Úgy tűnik, hogy a világ egyre kiszámíthatatlanabb hellyé válik: nyári árvizek teszik próbára a brit összefogást, a terrorizmus nem ismer határokat és a konfliktus keresés továbbra is meghatározója a médiának. Ahhoz, hogy a hírek megszülessenek és óráról órára az éterbe kerüljenek, a képek iránti igény egyre jelentősebb. Webes naplók, híroldalak és 24 órás hírcsatornák mind-mind percrekész fényképeket akarnak - az idő senkire nem vár, pláne nem egy fényképészre.

A díjnyertes fotóriporter, Edmond Terakopian része ennek az őrült hírciklusnak, és az Egyesült Királyság területén cikázva képeket készít az aktualitásokról, amelyek éppen kihatnak az ország életére. A képek a maguk tömör módján tolmácsolják azt, amit száz szó sem tudna elmondani. "Az bizonyos, hogy nem élek normális életet. A kilenctől ötig gürcölés hagyományos rutinja nem jellemzi az életemet. Mindent a sztori irányít, ami a nap bármely pillanatában beüthet." Szerencséjére Terakopian nem érzi jól magát, ha nincsen fényképezőgép a kezében. "Rosszul érzem magam, ha ki kell hagyni egy éjszakát. Szeretek készenlétben állni, hogy azonnal ott legyek, ha valahol valami történik. Nagy feladat, ami meghatározza az ember életét."

Általában egy ilyen életvitelhez egy nagyobb táska felszerelés társul a legfrissebb technikai megoldásokkal - minden szívében a MacBook Pro-val és az Aperture szoftverrel. "Akkor váltottam Mac-re, amikor kipróbáltam az Aperture-t. A legjobban használható szoftver, amit valaha láttam. Körülbelül 80%-kal kevesebb időt kell benne vesződnöm, mint más hasonló szoftverekkel, amit munkára fordíthatok. Általában jpeg fényképeket készítek, és az Aperture-ben teljes mértékben szabadon szerkeszthetem a fotókat, ha bármi javítás szükséges a képminőségben."

A fényképezőgépek terén Terakopian a Canon-ra esküszik. Néhány 1D MkII vázzal és egy 5D-vel van felvértezve, és persze a legjobb optikákkal. Az optikáknak nagy szerepe van a fotóriporterek munkájában. Teraopian 500 mm-ig versenyképes. A verseny pedig nem könnyű. Komoly harc folyik a hírügynökségek megnyeréséért, és csak a legjobb eszközökkel lehet csatában maradni. "A MacBook Pro sebességet, mobilitás és - hasonlóan fontos - stabilitást kölcsönöz. Nincs elvesztegetni való időm."

A munkája nem egyszer katasztrófák helyszínére juttatja el, akár természeti, akár emberi eredetűek azok. A fényképészi karrierjét egy természeti katasztrófa indította el: az 1987. október 16-ai óriás vihar, ami az Egyesült Királyságra lecsapott több mint 1300 éve a legszörnyűbb időjárási esemény volt a királyság déli részén. Tizenhat ember vesztette életét, és legalább tizenötmillió fa dőlt ki a viharban. Az akkor 18 éves Terakopian lógott egy napot a főiskoláról, hogy dokumentálhassa az esetet.

Ettől az időtől kezdve kellemes hobbi volt számára a fényképezés. A Magnum fotóügynökség csábító megkereséséig csak olvasott arról, hogy egyes tehetséges fotósok fizetést kapnak a hobbijukért. A vihar hatásairól készült fényképei megjelentek a helyi újságokban, fizetségként pedig sovány négy tekercs filmet kapott. De valami elindult azon az októberi napon.

A folytatásban pedig ott volt a Karabakh háború fényképezés, a 2005. júliusában London ellen lezajlott terrortámadás dokumentálása, a London Fashion Weeks divatesemények megörökítése, az iraki háború ellenes felvonulásokról való tudósítás, Diana hercegnő temetése képanyagának elkészítése, és persze a pusztító 2007-es brit árvíz. Terakopian képei szélsőségesek, érzelemmel teltek és spontán pillanatképek. "Nem én választom meg, hogy a nap folyamán hová jutok el és meddig kell munkában maradnom. Egy sztorinak saját élete van, és önállóan éli azt."

Amikor 2007. júniusában és júliusában folyamatosa szakadt az eső Közép-Angilában, Terakopian egyhetes utazás során térképezte fel a pusztítás drámáját és tragédiáját a szigetország szívében. "A nemzetközi tevékenységű Agence France-Presse (AFP) hírügynökség arra kért, hogy tudósítsak az árvizekről. Ezúttal teljes szabadsággal tudtam a munkára koncentrálni minden megkötés nélkül."

Terakopian számára ez azt jeleni, hogy letér a szokásos útról, és a sztori mélyére hatolva ismeri meg az események szereplőit és sarokpontjait. "Egy kép alapja mindig az emberi oldal. Ezután jön az újságírói szempont, majd a fényképészeti szempont."

Sokak számára ez az életvitel egy igazi kalandnak tűnhet, Terakopian a valóságos tényállással mérsékli a nyilvánvaló lelkesedését: "Igen, gondolhatjuk úgy, hogy egy szabadúszó fényképész minden perce izgalom, de egy mobiltelefonhoz kötve a szabadságról alkotott gondolatok átdefiniálódnak. Mindig készen kell állni, villámgyorsan összepakolni a felszerelést és üldözni a témákat. De amikor éppen nem dolgozol, máris nagyon hiányzik az egész."

A londoni robbantások jól példázzák, hogy milyen gyorsan alakulhat egy átlagos nap hírré vagy akár történelemmé. Az a reggel Terakopian számára egy World Press Photo Award kitüntetést hozott, és az év brit fotóriportere címmel is megjutalmazták. "Éppen egy másik munkára koncentráltam, amikor jött a hívás a sajtó társaságtól, hogy robbanás volt az Aldgate East földalatti állomáson. Az út folyamán eltereltek az Edgware Road metróállomáshoz. Ott egy másik robbanás volt. Senki sem tudta, hogy baleset vagy merénylet történt, de az agyamban szeptember 11. idéződött fel. Két robbanás nem lehet baleset. A szívem összeszorult, de a lehető leggyorsabban a helyszínre igyekeztem."

A sztori forgatókönyve tipikus volt a maga ötperces fotóalkalmával, amikor elkezdték felhozni a sebesülteket a metróból. Ez a pár perc több mint 150 fényképet eredményezett, köztük annak a tragikus napnak a világsajtót bejárt legemlékezetesebb pillanatképei is megtalálhatók voltak. "Izolálni kell magad a sztoritól, és a munkára koncentrálni. Nagyon rövid idő áll rendelkezésre, a körülmények pedig kaotikusak."

"Amikor a helyszínre érkeztem, csend volt. A mentők és a tűzoltók szorgosan dolgoztak. Senki sem kiabált vagy sürgette a többieket, nem sikítottak szirénák. A fotósok számára kellemetlen módon a rendőrök kordont emeltek, és nem lehetett a metróállomás közelébe férkőzni. Gyorsan körbejártam a helyet, hogy megtaláljam a legjobb pontot a fotózásra. Az első látvány, ami megütött, egy hölgy volt, akit egy fiatal mentős segített ki a romok közül. Az arca megégett, és egy fehér védőmaszk takarta. Mezítláb volt, és vérzett. A következő öt percben mindent csak a keresőn át láttam, és csak az villant át az agyamon, hogy melyik fényképhez melyik gépet kellene használni. Három váz volt nálam, az egyiken 300 mm-es, a másikon 70-200 mm-e, a harmadikon 24-70 mm-es objektívvel. Eléggé intenzív öt perc volt. Ami feltűnt, hogy mindössze egy embert láttam sírni. Mindenki más rendezett állapotban volt. Nem volt sikoltozás, rohanás. Mindenki, még a megégett arcú nő is méltóságteljes volt. Láttam egy férfit átkötött nyakkal és fejjel, vérző arccal és összevérzett ingben. A kezében a napi sajtó, mintha semmi rendkívüli nem történt volna. Hihetetlen volt, és jól példázta a brit életszemléletet: a vasakaratot."

Egy ilyen esemény megörökítése után a következő feladat találni egy nyugodt helyet, ott leülni és feldolgozni a fényképeket. Terakopian számára elég egy járdasziget, egy autó, egy kocsma vagy egy kávézó. Itt jön a képbe az Aperture. "Nálam csak öt csillagos képek léteznek. Ami ennél gyengébb, azt letörlöm. Nagyon gyorsan kell válogatnom és döntéseket hoznom. Aztán pár apróbb állítás a fehér egyensúly és más paraméterek terén. Főként a fény és árnyék hatásokat szoktam állítani. Az Aperture sokkal összetettebb szerkesztési opciókat kínál, min amire általában szükségem van. Mivel a célom egy hű tükörkép elkészítése, a finomítás, amit az Aperture kínál, kulcs fontosságú a számomra."

A következő lépés a képek megfelelő fájlformátumban való exportálása az adott ügynökségnek. Az Aperture-rel ez szintén egyszerű. "Különböző ügyfeleknek különböző méretben és formátumban kell átadnom a képeket. Ez az Aperture-ből egyszerűen előre definiált beállításokkal kivitelezhető. " A gyakorlatban mindez, illetve a képek kulcsszókkal való tömegek ellátása percek alatt kivitelezhető. Aztán Terakopian csatlakozik a MacBook Pro-jával az ügynökség FTP kiszolgálójára egy 3.5G modem segítségével, és máris fel tudja tölteni a képeket.

Ilyen mennyiségű akció és embert próbáló jelenetsorok közepette hogyan tud egy fényképész a feladatra koncentrálni? "Tény, hogy valamelyest érzéketlenné kell válni a feladat érdekében, bár talán pontosabb azt mondani, hogy koncentrációról van szó. Nem lehet résztvevővé válni, a feladat miatt vagyok ott, hogy elmondjam a sztorit, hogy a világ tudtára adjam, ami történik. De a fényképező nem pajzs - ha az ember szétnéz egy témánál, a szem garantáltan a legrosszabb látványon akad meg, a legsokkolóbb jeleneten. És erre kell fókuszálni mind érzelmileg, mind szakmailag. Érezni kell az emberi vonalat ahhoz, hogy jó képet készítsek. Így lehet kapcsolatot teremteni az emberekkel, és a közelükbe jutni."

A 2007-es brit árvizek médianyilvánossága miatt a "vendéglátók" toleranciája és megértése igencsak szűkös volt. "Néha úgy érkezek meg egy helyszínre, hogy az ott lévők életének az a legrosszabb napja. Igen, a megbízás miatt vagyok ott, de elsősorban én is ember vagyok. De a média néha képes felviharzani a társaságot."

Ez volt az oka, hogy Terakopian hosszú időt töltött az árvíz idején a természeti csapással sújtott helyeken, és beszélgetett az emberekkel. Miután megismerkedett velük, az emberek behívták őket az elázott otthonaikba, és megmutatták a kettétört életeket és a város sokkoló zeg-zugait. Terakopian ezáltal egészen más valóságot volt képes bemutatni a világnak, mint más médiaorgánumok, akik közvetítettek az árvízről. "Az őszinteség és a nyitottság általában megbecsülést ad, és ez megnyit bizonyos lehetőségeket a fotós előtt. Csak ezt követően találhatok rá azokra az apró dolgokra és szokatlan eseményekre, amelyek pontosan leírják a sztorit."

Terakopian több mint 3000 fényképet készített az árvíz látogatása öt napja alatt. Az Aperture révén könnyed módon tudta feldolgozni és elküldeni azt a 170 fényképet, amelyek bekerültek a végleges szűrésbe, és a világsajtó megannyi kiadványába. De a technológia és a fotóriporteri lét nyers műfaja mögött ott rejlenek az igazi emberek, tájak és történetek, amelyeket a képek bemutatnak.

Forrás: Apple.com PRO UK, valamint Edmond Terakopian lapja

Edmond Terakopian Flickr lapja…
Edmond Terakopianhivatalos weblapja…

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: