Néhányan emlékezhetünk azokra a felvételekre, amikor a CNN élőben közvetítette az első öbölháború (1991) azóta már szomorú klasszikussá vált jeleneteit, amikor is éjjellátó készülékekkel rögzített bombázások és az égő olajkutak fenyegető lángolása határozta meg a tudósítások látványát. Az ekkor látott tudósítások felejthetetlen szögeket mutattak be a háborúról az intelligens bombák célra tartásának kegyetlen szemszögéből, általában közel sem tudták olyan pontosan bemutatni, mi történik a földön.
Azóta több író és filmrendező (Werner Herzog, A sötétség tanulságai; David O. Russell, Három királyok) megpróbálta leküzdeni a távolságot a láthatatlan háborúval szemben.
A Jarhead című dráma pedig Anthony Swofford memoárjai alapján készült, amelynek során egy tengerészgyalogos mesterlövész hat hónapnyi szolgálati időszakába pillanthatunk bele az öbölben. A rendező, Sam Mendes (American Beauty) célja az első öbölháború legbensőségesebb bepillantása.
„A műben azt éljük át, ahogy az emberek a filmben gondolkodnak, ami a film lenyűgöző és teljesen egyedi élménye más formákkal szemben, ahol a gondolatokat szavakban kell kifejezni.”
A főként Kalifornia közepén és Új-Mexikó sivatagaiban, kézi Super 35 mm-es kamerákkal forgatott film felerősített, kifehérített dokumentumfilmes stílusban próbálja értelmezni, hogyan élte meg a háborút Swofford (Jake Gyllenhaal), aki harcolni jelentkezett a seregbe, de egy sátorvárosban kötött ki a sivatagban, ahol több ezer másik katona várta, hogy háborúba mehessenek. Mendes öbölháborújában nincsenek bombákra rögzített fedélzeti kamerák képei vagy a repülőgépek panorámájából készült felvételek; ehelyett a kamerák szigorúan a szereplőre tapadnak, mint a ruhájára a homokszemek.
A Jarhead című filmet Walter Murch vágta, ki számára a szigorúan körülhatárolt vizuális szögekben történő vágás lehetősége eleve érdekes volt. „A film valójában egyfajta gondolatszínház” – mondja Murch. „Azt nézzük, ahogy az emberek a filmben gondolkodnak, ami a film lenyűgöző és teljesen egyedi élménye más művekkel szemben, ahol a gondolatokat szavakban fejezik ki. A filmben természetesen vannak szöveges részek, de ez leginkább gondolatokat és hozzáállást fejez ki, és mindez leginkább a szereplők szemében nyilvánul meg.”
Amióta a 90-es években Murch áttért a digitális nemlineáris szerkesztésre, amely folyamat célja, hogy a felvételeket könnyebben hozzáférhetővé tegye az utómunka szakemberek számára, Murch küzdött, hogy olyan tisztán lássa a karakterek szemét, amennyire csak lehet. „A felbontás mindig is a leggyengébb láncszem volt az általam használt digitális rendszerekben” – mondja. „Tehát a nagy felbontású szerkesztés olyasvalami, ami egy kedvező fejlődési irány.”
A Jarhead háborús filmben, amely egyetlen karakter érzékelését írja le, miközben gyakorta Jake Gyllenhaal színész szemére közelít, Murch megkapta a lehetőséget. A Final Cut Pro szerkesztési képességeit kihasználva Murch számára nem jelentett akadályt a Jarheadet az elérhető legjobb felbontásban szerkeszteni.
A megnövelt felbontás lehetősége hatással volt Murch szerkesztési döntéseire. „Az, hogy mennyi részletet látok a szereplők szeme körül, tudat alatt meghatározza a döntéseimet” – mondja. „Minél kisebb a felbontás, annál inkább közeli képeket használok. Nagyobb felbontás esetén magabiztosnak érzem magam, ha szélesebb vagy hosszabb felvételt készítek, mert jól látható, hogy mit csinál a karakter szeme, vagyis mit gondol a karakter.”
Murch szerint napjaink digitális képminősége már annyira jó, hogy ha választhat, akkor inkább ezt a rögzítési módot alkalmazza a celluloiddal szemben.
A nagy felbontású, nem lineáris megtekintés esztétikai előnyei mellett Murch és csapata a gyártás során és az utómunkálatok során olyan hatékony megoldásokat is be tudott kapcsolni a folyamatba, mint az Xsan fájlrendszer jelentette konkurens hozzáférés ugyanahhoz a tartalomhoz, és annak eltérő részein végzett munka.
A Jarhead társszerkesztője, Sean Cullen szerint, aki segített a munkafolyamat megtervezésében és telepítésében, mindez egyszerűen lehetővé tette a hozzáférést az anyagokhoz nem csak a vágószobában, hanem a széles körben elszórt filmes, vágó-, hang- és effektus-stábok között is.
„Az Xsan nagy előnye, hogy végig sziklaszilárd volt, hibátlan és nagyon gyors. A média mindig ott volt, ahol szerettük volna, és mindig úgy viselkedett, ahogy vártuk.”
Amikor a filmezés elkezdődött, Cullen naponta kaptam meg a digitális nyersanyagokat Technicolor Complete Post formában, amely rögtön betölthető volt a háttérben futó nagy kapacitású RAID tárhely rendszerre, és már kezdődhetett is a munka.
A szerkesztések összeállítása során Murch és Cullen rendszeresen megosztotta a QuickTime fájlokat a vágásaikról Mendes-zel, aki Los Angelesből a kaliforniai Central Valley-be költözött, hogy leforgassa a film sivatagi jeleneteinek nagy részét.
„Miközben haladtunk a munkafolyamattal, visszajelzéseket kellett kapnunk a rendezőtől” – mondja Cullen. „Tehát egy-egy jelenet megvágása után egy tömörített változatot exportáltunk még mindig nagyon jó minőségben a PIX [Product Information Exchange] nevű rendszerrel, amelyet feltöltöttünk egy bárhonnan elérhető webhelyre a rendező részére.” Mendes a vágás után pár perccel már a saját MacBookján tudta megnézni az aznap elkészült anyagot QuickTime formátumban.
Murch rámutat, hogy a szerkesztések gyakori megosztása Mendes-zel éppúgy segítette a rendezőt, mint a vágó és utómunka csapatot. „Ez nagyon más film volt, mint bármely másik, amelyet Sam korábban forgatott” – mondja. „Rengeteg a kézi kamerás felvétel. Aki látta a többi filmjét, az tudja, hogy azok sokkal klasszikusabb módon komponáltak, míg ebben vannak jelenetek, ahol csak hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok. Összességében úgy érezte, hogy megkapta a kívánt tudósítási hangulatot a felvételekkel, és a napi eredmények láttán önbizalmat kapott és adott a folytatáshoz, illetve hogy még bátrabban kísérletezzen ezzel az iránnyal.”
Amikor a szerkesztőcsoport északra költözött a Skywalker ranchra, majd végül New Yorkba, a QuickTime-alapú fájlcserék sebessége és rugalmassága nemcsak óriási költséget és időt takarított meg, hanem javította kreatív erőfeszítéseiket azáltal, hogy lehetővé tette a zökkenőmentes koordinációt a széles körben elszórt stábok között.
„Még akkor is, amikor szerte az országban jártunk – mondja Cullen –, olyan érzés volt, mintha a folyosón lennénk.”
Ahogy a megosztott fájlok a gyártás későbbi szakaszában egyre összetettebbé és ezáltal nagyobbakká váltak, Cullen a Final Cut Pro csomag mellé elérhető Compressor tömörítő szoftver funkcióját használta, hogy fájdalommentesen megosszon fájlokat a hang- és effektrészleggel.
„A filmiparban nincs olyan, hogy kulcsrakész megoldás.” mondja Cullen. „Mindig azt mondod: Rendben, nos, most valaki így akarja. De a Final Cut Pro kevesebb buktatót tartalmaz, és sokkal inkább kreatív az alkalmazott megoldásokat illetően. Ezáltal sokkal inkább kreatívabb döntéseket hozhatunk a technológia alkalmazásával kapcsolatban a rugalmassága, illetve a QuickTime és a macOS rendszerrel való interakciója miatt.”
„A fő Mac Pro gépemen elvégeztem egy vágást, és átmásoltam a kész anyagot a megosztott Xsan tárhelyre” – mondja Cullen. „Ezután megnyitom ezt az anyagot az alternatív gépen, ráhelyezem a szükséges időkód-leírásokat vagy átfedéseket, és exportálom az anyagot a Compressor segítségével a három részleg mindegyikének megfelelő beállításokkal.”
A Final Cut Pro zökkenőmentes hatékonysága lenyűgözte Cullent, aki elismeri a professzionális alkalmazás képességeit. „Amikor a hang részleggel, vfx részleggel és hangkeverési szakemberekkel van dolgunk egy szakmai környezetben, mérlegelés kérdése, hogy hogyan fogunk médiát cserélni” – mondja. „A Final Cut Pro egyik profi képessége, hogy natívan képes együttműködni más részlegekkel. A Final Cut Pro segítségével sokkal többet kísérleteztünk különféle ötletekkel, és sokkal több tényleges médiát és a vizuális effektusokat tudtunk kipróbálni a hatékonyságnak köszönhetően.”
Murch, aki film- és hangvágásért is nyert már Oscar-díjat, azt mondja, hogy a Jarhead keverését jelentősen segítették a Final Cut Pro sokoldalú hangszerkesztési képességei is.
„Az én szemszögemből a nagy felbontású videóval való munka mellett a fő különbség az volt, hogy 24 bites, nagy felbontású hanggal dolgozhattunk, végig azzal a felbontással, amellyel a végső filmet kevertük. Az előny” - magyarázza Murch - „az, hogy a módosított hangkeverési termék könnyen oda-vissza küldhető a hanggal foglalkozó kollégák és a Final Cut Pro idővonala között, így nincs szükség változtatási listák létrehozására minden újrakeverés után.”
A Jarhead film relatíve sikeresnek mondható volt: az IMDB-n 7-es értékelést kapott, illetve két jelentős kritikai elismerést is kapott.
Walter Murch a Wikipedia oldalán…
A Jarhead című film Wikipedia oldala…
A Jarhead című film IMDB oldala…
Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: