Csak egy ember fordul meg utánunk, miközben Jonathan Ive társaságában sétálok a londoni Covent Garden Apple Store-ja előtt, és ő is a bolt dolgozója. A boltban termékeket tapogató és körülrajongó vásárlók megfeledkeznek arról a tényről, hogy valakihez kötődik a Macintosh számítógépek, iPad, iPhone és iPod készülékek elbűvölő megjelenése.

A visszafogott stílusú, elmélkedő brit 1992 óta dolgozott az Apple-nél Kaliforniában, és 1997. és 2019. között a cég főtervezője. Ez a beosztás a világ legnagyobb hatású tervezőjévé tette. Az iPod megalkotásával olyan terméket mutatott be, amely megváltoztatta a zeneipart, miközben az iPhone ugyanezt teszi a mobil telefon üzletággal. Csapatának legutóbbi terméke, az iPad a számítástechnika teljesen új kategóriájának alapjait rajzolja körül.

Hihetetlen sikere egyrészről kiváltotta a tervezői szakma elismerését és csodálatát, másrészről pedig 80 millió font sterling vagyon megszerzését is lehetővé tette. Ennek ellenére azt mondja, ritkán ismerik fel az utcán. "Az embereket a termék érdekli, nem pedig az alkotó" - mondja.

Bizonyára több ember fogja megismerni az arcát a mai nap után, amikor is lovaggá ütötték hatásáért a formatervező szakmára. A rang, mint mondja, "hihetetlenül szerény."

"Egész életemben tervezni és alkotni akartam: ez az, amit szeretek. Nagyszerű dolog rájönni, hogy mit szeretünk. Rátalálni persze csak az egyik dolog, a másik dolog gyakorolni és a megszállottjává válni a harmadik" - mondja Ive.

"Teljesen mértékben tisztában vagyok azzal, hogy mekkora hagyománya van a tervezésnek és alkotásnak a Királyságban, és ilyen irányban elismerést kivívni igazán csodálatos."

Ive 1967-ben született az essexi Chingfordban, de Staffordshire-ben nevelkedett, ahol a Walton Középiskolába járt, amely egy nagy szakirányú intézmény Staffordban. Mint mondja, tanár édesapja nagy hatással volt azon döntésére, hogy a tervezés irányát kövesse. "Az apám nagyszerű szakember volt: bútorokat és ezüst tárgyakat készített, és remek szakértelme volt ahhoz, hogy a tudását átadja másoknak."

Ive beavat az Apple apró részletek iránti fogékonyságába is, amelyek sokszor olyan részletek, amelyeket nem is lát a felhasználó - "mint szépen befejezni egy éjjeliszekrény hátoldalát". "Azért teszünk így, mert azt gondoljuk, hogy így a megfelelő." Ennek a mentalitásnak a magját az apja munka iránti elkötelezettsége vetette el. "Gyermekkoromban imádtam rajzolni, de a rajzolás mindig egy-egy ötlet szolgálatában állt. Folyton rajzoltam, és imádtam új dolgokat kitalálni."

Ive a Newcastle Polytechnic (ma Northumbria University) felsőoktatási intézményben tanult tervezési ismereteket, ahová óraadóként azóta is visszatért az év bizonyos szakában. "Az iskolai éveim egyik legérdekesebb vonatkozása az volt, hogy folyamatosan kapcsolatban voltam grafikus tervezőkkel, divattervezőkkel és művész diákokkal. Ezek a benyomások írják körül leginkább a főiskolai éveimet, és úgy gondolom, hogy ma is ezen emberek energiája és vitalitása jelenik meg Londonban, a kreatív változatosság gazdagságában."

Az egyetemen történt, hogy Ive először találkozott egy Apple Mac számítógéppel. Mivel saját magát alkalmatlannak tartotta a számítógépek használatára, meglepőnek találta, hogy rálelt egy olyan gépre, amellyel könnyedén boldogult. "Hirtelen rájöttem, hogy a számítógépek, amiket addig használtam, rettenetesek voltak."

Ez az élmény Ive-ot kíváncsivá tette az Apple és a mögötte álló emberek iránt. Később a saját maga alapította Tangerine ügynökségnél tanácsadóként dolgozott be az Apple számára. Húsz éve Kaliforniába költözött, és csatlakozott a céghez teljes munkaidőben. Ennek ellenére úgy tekint magára, mint "a brit tervező oktatás termékére."

"Már a középiskolában is nagyon büszke voltam arra a figyelemre méltó hagyományra, amellyel az Egyesült Királyság a tervezés és alkotás terén rendelkezik. Nem szabad elfelejteni, hogy Britannia volt az első ország, ahol elindult az ipari forradalom, tehát azt is mondhatjuk, hogy a szakmám maga ott született, onnan indult ki."

A Heather nevű brit feleségével és két közös gyermekükkel San Franciscóban élő Ive tervező stúdiója az Apple főhadiszállásán található, néhány percnyire otthonuktól. A műhelyt teljes titok övezi: csak kiválasztott kollégák juthatnak be a sötétített üveges helyiségekbe, amely tele van gépekkel a tervezéshez és a prototípusok legyártásához.

A kopaszra borotvált, kigyúrt tervező képe alapján nyers, kemény karakterre számítunk. Az Apple-nek pedig megvan a maga hírneve a dolgozókkal kapcsolatos kőkemény bánásmód olykor lelki összeomlásig vezető, Steve Jobs által egykoron leginkább képviselt stílusáról, mint az Walter Isaacson könyvéből is kitűnik.

Ennek ellenére Ive kellően finom személyiség. Kérdéseim után hosszú szünet következik, amíg átgondolja a válaszát és elrendezi a témában a gondolatait. Amikor az Apple-nél végzett munkájáról beszél, mindig az mondja, hogy "mi", és sosem azt, hogy "én." Minden, amiről beszél, a csapatmunka fontosságát hangsúlyozza az olyan termékek létrehozása terén, mint az iMac, a színes számítógép csoda, amely megmentette az Apple-t a kiszürkülésből, vagy az iPad táblagép, amely újraforgalmazza az ember és számítógép viszonyát. Bizonyos szavak újra és újra előjönnek, ezek pedig az "egyszerűség" és a "odafigyelés."

"Olyan termékeket próbálunk tervezni, amelyek valamilyen módon szükségszerűek. Amik azt az érzetet keltik a felhasználóban, hogy egy bizonyos feladatot csak azzal a bizonyos termékkel képes ellátni" - magyarázza. "A termékeink eszközök, amelyeknél nem akarjuk, hogy a tervezés akadály legyen. Az egyszerűséget és a letisztultságot, a rendet próbáljuk megtestesíteni. Úgy gondolom, hogy az emberek tudat alatt jó ítélőképességgel rendelkeznek, és megérzik az ilyen jellegű odafigyelést."

Ez az odafigyelés az Apple termékeknél olyasmi, amit Ive rendkívül komolyan vesz. Ez az alapelv visszamutat az ipari forradalom idejébe. "Az egyik fő aggály akkor az volt - a tömegtermelés és iparosodás hatására -, hogy megszűnik a törődés, az odafigyelés. Csodálatos nézetnek tartom azt, hogy az odafigyelés fontos, de nem látok összefüggést ilyen módon mennyiség és minőség között: készíthetünk valami egyedit aprólékos törődés nélkül és készíthetünk milliónyit valamiből aprólékos figyelemmel. A törődés megléte vagy nem léte nem az elkészített termékek mennyiségétől függ."

"Élesen a tudatában vagyunk annak, hogy amikor tervezünk valamit és azt bevezetjük a piacra, az bizonyos értékeket képvisel. Ami megszállottá tesz minket, az a termékekbe csomagolt törődés és odafigyelés. És aminek nem szabad látszódnia a terméken, az a határidők, a nagyvállalati és piaci verseny által diktált ütem nyomai. Hitelesen állíthatjuk, hogy a legjobb tudásunk szerint tervezzük a termékeket az emberek számára."

Idealistának hatnak ezek a gondolatok, és akár cinikusak is lehetnék Ive szavait hallva. Mint a legtöbb elektronikai cég, az Apple is komoly kérdésekkel szembesült az utóbbi hónapokban a távol-keleti összeszerelő üzemekben lévő munkakörülményeket illetően. Az Apple kísérleteket tett annak érdekében, hogy megmutassa, igenis odafigyel a dolgozókra csakúgy, mint a vásárlóira és a termékeire. Részletes auditálások eredményeként javultak a munkakörülmények, és a cég hangsúlyozza: sokkal nyíltabban és mélyrehatóbban figyelemmel kíséri a témát, mint a versenytársak.

Ive és csapata nem csak az Apple termékeit tervezi meg: a termékek mögötti ötletek olykor annyira bonyolultak és összetettek, hogy a gyártásnál használt eszközöket is meg kell tervezni akár az egész gyártó folyamatra lebontva.



Ive már rendkívül sokat elért, és még hosszú pálya áll előtte. A lovaggá ütés mégis remek lehetőség a visszatekintésre. Szeretném megtudni, hogy ha egy terméket kellene választania, amely alapján szeretné, ha a neve fennmaradna, vajon melyik lenne az. Hosszú szünet következik a kérdésem után. "Ez nehéz kérdés. Nagyon sok olyan van, amelynél azt éreztem, hogy akkor és ott az volt életem legjobb és legfontosabb terméke, és amin most dolgozok éppen, az is olyan, de nyilván arról nem beszélhetek."

Az Apple híresen titoktartó a jövőbeli termékeit illetően. Vajon mit mondana Sir Jonathan, ha a Királynő az új iPhone-ról érdeklődne nála? Vajon azt válaszolná, "Elnézést, felség, de nem kommentálunk jövőbeli termékeket?" "Az vicces lenne" - kacag fel Ive. De nem cáfolja a felvetést.

"A tervezés egy nagyon sokat mondó kifejezés, miközben egy semmitmondó kifejezés is. Az Apple-nél nem igazán beszélünk tervezésről: ötletek kidolgozásáról és termékek létrehozásáról beszélünk" - mondja Ive.

Az iMac, amelyet 1998-ban tervezett, megmentette a csődközeli Apple-t. Az iPod 2001-ben még tovább is ment, és átformálta a zeneipart. Az iPhone hasonló hatást váltott ki a mobiltelefon üzletágban 2007-ben. És az iPad, amelyet 2010-ben mutattak be a számítástechnika teljesen új kategóriájában vezeti a piacot. Mindezek nyomán nehéz túlbecsülni Jonathan Ive-ot.

"Rendkívüli kihívás megtervezni és kifejleszteni valami fontosat" - mondja Ive. "Célunk, hogy kiegyensúlyozottságot és egyszerűséget sugározzunk egy-egy kihívás megoldásával, hogy a felhasználó ne szembesüljön azzal, mennyire nagy feladat volt megalkotni a terméket és megoldani az adott feladatot."

Az egyszerűség gyakran elhangzó kifejezés Ive mondataiban, de igyekszik megmagyarázni, hogy mit is ért pontosan ezen kifejezés alatt: "Az egyszerűség nem az összevisszaság hiánya, az már az egyszerűség következménye. Az egyszerűség alapvetően annak a leírása, hogy mi a célja és helye egy tárgynak és terméknek. A zavar hiánya csak egy zűrzavar-mentes termék. Az még nem egyszerű. Az egyszerűség iránti küzdelemnek be kell töltenie a folyamat minden részletét. Ez egy alapvető dolog."

A hardver egyszerűsége nem mindig jelentett egyet a szoftverrel, amely az iPad, iPhone és iPod touch rendszere, az iOS felemelkedése óta azt a sajátságos fejlődési irányt követi, hogy sokszor elavult technológiák és tárgyak, például könyvek használati stílusát és eljárásait ülteti át a ragyogó üveg kijelzőre - mint a lapozás vagy a szövegkiemelés az iBooks szoftverben, vagy az ujjal való rajzolás és írás. Ennek az irányzatnak a része például a Mac-en és az iOS eszközökön az iCal naptárszoftver bőr bevonata és letépett lapjai, mintha valóban egy naptárt lapoznánk.

Amikor megemlítem az Calendar / Naptár valóságot utánzó megjelenését, Ive arca finom rándulással válaszol, de ez sokkal inkább a megértés jele, mint annak kifejezése, hogy ő nem kedveli az efféle megoldásokat. Legalábbis ezt olvasom ki az arcából. Ő azonban hárítja a téma boncolgatását, és diplomatikusan válaszol: "Az én feladatom más területekre koncentrálódik: sokkal inkább a termékekkel kapcsolatos ötletekre és a hardver fejlesztésére. Ez a csapatom feladata és felelőssége. A rendszer megjelenésének elemeivel kapcsolatosan nem én vagyok az illetékes."

Annyi sikeres termék megalkotása után Ive részéről bocsánatos lenne, ha csak hátradőlne, és rutinból oldana meg egy-egy tervezési feladatot. Ennek ellenére ő kellő alázattal tekint a folyamatra. "Ha egy picit eltávolodunk és objektívek kívánunk lenni, feltűnik, hogy például a jelen helyzetben, amikor itt ülünk egy asztalnál, nincsen semmiféle ötlet a levegőben. Egyszerűen nem létezik. Vagy létezhetnek alig kiformálódott gondolatok, amelyekből esetleg létrejöhet valami új. Egy ilyen gondolat törékeny, puhatolódzó, és szavakba önteni is igen nehéz. Általában néhány ember közti hosszú és zártkörű párbeszédek eredményeképpen születik meg. Majd következik a rögzítés, amikor megpróbáljuk képbe önteni és leírni ezt a törékeny gondolatot. Aztán a tervezés után rendkívüli dolog történik, amikor elkészül a legelső példány, és formája, kiterjedése, megjelenése van az ötletnek. Az egész folyamatban ez a legdrámaibb változás, és máris több ember kapcsolódhat be a folyamatba. Ez magára tereli többek figyelmét, és motiválhatja azt a csoportot, amely részt vesz a munkában - ez a fázis a leginkább erőteljes."

Ahhoz, hogy megértsük Ive-ot, fontos felismerni az őszinteség és szenvedély fokozatát, amellyel hitet tesz a mondanivalójában. Ezek nem üres szavak, ez az, aminek az életét szentelte. Elmondása szerint életéből 20 év arra ment el, hogy ő és a csapata az eléjük tornyosuló kihívásokat próbálták leküzdeni.

A fejlesztési folyamat során Ive és csapata gyakran jár be hosszú utakat: új anyagokat tanulmányoznak, újfajta gyártási folyamatokat álmodnak meg és más iparágak szakértőivel konzultálnak annak érdekében, hogy egy-egy problémára a legmegfelelőbb választ adhassák. Az első iMac kifejlesztésekor például Ive és csapata az édesipar területét tanulmányozta annak érdekében, hogy megismerjék azt a színezési eljárást, amellyel tömegtermelés esetén fenn lehet tartani azt a bizonyos árnyalatot, amelyet az áttetsző házban lévő iMac viselt.

Vannak persze valótlan városi legendák is Ive nevével kapcsolatban, mint az iPad 2 készítését megelőző Japán látogatása, amely során egy szamurájkard gyártásának megtekintését hajtotta végre. A legenda szerint ez adta az ihletet az iPad 2 vékonyságához és alakjához, de Ive biztosít, hogy ez nélkülöz minden valóság alapot.

A történet persze hihető, mert Ive és az Apple közismert arról, hogy fanatikusan figyelnek a részletekre. "Néha nagyon közel voltunk egy probléma megoldásához, és hihetetlen mennyiségű időt és erőforrásokat áldoztunk arra, hogy különösebb funkcióval nem bíró részletet tökéletesítsünk - pusztán azért, mert tudjuk, hogy így van rendjén."

"Ez az éjjeli szekrény hátoldalának esete, amire mondhatjuk, hogy valószínűleg soha senki nem fogja látni, és valóban nem könnyű bármi racionális indokot találni arra, hogy miért fontos mégis. Ez az egyik módja annak, ahogyan a termékek célközönségével törődünk. Azt hiszem, úgy gondoljuk, hogy egyszerű emberi kötelességünk odafigyelni ezekre a dolgokra. Ezek fontos dolgok. Így van rendjén. Nehéz megmagyarázni, hogy miért."

A részletek iránti ilyen mértékű fogékonyság és az alapvető értékek iránti érzékenység az, amit az Apple termékeket oly sikeressé és a céget a világ egyik legnagyobbjává teszi. Ezek alapján már-már azt gondolhatnánk, hogy a cég sosem tud hibázni.

Voltak azonban sikertelen termékek, mint például a Power Mac G4 Cube még 2000-ben, amelyet mindenki csodált a megjelenése miatt, de kevesen vásároltak. Vagy az Apple TV első generációja 2007-ben, amely erősen a hobbi kategória szélét képviselte gyenge eladásaival. De Ive azt mondja, hogy a cég kudarcai messze a színfalak mögött maradnak. "Egy-egy feladat nagy hányadában nem mindig látjuk előre, hogy képesek leszünk-e megoldani egy problémát. A fejlesztési idő nagy részében nem tudjuk, hogy végül megvalósul-e az adott ötlet, vagy kénytelenek leszünk feladni. Ez volt a helyzet az iPod, az iPhone és az iPad esetén is."

Folytatja: "És vannak olyan esetek is, amikor egy-egy feladaton dolgozva eljut az ember egy nagyon érett szakaszba, és megvannak a megoldások minden felmerülő problémára, mégis ott van az a zavaró érzés, amikor újra és újra egyre hangosabban hangsúlyozod az alapvető értékeket magadnak és a kollégáidnak. És hiába van a kezedben megoldás és hiába hangsúlyozod az értékeket, mert megmarad az a nyomasztó érzés, hogy tudod, hogy a termék mégsem elég jó. Ekkor leállni nagyon nagyon nehéz."

Talán jelentősége lehet annak, hogy a mindig többes szám első személyben a csapatról beszélő Ive itt egyes számra váltott, talán csak a megfogalmazása más. Mindenesetre Ive a sikerekről minden esetben a csapata nevében beszél, sosem csak a saját nevében.

Ive azt mondja, leállítani egy-egy feladatot "a munkám fontos része." Az Apple-ön belül komoly hit él azzal kapcsolatban, hogy mindenki a maga szakterületére koncentráljon, de egy termék kifejlesztése során a folyamat eléggé folyékonnyá válik. "Egy termék kifejlesztésének ötletelésekor, amikor az egész csapat egy asztalnál ül, utólag nem könnyű megmondani, hogy ki volt az elektromérnök, ki az ipari formatervező és ki a mechanikai szakember."

A csapatmunka fontos eleme a folyamatnak. "Az Apple-nél való munka egyik legértékesebb eleme, hogy a tervező csapat nagyobb része több mint 15 éve dolgozik együtt, és ez egy együttes tanulási folyamat is volt. Alapvető elem, hogy együtt követjük el a hibákat is. Nincsen tapasztalás anélkül, hogy sokféle ötletet kipróbálnánk és ne hibáznánk nagyon sok alkalommal."

Az elmúlt év nagyon fontos változást hozott az Apple életében. Tim Cook személyében új ügyvezető vette át a vállalt irányítását a korábbi ügyvezető és társalapító Steve Jobs sajnálatos halálát követően. Jobs hiánya miatt több elemző a cég látványos hanyatlására számított. Nem meglepő talán, hogy Ive nem ért egyet ezekkel a véleményekkel: "Pontosan ugyanúgy zajlik az új termékek fejlesztése, mint két éve, öt éve vagy tíz éve zajlott. Nem csak mi néhányan dolgozunk úgy, hanem emberek sokasága dolgozik ugyanúgy, mint az elmúlt években."

Ez a csapat az ok Ive optimizmusára az Apple jövőjével kapcsolatosan. "Megszállottjává váltunk annak, hogy közösen kísérletezve csapatként oldjunk meg egy-egy problémát. És a megoldás rendkívül kielégítő érzés. Különösen, amikor egy repülőúton azt látom, hogy az utasok többsége valami olyan eszközt használ, amelynek a megalkotásán együtt küzdöttünk a csapattal. Ez egy nagyszerű kitüntetés."

Shane Richmond interjúja a The Telegraph brit lap számára

Források: The Telegraph, London Evening Standard, Apple.com PR
Fotók: Rex Features, Eyevine, Apple.com

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: