A Music / Zene alkalmazás egyik látványos képessége a legelső verziótól fogva a vizualizáció volt. A Mac OS 9-re bemutatott 2002-es verzió vizuális csodája annyira újszerű volt, hogy amikor megjelent, rendszeresen ültünk le a tizenöt hüvelykes iMac G3 kijelzője elé, 
hogy az ATI Rage 128 Pro videókártya által megjelenített színes hullámforma látvány áradatát élvezzük. A sablonos vizuális megjelenés természetesen mindig eltérő, hiszen a zene határozza meg a képét.
Az Apple az évek alatt nem csak továbbfejlesztette a Music / Zene alkalmazásba integrált vizualizációt, de új elemekkel is bővítette, sőt, külső fejlesztők számára is megnyitotta, így akár letölthetünk újabb műveket, amelyek újszerű megjelenéssel kápráztatnak el.
A Music / Zene vizualizáció működésének alapja a hang: a zenénk hullámformáját nem függőleges sávokként jelzi ki a program, hanem előre megírt, tipikusan OpenGL alapú vizuális effektusokat jelenít meg. A Visualizer új képi és formavilága mellett a View menüből elérhető az Classic Visualizer nevű megjelenés, amely a régi, a Music / Zene alkalmazás első verziójából is ismert megjelenés. (Ezen kívül található három specifikus formavilágú változat: Stix, Lathe, Jelly.)
A Music / Zene vizualizációt a Command + T billentyűparanccsal tudjuk elindítani, leállítani pedig ugyanezzel, vagy az Escape billentyű lenyomásával. A Command + Control + F billentyűparanccsal (View > Enter Full Screen) lehetőségünk van teljes képernyőre állítani a megjelenést, amely révén az macOS rendszer újabb verzióinak megfelelően egy önálló virtuális képernyőt foglal el a vizualizáció.
A Music / Zene alkalmazásbeli vizualizáció a videókártyát használja, de emellett erős processzor terhelésnek is kiteszi a gépet, főleg az új változata. Meglepő azonban, hogy a klasszikus vizualizáció is néhány perc alatt felpörgeti a mai ultramodern gépek ventilátorát, miközben a cikk elején említett iMac G3 modellben nem is volt ventilátor. (Jogos persze a felvetés, hogy mennyire tudjuk élvezni a zenénket, ha közben ventilátor fújtat a gépben.)
A vizualizáció közben lehetőségünk van néhány paramétert módosítani. Alapvető parancs az I betű lenyomása, amely megjeleníti az előadó és album információt, illetve az album borítót, ha van.
A Q betű lassítja a vizualizáció menetét, így ha meg akarunk nézni részletesebben egy-egy effektust, akkor ezzel lehetőségünk van áttekinteni a részleteit.
Az M változtatja az aktuális formavilágot, vele tudunk váltogatni a különböző megjelenések között.
Az N betű lenyomása ki- és bekapcsolja az effekteket követő ködöt, amelyet a Music / Zene fejlesztői nebulának neveznek. A köd még inkább terheli a processzort és videókártyát, tehát az említett ventilátorhang még jelentősebbé válik.
Az E betű ennek a füstnek és az egész effektusnak a fényerejét változtatja.
Az F betű vált a helyben álló, villódzó kerek effektusok és a térben elnyúlva mozgó nyalábok között.
Az L billentyű befagyasztja az objektumok forgását, vagyis szűkíti a térbeli mozgás megjelenését, egy helyben mozognak előttünk a vizuális effektusok.
A Music / Zene vizualizáció látványos, újszerű élményt kölcsönöz a zenehallgatáshoz, és érdekes irányzattal fokozza a zeneélményt.
A Music / Zene alkalmazás klasszikus vizualizációja:
A Music / Zene alkalmazás újabb fajta vizualizációja:
© MacMag.hu Cikk: Birincsik József 2013. 09. 02.
Frissítve: 2021. február 12. (Music); 2021. május 17.
