Legyen szó a vörös szőnyegen vonuló sztárok fotózásáról a Cannes-i film fesztiválon vagy épp több mint 100 előadó megörökítésén a TED konferencián Monterey-ben, a legnagyobb kihívás egy eseményfotós számára az óriási méretű képanyag átlátásának problematikája. Aztán a következő feladat a profitképes felvételek elküldése a hírügynökségeknek, internetes blogoknak és az új médiák megannyi más formájának. Amikor sztárokról van szó, a 24 órás globális média étvágya kielégíthetetlen.

Ez az a környezet, amelyben a londoni székhelyű Robert Leslie fényképész nap mint nap él és dolgozik. Érthető hát, hogy már a 2005. év végi bemutatása után érdeklődött az Aperture kínálta lehetőség iránt, és a szakmában az elsők között építette az Apple fotószoftverére a munkája feladatrendszerét.

"A Cannes-i Palais-ban mindig nehéz dolgozni - mivel 300 másik kolléga is jelen van ugyanazzal a céllal. Nem beszélve a késő éjjeli premierekről, amikor a fényviszonyok sem túl jók, pláne a szőnyeg elején, ami a kedvenc díszletem."

"A kedvenc eszközöm egy harminc éves régi kézi fókuszú lencse, amit egy digitális vázra helyek fel - némi nosztalgiát ad a dolognak, miközben remek képeket készít alacsony fények mellett is. A legnagyobb veszélye annak van, hogy a képek nem lesznek élesek, vagy alulexponáltak lesznek. Az Aperture teljes képernyős nézete és az egyszerű nagyítási-közelítési megoldások segítenek abban, hogy az ilyen esetleges hibákat azonnal láthassam és újra próbálkozzak."

A saját magát is munkamániásnak tartó Leslie egy kanadai fényképész, aki a Vanity Fair mellett más divatlapoknak is dolgozik, többek közt a Paris Match, a Harpers Bazaar, a Conde Nast Traveller és a French Vogue magazinoknak. Az óriási mennyiség mellé kiváló minőségre is szükség van, amelynek elérését az Aperture segíti többek között a kötegelt munkavégzés révén, amikor képek tömegén végzi el ugyanazokat a műveleteket a program. Leslie esetén ezek a képek nyersek, azaz a fényképező RAW állományai.

Leslie elmagyarázza, miként is dolgozik: "Egy komoly eseményen jó eséllyel előfordul, hogy akár 100 GB fényképet is készítek, mint ahogy történt ez a Ted 2007 show-n. Ebből az óriási tartalomból 900 körüli képet választok ki, amelyekkel a továbbiakban dolgozok, és a legjobbnak értékelt képek azonnal weblapokra és a sajtó részére kerülnek továbbításra. Az okos albumok segítségével ezekkel a képekkel különböző kritériumok szerint végezhetek csoportosítást - dátumok, nevek, kulcsszók és más meta adat morzsák segítenek ebben. A gyors keresés és a képek hatékony megtalálása nagy előny. Köszönhetően a tizenhét hüvelykes MacBook Pro mobil gépemnek."

Még az olyan szürreális helyzetekben is, int ami Cannes-ban előfordul, Leslie talál egy újszerű perspektívát a képeiben és egyedi stílust tükröz vissza a fotóin. A képei nagyobb távlatokat ölelnek fel, mint a kategóriájában előforduló tömegfotósoké.

Leslie képeiben nem jellemző, hogy kizárólag egy személyre koncentráljon, általában ügyel arra, hogy a környezet is beszálljon a történet elmesélésébe. Ez ironikusan azt is jelenti, hogy a híresség csupán része az összképnek - nem ritka téma Leslie képein, amikor fotósok sorakoznak fel egy híresség szőnyege előtt, és minden lépését ádázul fényképezik.

"Amikor elkezdtem Cannes-ban dolgozni, a kezdeti években általában 100 körüli képet csináltam egy nap. Most, hogy digitális lehetőségeim vannak, szó szerint több ezer képet tudok készíteni minden este - és az Aperture segítségével lehet kísérletezni a képekkel anélkül, hogy a múlt valamely kockázatára figyelni kellene. Azt hiszem, hogy a digitálisra váltás számomra azt is jelentette, hogy kimondottan az eseményfotózásra specializálódtam. A lehetőség, hogy villámgyorsan elvégezhetem a munkát egy helyszínen és prezentálhatom az anyagot az ügyfélnek órákon belül, alaposan megváltoztatta a módot, ahogyan dolgozok."

Az Aperture nem az egyetlen szoftver, ami a Mac-hez kapcsolja Leslie munkáját: a macOS nélkülözhetetlen a számára. "A macOS annyi fantasztikus képességgel bír, mint például a Spotlight kereső. Ez segít megtalálni az adott fájl verziót bárhol a lemezeimen, bármikor. A Dashboard is eléggé vagány. A Transmit nevű szerkentyűjének a segítségével töltöm fel a képeimet az FTP szerverekre. Ennél nem is lehetne könnyebb."

Leslie elismeri, hogy későn váltott digitálisra, de ez lehetővé tette, hogy egyedi rálátást alakítson ki a RAW fényképezéssel kapcsolatosan, és megválassza a munkához használatos szoftvereket. Szerinte a legtöbb munkát és a legjobb eredményt a fényképezőn kell elérni, de a legdinamikusabb helyszíneken az Aperture segít a RAW képekbe esetlegesen becsúszó hibák megfelelő színvonalon való orvoslásában.

"Az embereknek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy egy RAW fájl hogyan néz ki a fényképezőről áttöltve. A fényképészek majdhogynem becsapták magukat azzal, hogy egy olyan film kontrasztja és színegyensúlya, mint mondjuk a Velvia, jeleni a normális képek. A mai eszközök révén a RAW fájlokból valóban kiváló képek készíthetők."

Leslie karrierje körülbelül 20 éve indult el, amikor Brian Eno producer megbízásából dolgozott Peter Gabriel 'Secret World' turnéján. A kilencvenes évek közepén absztrakt csendéleteket kezdett készíteni a fényképeiből, amely több lemezborítón való megjelenést és a brit és francia területeken brosúrákban való megjelenést eredményezett a számára. "Abban az időben sokat kísérleteztem világító száloptikai vezetékekkel, akváriumokkal, robbanásokkal, parfümös üvegekkel és ékszerekkel. Egy jó kép érdekében filmek kilóit kellett elhasználnom az eredményért. Még ma is csinálok ilyen fotókat, de az Aperture segítségével az eredményt azonnal látom, és nem kell kidolgoznom ezer filmet néhány jó képért, mint rég."

A sebesség tehát meghatározó a szakmában, de ellenőrzés nélkül a sebesség mit sem ér. Ami az Aperture-ben igazán fontos, az az a mód, ahogyan a fényképészt teszi a középpontba. "Az Aperture előtt egy egész éjszakát kellett volna eltöltenem egy esemény fotóival. Most van időm aludni is."

Forrás: Apple.com

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: