Zenegyártás a Coldplay-jel: Interjú Markus Dravs-zal

Markus Dravs zenei producer sok neves együttessel dolgozott együtt, és több híres album viseli magán a keze munkáját: ilyen az Arcade Fire Neon Bible lemeze, Brian Eno Nerve Net albuma, Björk Homogenic korongja. Legutóbb a Coldplay-jel dolgozott 2008-as albumukon, a Viva la Vida or Death and All His Friends címűn.

A Coldplay a világ egyik legkedveltebb rock bandája. 1998-as megalakulásuk óta több mint 35 millió darab lemezt adtak el. A második albumuk, a Rush of Blood to the Head (2002) a Rolling Stone magazin szerint a valaha készült 500 legjobb album egyike.

A Viva la Vida a Coldplay negyedik stúdió albuma, és készítésekor az volt a cél, hogy megtörjék kicsit a múltat, és valami újat mutassanak a hangzásuk terén, amely vitathatatlanul a legkönnyebben felismerhető zenei hangzásvilág mind közül. "Még mindig olyan dalokra törekszünk, amiket el lehet énekelni a legnagyobb rajongóinknak, de kicsit másként akarjuk őket prezentálni" - írja Chris Martin, az együttes frontembere a Coldplay weblapján. A különbözés jegyében Dravs lett felkérve arra, hogy Brian Eno és Rik Simpson mellett ko-producere legyen az albumnak.

A hangzással kapcsolatos kísérletezés jegyében a Viva la Vida, a Coldplay negyedik stúdió albuma több helyszínen lett felvéve attól függően, hogy egy-egy stúdiónak milyen az egyedi hangzásvilága. Az Apple.com professzionális felhasználókat bemutató rovatának szerkesztője, Joe Cellini nemrégiben beszélt Dravs-zal a munkáról, az albumról, illetve arról, hogy milyen elvárások okán választotta a Logic Pro és az Apogee Symphony párost a gyártáshoz, a stúdió és helyszíni felvételekhez, illetve a keveréshez.

Joe Cellini: Hogyan kerültél kapcsolatba a Viva la Vida albummal?
Markis Dravs: Épp visszatértem Kanadából, miután az Arcade Fire-rel dolgoztam a Neon Bible albumon, a csomagjaimat még ki sem bontottam, amikor Chris Martin felhívott, és azt mondta, hogy nemrég beszélt Win Butlerrel, aki szerint én vagyok az az ember, aki azt a hangzásvilágot szállítja, amelyet szeretnének elérni.

JC: A kezdeti megbeszéléseket követően volt valami előzetes koncepciód neked, a bandának vagy Brian Eno-nak?
MD: Már a legelején egyetértettünk abban, hogy a felvételnek tényleges játékot és előadást kell megörökítenie. A dalokat a stúdióban kell kidolgozni és előadni, felfedezni különböző pozícionálásokat.

JC: Hogyan befolyásolja ez az együttes felszerelését?
MD: Őszintén szólva nem igen foglalkoztunk a technikai oldallal, és sokkal inkább az volt a szempont, hogy mindenki jól érezze magát a helyén, jó legyen a vizuális kontaktus a zenészek között, inspiráló legyen a környezet. És óriási segítség volt Rik Simpson, aki észrevétlenül volt képes dolgozni köztünk, szinte átlátszóvá vált.

JC: Mesélj a gyártási együttműködésről Brian Eno-val! Most már sokadik albumnál dolgoztok együtt. Nem álltok egymás útjába?
MD: Nagyon közvetlen és nyitott módon kommunikálunk egymással. Egyáltalán nincsen súrlódás köztünk. Nem mindenben értünk egyet, de amikor épp nem, akkor is tudunk egy adott irányban tovább dolgozni, és ezáltal még jobb eredményt elérni.

JC: Mi a szerepe Rik Simposonnak? Ő Logic Pro-t használ?
MD: Rik a produkció motorja a szobában, és zseniális füle van - ami a jól megérdemelt ko-produceri szerepét is indokolja. Állandóan azt keresi, mi a következő lépés, és segédjével, Andy Ruggs-zal sosem maradnak le egyetlen értékes pillanatról vagy ötletről sem. Az egész felvételi procedúra tehermentesnek tűnt, köszönhetően Rik-nek. Ez egy hihetetlen luxus számunkra: csak játszunk szabadon. És igen, Logic Pro segítségével dolgozik, mert az szolgálja leginkább az igényeinket.

JC: Miért a Logic Pro?
MD: Igazából több okból is. Először is igen fontos nekem, hogy bármikor tudjak dolgozni egy produkción függetlenül attól, hogy épp hol vagyok vagy milyen hardver áll a rendelkezésemre. Nagyon sokszor akkor dolgozok egy-egy anyagon, amikor éppen utazok valahová. Másodszor a program nyitott formátuma lehetővé teszi, hogy míg egyikünk dolgozik valamely részén, addig a másik kísérletezzen a saját ötletein, és a végén a dolog összeálljon egy egésszé. Végül pedig azért a Logic Pro-t használom, mert többféle zenei stílussal dolgozok. Szeretem vegyíteni a programozott elemeket az élő zenei produkciókkal, vagy épp az akusztikus hangszereket az elektronikus környezette. A Logic Pro mindkét vonalra kiválóan alkalmas.

JC: Hogyan osztod fel az időt előkészület és tényleges felvétel között?
MD: Nem hiszem, hogy valaha is szétosztottuk volna ilyen formán az időt. Inkább egyfajta napi ritmusban vagyunk, amelynek része a részbeni előkészület és a tényleges felvétel is. A kettő összefügg egymással, és nem konkrétan szétosztott idő. Brian újítása a munka során, hogy részekre tagoljuk a napot, és konkrét szüneteket tartunk a nap folyamán. A napot általában egy óra laza játékkal kezdjük amolyan bemelegítésként - ilyenkor semmi olyannal nem foglalkozunk, amely az albumra vonatkozik. Újítás a részéről az is, hogy a lazább ritmus miatt olyan hangszereken játszatja a srácokat, amely nem a specialitásuk. Ez frissítő hatású tud lenni, és felszabadultabbá teszi az agyakat.

JC: A hírek szerint több helyszínen is voltatok a felvétel közben.
MD: Valóban több helyszínen rögzítettünk felvételeket, köztük templomokban, kolostorokban, és persze hangstúdiókban is.

JC: Rémálom volt az egész felszerelést mozgatni?
MD: Nem igazán. A Logic Pro-t egy számítógépen el tudjuk vinni néhány Apogee konverterrel, és Rik Simpson mikrofonjaival és erősítőivel, és megy, mint a varázslat…

JC: Templomokat is említesz. Miért éppen templomokban rögzítettetek?
MD: Úgy gondolom, hogy a stúdiók építési költségeit kicsit felülmúlta a Katolikus Egyház (a múltban persze). Tisztában voltak azzal is, hogyan kell akusztikus tereket építeni azokban az időkben - akár a VI. századig visszamenőleg. Többek között ez az oka, hogy a kedvenc stúdióim egy része konkrét templomi akusztikákat másolt le az építésnél. És ez visszafelé is működik - figyelembe véve, hogy hány producer imádkozik a jó eredményért stúdiókban.

JC: Volt valami speciális hatása a helyszínnek a Coldplay-re, ami nem lett volna meg a stúdióban?
MD: Úgy gondolom, hogy mind az együttesnek, mind a producereknek felszabadította kicsit a tudatát, hogy nem egy dobozban, hanem egy nagyobb térben tudtunk gondolkodni és dolgozni.

JC: Milyen régóta dolgozol Logic-kal?
MD: Legalább 10 év már, amikor még Björkkel dolgoztam a Post majd a Homogenic albumon. Bámulatos látni, hogy az alatt az idő alatt mennyit fejlődött a szoftver, és hová jutott el mostanára. Annyi tudást fogadott magába, hogy manapság nincsen még egy ilyen képességű szoftver.

JC: Mik voltak a Coldplay-jel kapcsolatos munka legnagyobb kihívásai?
MD: A Coldplay egy igen keményen dolgozó együttes. Annak ellenére, hogy az utóbbi években milyen sikereik voltak, tovább nyomják magukat előre, és elvárják a velük együtt dolgozóktól a kemény és erőszakos hajtást. Eléggé fura volt, amikor arra kértek, hogy rugdaljam őket, és bár megvoltak a magunk "kreatív beszélgetései", mindig tiszta volt, hogy a célunk egy nagyszerű produkció elkészítése. Mindez nem volt könnyű úgy, hogy gyakorta ütöttük össze a fejünket, de a végeredmény, azt hiszem, magáért beszél.

iTunes Bolt: Viva la Vida album