Eric Eason - A Manito című film készítője

Az 1990-es évek végén a feltörekvő filmes, Eric Eason meg volt győződve róla, hogy sohasem lesz elég pénze egy egészestés film elkészítéséhez. És a dolognak volt alapja: a 10 perces Alone Together (Egyedül Együtt) című 1998-as filmje 16000 dollárjába került (szűk 4 millió forint). A produkció 16 mm-es filmre lett felvéve, amihez igen drága felszerelés szükséges, és ennek bérlete a kis filmesek számára elérhetetlen álom.

Aztán Eason látta a The Celebration (Az Ünnep) című 1998-as Thomas Vinterberg filmet, amely a csúcsminőségű analóg technika helyett a költséghatékonyabb DV megoldásokkal készült. Ez a minőségen olyannyira nem volt érzékelhető, hogy a Cannes Film Fesztiválra is eljutott a produkció.

A felismeréssel, hogy a DV megállja a helyét a független filmkészítésben, Eason elhatározta, hogy elkészíti a Manito című filmet, a 78 perces bemutatkozó filmjét - 24 ezer dolláros költségvetéssel (szűkös 6 millió forint). A film sikere magát a készítőt is meglepte, hiszen a Manito azóta nem csupán a kritikusok kedvence, hanem világsiker. A film nemcsak a Sundance Film Fesztiválon volt a legsikeresebb, hanem azon a Tribeca Film Fesztiválon is győzött, amelynek fődíja 25 ezer dollár volt.

Talán nem jelent fordulatot a sikertörténetben az sem, hogy Eric Eason a filmjét Macintosh-on, a Final Cut Pro-t használva készítette el.

Eason életében inkább a csináld magad módszer híve volt, és nem járt menő filmes iskolákba, sokkal inkább a saját irányait követte, így töltött el több évet Párizsban és Budapesten, ahol folyamatosan képezte magát a világ irodalmi és filmes termésének megismerésével.

A fő film elkészítése előtt Eason készített egy rövid komédiát, amelyet arra használt, hogy megismerje és megtanulja a Final Cut lehetőségeit.

Aztán 2000-ben elkezdődött a Manito forgatása. Maga a film egy latin-amerikai család 48 óráját sűríti 78 percbe. Eason New York Washington Heights negyedétől nem messze lakott, amely egy spanyol nyelvű városrész. A latin-amerikaiak mentalitása és kultúrája már fiatalon megragadta Easont.

A rendezői törekvések között szerepelt, hogy a film kissé nyers legyen, ezáltal is idomulva a szereplőkhöz és a tartalomhoz, hogy a néző tulajdonképp bekapcsolódjon a filmbe, és ne csak nézze azt. „Azt szerettük volna elérni, hogy ne legyen hollywoodi stílusa a filmnek, és a nézők ne érezzék, hogy színészek vannak a vásznon."

Amikor a felvételek elkészültek, Eason és a rendező, Kyle Henry egy PowerMac elé ültek, és a következő egy évet a vágatok tökéletesítésével, a film végleges formába öntésével töltötték. „A Final Cut Pro nélkül semmire nem jutottunk volna" - mondja Eason - „100 órányi felvétellel dolgoztunk, sok-sok meghajtót a Mac-hez aggatva…"

„Amikor megnyertem a Tribeca díját, az első dolog, amit vásároltam, egy PowerBook volt. Sosem hittem volna, hogy lelkesedni fogok a technika egy darabjáért, de ez tényleg egy olyan eszköz, ami hozzásegít az önmegvalósításhoz."

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: