Mi történik, ha egy fényképész karrierjének első igazi műve nem várt vitát kavar és meghatározó része lesz a '80-as évek pop történetének? Így alakult ez Andy Earl számára, aki 1980-ban éppen befejezte a főiskolát, és a Sex Pistols menedzsere, Malcolm McLaren felkérte őt egy album borító készítésére a Bow Wow Wow együttes számára. A megbízás nyomán Earlt rövid időre őrizetbe is vették, mivel a lemezborító Annabella Lwin énekesnőt művészileg meztelenül ábrázolta egy Édouard Manet kép nyomán (Le Déjeuner Sur l’Herbe).

Jó példa ez arra, hogy a megalkuvás nélküli kreativitás könnyen bajba sodorhatja az embert. A probléma itt az volt, hogy Lwin a fotózás idején még csak 15 éves volt, és az édesanyja nem annyira örült a meztelenkedésnek. A sztori óriási sajtóvisszhangot eredményezett, Malcolm McLaren számára Earl nem volt rossz választás, hiszen az együttes következő slágere a listák élére került a felhajtások nyomán szerzett ismeretség hevében.

Miután a botrány hangulata lecsengett, és Earlt szabadon engedték, nem sokat gondolkodott azon, hogy visszavesz a tempóból, és óvatosabban folytatja a karrierjét. Ezt követően megedződve járta a világot, és fotózott zenei ikonokat, így mára az életműve amolyan ki kicsoda az elmúlt 25 év pop muzsikájának alakjaiból. Minden meghatározó és kevésbé meghatározó zenész csapattal kapcsolatban vannak élményei, anekdotái.

Elfogadott tény, hogy egy fényképész viszonya a tárgyhoz meghatározza a kép arculatát. Néhány fotós meg tudja nyitni a témákat, hogy azok önmaguk legyenek, mások csak a hírességek mindennapi arcát tudják lefotózni.

Az Earl számára alap körvaku használata a portrékon különösen kívánatossá tette őt a sztárok körében. "Tíz évet tud fiatalítani az arcon. Egy fiatalabbnak tűnő híresség vidám és felszabadult híresség, aki természetesen viselkedik." Többek között ez a fajta kísérletező megközelítés hívta fel Malcolm McLaren figyelmét is még a főiskolai időkben. Earl munkáit gyakran kifogásolta a szakma, mert hiányolták belőle a művészi megközelítést. Hozzáértő fotósok szerint túlzottan kereskedelmi igények vezérlik a képek jellegét. Ez azonban nem volt hatással a fotósra, aki egész életében saját elképzelései nyomán haladt, és az élet őt igazolta.

Saját elképzelései nyomán viszonylag konzervatívan közelítette meg a fényképezés szakterületét, például 2005-ig nem volt hajlandó digitális technikára váltani. Amikor persze elérkezettnek látta az időt a váltásra, roppant céltudatos módon választotta ki a legjobb technikákat a munkához. "Egészen az elmúlt időkig nem voltam biztos abban, hogy a digitális technika képes ugyanazt nyújtani, amit az analóg fényképezéstől elvártam - hogy a feketék eléggé feketék lesznek-e, hogy eléggé nagyra tudom-e felnagyítani a fájlokat, ahogyan korábban tettem. De a technológia mára eljutott arra a pontra, ahol egyértelműen jobb, mint a film. "

Hirtelen lehetőségek egész sora nyílt így meg. "Több mint 25 éve vagyok a szakmában, de az elmúlt 12 hónap volt a legizgalmasabb időszak. Az Aperture megjelenésével a digitális képalkotás tovább finomodik, és teljes egészében én uralom a képeimet, nem vagyok semmilyen külső laborra utalva. Amikor a képeket elküldöm a megbízóknak, pontosan tudom, hogy mit adok ki a kezemből, semmilyen külső szereplőt nem kell bevonni a munkába."

Amint Earl felismerte az Aperture szoftverrel való munka előnyös oldalait, elérkezettnek látta az időt a digitális váltásra. "Ha korábban váltok digitálisra, nem kevés pénzbe került volna a tesztképek kidolgozása, retusálása, csak hogy lássam, hogy a kép olyan-e, amilyet elképzeltem. Az Aperture-rel egyedül végig tudom csinálni gyakorlatilag az egész munkafolyamatot néhány perc alatt. A munka tempója elképesztő, és minden kreatív elképzelést ki tudok próbálni, és ha nem tetszik, csak törlöm az adott verziót, és nem kell időt és pénzt áldoznom arra, hogy külső szereplők bevonásával próbálkozzak."

Ez a változás persze nem változtatta meg a fotózással kapcsolatos hozzáértés alapvető megközelítését. "Továbbra is azt vallom, hogy a jó kép a fényképezőgéppel születik, nem az utómunka nyomán. Az Aperture nem azért van, hogy ellustuljunk, hanem hogy könnyebb legyen kibontakoztatni a kreativitást."

"Az Aperture nyújtotta rálátás és azonnaliság nagy előrelépés, egyáltalán nem olyan, mint a Polaroid volt. A képek azonnal láthatók a maguk teljességében, kihatással lehetnek a további képekre, javítják a végeredményt."

"A hasznosság terén az Aperture nagy mennyiségű adat kezelési képessége kulcsfontosságú. Igen gyorsan össze tudom vetni a különböző képcsoportokat, és kiválogatni a legjobbakat. Ez egy igen jó és hatékony megközelítés."

A fényképész munkája nem csak annyiból áll, hogy többezer képből kiválasztja a legjobbakat, és esetleg apró módosításokat végez rata. A végső eredményeket prezentálni is kell általában különböző formákban és különböző felhasználási területekre. Az Aperture itt ismét nagy szolgálatot tesz. "Nem okoz kihívást, ha például levélben el akarom küldeni a képeket, mert az egész Mac egy jól integrált rendszer. A menüből el tudom küldeni a kiválasztott fotókat, és rögtön megnyílik a Mail, és csak a címet kell megadni. Ezek a kézenfekvő egyszerűségek teszik profivá a rendszert, mert nem kell időt vesztegetni olyan műveletekre, amiknek egyszerűnek kell lennie. Összességében több időm marad a fényképezésre, mert nem kell rutinfeladatokra fordítanom értékes időt."

A fényképészet világa nagyon sokat változott az utóbbi öt évben. Ma bárki tud digitális fényképezővel nagy mennyiségű képet alkotni. Így aztán a zseniális fényképészek teljesítménye felértékelődik, ugyanakkor számukra több kreativitásra van szükség az alkotáshoz. "Egy jó fényképésznek mindig vannak ötletei, és manapság, amikor bárki tud könnyedén fényképezni, ez a különbözőség felértékelődik. Amikor egy szoftver révén több idő marad kreatívnak lenni, akkor hatékonyabban lehet különleges és egyedi fényképeket alkotni. Ezek alapvető szempontok a számomra."

Forrás: Apple.com // Fényképek: Andy Earl

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: