Tervezők állnak kígyózó sorokban.

Néhányan elcserélnék a már csak jegyüzéreknél fellelhető értékes Broadway show jegyeiket, esetleg belépőjüket egy leköszönő rock együttes utolsó koncertjére azért, hogy ellátogathassanak a modern amerikai építészet legújabb helyszínére, Philip Johnson Üvegházába, amely építészek, művészek, fényképészek és profi kreatívok legkívánatosabb helyszínévé vált az utóbbi időszakban.

A helyszín Connecticut államban, a kifejező nevű New Canaan településen található, és 50 éves története során most először nyílik meg a nagyközönség számára, és a megnyitás idején gyakorlatilag az egész évre vonatkozó jegymennyiséget előjegyezték - mintegy alátámasztva a sorban állás tényét. Ahogyan Dorothy Dunn, a prodzsekt menedzser mondja: "A professzionális tervező közösség körében az emberek egész életútjukat töltötték várakozással, hogy láthassák ezt a helyet."

Az ennyire vágyott Üvegház két nagyvonalú gesztus eredménye: Johnson, aki 2005-ben halt meg 98 évesen a teljes vagyonát a Nemzeti Történeti Alapra hagyta, míg régi kollégája és kurátora, David Withney, aki 2006-ban halt meg a vagyonát az üvegépítmény fenntartására és befejezésére hagyta. Az ő örökségük révén nyitotta meg üvegajtóit az épület 2007. június 23-án.

Az Üvegház tizennégy épületet foglal magába, amely meghatározó gyűjteménye a kortárs művészetnek és jó példája az építészet, művészet és tájrendezés legkiválóbb huszadik századi együttélésének.

Azok a szerencsések, akik jegyet kapnak a helyszínre, egy másfél kilométeres séta keretében járhatják be a két hektáros területet, beleértve az Üvegházat, a Téglaházat, a Festőgalériát, a Szobrászgalériát és a Da Monsta-t, Johnson életének utolsó építészeti művét. Azok, akik nem jutnak el az Üvegház építményeihez, az interneten is végigjárhatják az épületegyüttest annak hivatalos lapján.
http://www.philipjohnsonglasshouse.org/

Hogy a vezetésnek kellően személyes hangulata legyen, minden csoport tíz főből áll, és a látogatások a 190 négyzetméteres látogatói központból indulnak, ahol a technikailag kidolgozott kiállítás Apple hardverek és szoftverek művészi használatára épül, hogy felkészítse a vendégeket Johnson céljaira és eredményeire. "Hálásak vagyunk az Apple-nek, amiért előremutató nagyszerű formatervekkel segíti a munkánkat" - mondja Dorothy Dunn.

A látogatói központ egyrészt összefoglalja, másrészt kibővíti az Üvegház élményét, és funkcióinak minden részlete jól átgondolt. "Az Üvegház célja az, hogy a modern fenntartás katalizátora legyen és folytassa az innováció és tehetség istápolását" - mondja Christy MacLear ügyvezető igazgató. "Ennek szellemében rendeztük be a látogatói központot."

Egyszerre több irányba gondolkodtak. "Az egyik kihívás," - folytatja MacLear - "hogy miként adjuk át Philip Johnson életművének összetettségét. Nem fér rá egy lineáris útirányra. Johnson és Whitney figyelme oly sokfelé fordult. Whitney-ek barátja volt Warhol, Johns, Rauschenberg. És mindketten hatottak az összeképre. Ezért aztán az embereknek elsősorban a helyszín multi-diszciplinális oldalát kívántuk megmutatni."

Már a munka legelején úgy határozott MacLear és csapata, hogy nem lineáris, kaleidoszkóp jellegű multimédiás bemutatót alakítanak ki. Hogy összefogják a rendelkezésükre álló kincsértékű vizuális tartalmakat - fényképeket, videóanyagokat, archív dokumentumokat, létező épületeket és magát az Üvegház helyszínét -, a stáb "a jövőbe tekintés alapelvét" tekintette irányadónak. "Nem visszaemlékezni akarunk Johnson művészetére, ez nem egy emlékhely."

Ebben a szellemben nem kaphatók egy árusító standon Johnson munkáiból készült utánzatok. Ehelyett, mondja MacLear "arra ösztönözzük a fiatal tehetségeket, hogy újfajta művészi alkotásokat hozzanak létre, és kísérletezzenek, ahogyan tette azt Philip és David is. Azt mondhatnánk, hogy elismerjük a művészi eredményeket, és megyünk tovább előre."

A legfontosabb szempont a látogatói központ kialakítása során az volt, hogy Johnson esztétikai érzékét tükrözze. "Tudtuk, hogy nem akarunk egy tipikus történeti tárlatot vitrinekkel és kiírásokkal tele" - mondja Dorothy Dunn. "Másképp akartuk csinálni, és gyakorlatilag újraértelmeztük azt, hogy milyen egy történeti műzeum."

MacLear, Dunn és a csapatuk elgondolása nyomán huszonnégy Mac mini számítógépen egyszerre futnak tartalmak, amelyek különállóságuk révén jól bemutatják Johnson életének komplexitását, és könnyen frissíthetők - a Történeti Alap rendszeresen új művészeket bíz meg a tartalmak elkészítésével, hogy többe saját látásmódjuk szerint értelmezhessék az életművet. A tartalmak az Üvegház weblapján is megjelennek.

"Ez a fajta megközelítés lehetővé teszi a számunkra, hogy a tudás szélesebb skáláját adjuk át, mint egy tipikus múzeum szokta. És Johnson maga sem szerette a tradicionális elgondolásokat."

Bár közel egy évszázadot élt, annak többségét a számítógép korszak előtt, Philip Johnson mégis rendkívül modern volt. "Szerette a változásokat" - mondja Dunn elismeréssel. "Johnson rajongásának két állandó tárgya volt: a szépség és a változás. Mindig felfedező volt, mindig az újdonságok érdekelték, az innovációt kereste az építészetben és a tervezésben."

Ez okból a látogatói központ média fala megfelelő diadaléneke egy tervező folyamatos felfedezőútjának. A huszonnégy Mac mini mindegyike Johnson és Whitney barátaitól származó egy-egy idézet köré építi a megjelenített és ismételt tartalmat.

MacLear olyan kiállítóhelyhez hasonlítja a látogató központot,, mint amelyben folyamatosan mozgó képernyők vannak, és amelyben a nézők eldöntik, hogy egy monitort néznek, vagy az egész falat. Az ismétlődő bemutatók egyediek, és nem függnek szorosan össze, még időben sincsenek szinkronban, van kettő és vagy húsz perces bemutató is. A médiafalra bámulva a nézők dinamikus érzetet kapnak egy tervező komplex életművéből. "Ez a prodzsekt óriási élmény volt a számunkra" - mondja Dunn. "Az összes kis vizuális költeményt mi magunk készítettük."

A médiafal témái között többféle előfordul - játékos, provokatív és különös tartalmak is. Az egyik például egy 360 fokban forgó felvétel az Üvegházból kitekintve a természetbe az évszakok változásával, amely Johnson egyik vicces idézetének inspirációjára született: "Nagy drága tapétám van." Egy másik felvétel a Szobrászgalériát mutatja a fények játéka közben teliholdnál. "Az építészet egy játék, ahol a fények mutatják meg az alakokat" - párosul a Johnsontól származó idézet. Egy harmadikon képeslapok tömege tűnik fel, az aláírás "Szeretettel Andy-től" [Warhol].

A látogatói központ munkáival a Pentagram Architecture nevű céget bízták meg, a filmezés, vágás és utómunka feladatait az RBH Multimedia nyerte el. Az építészeti arculat határozta meg a filmezés stílusát. "A Pentagram nagyon célirányos volt", mondja Steve Brosnahan az RBH-től. "Kikötötték, hogy nem tévéanyag készül, sokkal inkább lassú vizuális folyamat. Az is szempont volt, hogy a huszonnégy képernyőn játszódó anyag ne legyen vizuálisan elsöprő hatású."

Az RBH 1080p formátumban rögzítette a digitális videót Panasonic HVX-200 HD kamerával. "A filmezés után beraktuk a P2 kártyát a MacBook Pro mobil gépbe, és letöltöttük a filmet Final Cut Pro-ba vagy QuickTime-ba. Aztán ezeket az anyagokat áttöltöttük a Mac Pro-kra és a hozzájuk kötött G-RAID meghajtókra a vágáshoz és utómunkához a Final Cut Pro és az After Effects segítségével. Nem volt kazetta, színtiszta digitális munkafolyamat volt az egész."

A QuickTime Pro és a Mac minik kritikus jelentőséggel bírtak a produkció sikere szempontjából. "Imádjuk a Mac miniket, rengeteg tudást halmoznak bele a kicsi házukba. Úgy állítottuk be őket, hogy néhány perccel a látogatói központ nyitása előtt ébredjenek fel, és kezdték el lejátszani a fájlokat, amiket aztán egész nap ismételnek, míg este maguktól álomba merülnek, miután a központ bezár - mindenféle külső beavatkozás nélkül."

"A QuickTime H264 kodeket használtuk a a fájlok tömörítésére natív visszajátszáshoz a Mac miniken - 1280x1084, amit HD minőségnek vagy annál jobbnak tartanak, mivel natív felbontás. Így hát ezen a felbontáson játsszák a Mac minik a filmeket, ami átméretezés híján csodálatos minőségben jelenik meg."

A Történeti Alap stábja úgy tekintett az Üvegház megnyitására, mint egy tervező értékeinek és eredményeinek kifejezésére. Ahogy Dunn mondja: "Feltettük a kérdést, hogy melyek azok az eszközök, amelyeket a látogatói központban használhatnánk arra, hogy az embereknek bemutassuk a legeredetibb módon az Üvegházat. A válasz az Apple volt."

"A látogatói központ nem kimondottan nagy, mindössze 190 négyzetméter. Ezt teletenni megannyi jellel és kijelzővel nem lett volna esztétikus, és nem illett volna a modernista küldetéstudathoz. Az Apple technológia használata lehetővé tette, hogy igazán modern élményt nyújtson a központ."

"Az Apple volt az első, akivel komolyan számoltunk a termékek minősége nyomán. És mivel a helyszínt elsősorban a professzionális közösség látogatja, az Apple ezen a téren is kézenfekvő volt, hiszen ők is Apple-t használnak."

Dunn eképpen határozza meg Philip Johnson XX. századi tervezésben elért jelentőségét: "Mint a New York-i Museum of Modern Art építészeti és tervezői részének alapító kurátora, Mr. Johnson maga testesítette meg a modernizmust az 1932-es bemutatója és könyve, a The International Style révén. Úgy vélte, hogy az építészet az alapja a tervezésről való gondolkodásnak és tanulásnak, ezáltal vált a tervezői közösség vezetőjévé és katalizátorává."

"Ez az oka annak," - mondja Dunn - "hogy amikor a számítástechnikai partnert ki kellett választani az Üvegházhoz, nem kellett sokat gondolkodni az Apple kiválasztásán. Ha Philip Johnsonról és az Apple-ről beszélünk, a modern ikon találkozik a modern ikonnal."

Forrás: Apple.com

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: