannak olyan munkafolyamatok, amelyeknél az egyik, míg olyanok, amelyeknél a másik megjelenés a praktikus. Igény esetén azonban mindegyiket bekapcsolhatjuk, és mindegyik kijelzés tartalmát külön-külön láthatjuk.



A Video Scopes célja, hogy filmük fényerejét (luma), színképét (chroma) és RGB (red, green, blue) összetételét kijelezze. A fényerőt a film kontraszt aránya határozza meg: a kontraszt arány a legsötétebb és a legfényesebb része által közrefogott terület. A Video Scopes felületen kijelzett tartalom mindig az akutális képkocka színinformációit mutatja, azaz a mozgóképpel együtt folyamatosan változik.



A Final Cut Pro X a Video Scopes felületen kettő mértékegységet támogat a kijelzésre: az észak-amerikai IRE az alapértelmezett, amelyet igény szerint millivoltra állíthatunk. A felvételek általában -20 és +125 IRE, -140 és +840 millivolt közötti értékeket tartalmazhatnak, de a megengedett értékek 0 és 100 IRE, illetve 0 és 700 millivolt közöttiek. A 0 minden esetben az abszolút feketét, míg a 100/700 az abszolút fehéret jelöli.

Az alapértelmezett Video Scopes megjelenés Final Cut Pro felületén a Histogram, amely első használatnál az RGB Overlay ábrázolással látható. Ez a kijelzés típus megmutatja az adott szín képkockán belüli képpont mennyiségét, illetve az adott árnyalat és az egész produkció fényerejét.



Megjegyzés: Az itt található illusztráción például az látszik, hogy a felvételben a kék némileg túlsúlyban van a háttérben lévő hegy erdeinek köszönhetően, és a párás levegő miatt a középértéknél erős szürke színek (50 IRE) mellett a legtöbb kék a 100 IRE környéki fényerő zónában található. Az is látszik, hogy a felvétel fényereje átlagos, kicsit még sötét is, hiszen 25 IRE környékén domborodik ki leginkább a fényerő (luma), de a szürke ég miatt a felső tartományban, 100 IRE alatt kicsivel kiugró értéket is mutat.

Lehetőségünk van az RGB színeket különválasztani egymástól a jobb felső sarokban lévő Settings felnyíló menü használatával: itt az RGB Parade opciót kiválasztva a három alapszín egymás alatt, elkülönülve jelenik meg. Ugyanígy lehetőségünk van csak a fényerőt (Luma) megjeleníteni, illetve az egyes színeket külön-külön (Red, Green, Blue), ha például csak egy specifikus szín szerkesztésére van szükségünk.



Ez olyankor hasznos, ha a felvétel valamilyen nem kívánt hatás miatt váratlan színképet mutat. Például egy napernyő alatt készítünk felvételt, és minden piros. Ilyen esetben a Color Scopes RGB Parade kijelzését használva a zöld és kék színek arányához igazíthatjuk a kiugró pirosat.

Megjegyzés: A szerkesztési műveleteket az Inspector felület helyén a Command + 6 billentyűparancsra megjelenő Color Board felületen tudjuk. (A Window menü Show in Workspace > Color Inspector, vagy az Enhancements menü > Show Color Inspector parancsával is elérhető.) E cikkünk nem részletezi a szerkesztést, helyette a kijelző megoldások funkcióját tekinti át részletesen. A szerkesztésről szóló tudásanyag a színkezelés alapjait bemutató különálló cikkünkben került összefoglalásra.

A Histogramhoz hasonló tartalmú, de látványosan eltérő megjelenésű a Waveform (hullámforma), amely nem az adott színek képpont mennyiségét mutatja meg, hanem azok árnyalatát, azaz fényerejét.

Megjegyzés: A Waveform legjobban akkor használható, ha a film alatt helyezzük el, tehát ha eddig nem történt meg, célszerű a Settings felnyíló menüből a Vertical Layout opciót kiválasztani.

A Waveform felületről leolvashatjuk egy szín fényerő csúcsértékét, átlagértékét, minimális értékét, átlagos árnyék értékét, valamint az adott képkockán belüli elhelyezkedését. Azaz a Waveform ábrázolásmód nem vízszintes grafikonon történik, mint a Histogram, hanem a képet magát látjuk, amint az adott képkockában a színei elrendeződnek. Ahol a Waveform piros színt ábrázol, ott a képkockán belül is piros szín található. A hullámforma megjelenése olykor tökéletesen leköveti a tartalom megjelenését is, mozgás közben pedig egyértelműen azonosíthatóak az egyes elemek.

A leolvasott információk alapján természetesen végrehajthatjuk a szükséges fényerő szabályzást, hogy ne legyenek 0 alatti értékek és a maximum fényerő ne lépje túl a 100 IRE vagy 700 millivoltos számot.

A listában második, cikkünk végére hagyott megjelenési forma a Vectorscope, amely másféle megközelítés szerint ábrázolja a színeket: a színtelítettséget veszi alapul, és a középpontja a tökéletes fekete, szürke vagy fehér, míg a külső körvonal a maximális színtelítettséget (saturation) ábrázolja. A kör középpontjából a körvonal irányába egy vonal halad, amely az emberi bőrszín árnyalatát jelöli (ez egy átlagos érték, tehát rassztól függetlenül működik).

A Vectorscope által jelölt tartalom leginkább egy tintapacára emlékeztet, amely az esetek többségében a kép közepéből indul ki valamely irányba: az irányt az határozza meg, hogy milyen színek alkotják főként az adott képkockát. Más-más irányba nyúlik a paca egy tenger alatti felvételen, egy előadásról szóló filmen és egy mezőgazdasági gép élénk zöld tavasszi mezőn való haladását ábrázoló videón.

A Vectorscope utal arra, ha a filmnek van egy alap túlsúlya valamely árnyalatból: például a fentebb említett piros napernyő alatt napsütésben rögzített felvétel esetén az egész filmnek pirosas beütése van: emiatt nincsen abszolút fehér, szürke vagy fekete eleme a felvételnek, mivel a piros szín ráfolyik az egész filmre. Ekkor a Vectorscope csóvája nem középről indul ki, hanem valamely irányba el van tolódva. A csóva fényessége utal arra is, hogy az adott szín telítettsége mennyire magas: a fényes csóva azt fejezi ki, hogy az adott árnyalatból sok van, míg az oldalra kiugró vékonyabb részletek egyes színek kisebb arányú jelenlétét fejezik ki - az illusztráción az látszik, hogy a közép fehér értéktől határozott ág indul ki a kék (B) irányába (amely a pulóver miatt hangsúlyos), illetve halovány ág indul a citromsárga (YL) felé enyhén a zöld (G) irányába hajolva (ez a tányér és tartalma), míg a film legerősebb eleme a gyenge színtelítettségű (fakó) bőrszín (a vízszintes vonalon látszó fényes megjelenés erre utal).

A színkezelés témaköre egy önálló tudomány, de ezen ismeretek birtokában máris közelebb vagyunk ahhoz, hogy ne ránézésre hajtsunk végre egy-egy színkezelési műveletet, hanem a vizuális leírás nyomán optimális hatással.

© MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2013. 08. 26.
Frissítve: 2017. augusztus 28. (10.3); 2023. március 3. (10.6.5)

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: