2003. legjobb ipari formatervezője az Apple Computer design alelnöke, a brit születésű Jonathan Ive lett. A korábban elegáns fürdőszobákat tervező Ive nevéhez olyan termékek fűződnek, mint a forradalmi iMac, ami az Apple-t 1998-ban kihúzta a kátyúból, a világhírű PowerMac G4 Cube, a világ legkisebb szuperszámítógépe, amely bekerült a modern művészetek múzeumába is, a népszerű Harman/Kardon SoundSticks hangrendszer, ami futurisztikusan dönget a Macintoshok társaságában, az Apple Power Macintosh-ai és kijelzői, az új iMac, és a zseniális és a lehető legkisebbre méretezett iPod.

Jonathan Ive 1967-ben született Londonban, és itt töltötte a gyermekéveit. A '80-as években Newcastle-ben tanult művészetet és formatervezést. 1992-ben csatlakozott az Apple Computer munkájához, ami San Francisco-ba költözött. Igazi kibontakozása Steve Jobs visszatérése, 1997 után zajlik, amikor a tehetségét felismerő Apple CEO design alelnökké léptette elő, és az iMac megtervezésével bízta meg, amely világhírűvé tette.

A brit önérzetre különösen kedvezően hatott, hogy 2003-ban Jonathan Ive-ot egy igen kemény mezőnyben az év formatervezőjévé választották. Egy ilyen kitüntetés nem aktualitásokon, hanem életműveken alapszik, és a mezőnyben voltak Jonathan Ive-nál sokkal korosabb jelöltek is. Ezt az interjút a DesignMuseum.org-tól kölcsönöztem.

Mikor kezdett érdekelni a formatervezés?
Mindig is érdekeltek a készített tárgyak. Kiskoromban nem realizáltam, hogy ezeket tervezték, viszont lelkesen szedtem szét mindent, ami a kezeim közé került. Később érdekelni kezdett, hogy az apró daraboknak milyen a formája, az anyaga, és hogyan illeszkednek egésszé.
Mikor határoztál úgy, hogy formatervezésből fogsz megélni?
Tizenhárom-tizennégy évesen biztos voltam benne, hogy tervezni és készíteni szeretnék dolgokat. Tudtam, hogy tervezni szeretnék, de nem volt konkrét elhatározásom, hogy mit tervezzek: szerettem foglalkozni autókkal, bútorokkal, ékszerekkel, hajókkal… Mivel az ipari formatervezés vonzónak tűnt, így elkezdtem formatervezést és művészetet tanulni. Ekkor jöttem rá arra az alapvető dologra, hogy a forma és a szín meghatározza a tárgyakhoz való viszonyunkat.

Miért döntöttél úgy, hogy az Apple Computerhez csatlakozol? Az oktatásban töltött éveim alatt folyton bajom volt a számítógépekkel.

Meggyőztek, hogy alkalmatlan vagyok a számítógépek használatára, de szerettem volna felhasználni őket a munkám során, és éppen amikor a főiskolát befejeztem, felfedeztem a Mac-et. Le voltam nyűgözve azon, hogy mennyivel egyszerűbb volt, mint bármi, amit addig használni próbáltam. Tetszett az egész felhasználói élmény. A tárgyon keresztül valamiféle láthatatlan kapcsolatba kerültem a tervezőkkel. Ez inspirált arra, hogy érdeklődjek a cég iránt, megismertem a történetét, az értékeit, a felépítését. Minél többet tudtam meg a vállalatról, annál inkább vonzóvá vált ez a már majdnem forradalmi cég, ami alternatívát jelentett a kreativitás terén csődöt jelentő számítógép iparág palettáján. Az Apple szól valamiről, és van értelme, célja a létezésének, nem csak a pénztermelésről szól. Szóval a 90-es évek elején megint Londonban éltem, és a világ minden tájáról voltak ügyfeleink a Tangerine cégnél, akiknek dolgoztam. Az Apple éppen formatervező tanácsadót keresett, és mellettem döntöttek. Még most is emlékeszem, amikor az Apple felvázolta ezt a remek lehetőséget, és biztos voltam benne, hogy elszúrom. Sosem hittem, hogy képes leszek egy cégen belül dolgozni, mert inkább független típus vagyok, és az első évek nagyon nehezen mentek, de aztán Kaliforniába költöztem, és azóta is az Apple-nél vagyok.

Mi volt nehéz az első években?
Amikor az Apple-höz kerültem, formatervező tanácsadóként szerződtettek, ami amolyan külső munka volt, és mire én is bekapcsolódtam a folyamatba, már nagyon sok döntés megszületett a termékről, így a munkám tulajdonképp nem innováció volt. Emellett amikor az Apple-nél kezdtem dolgozni, a cég hanyatlott.

Úgy tűnt, az Apple feladja azt, amiről korábban szólt, feladja az egyéniségét és a céljait. Az iparág diktálta ritmust kezdte felvenni, amit nehéz volt ráerőltetni az Apple-re. Ezek a dolgok akkor változtak, amikor Steve Jobs visszatért az Apple-höz. Újraalapozva a korábbi értékrendet mindent elölről kezdett. Az Apple megint egy olyan cég lett, ami minden más cégtől különbözik, és a formatervezés és művészet egy nagyon fontos eleme lett ennek az irányvonalnak.

Mik az előnyei, hogy egy cégnek dolgozol? És a hátrányai? Mi az jellegzetes megközelítés az Apple-nél, ami élvezetessé teszi az ottani munkát?

Az Apple egy olyan cég, ahol egyrészt a vezetés tökéletesen érti a termékeit és a formatervezés fontosságát, másrészt a fejlesztő, marketing és eladási csatornák egyaránt összhangban vannak a célokkal kapcsolatban. Azok a sikerek, amiket a formatervezés terén elérünk, annak is köszönhető, hogy a többi csapat is ugyanazokért a célokért dolgozik, és ehhez hangolva oldják meg a maguk területén felmerülő kihívásokat. Szeretem, hogy a formatervezésnél sokkal többről szóló dolognak lehetek a része. Lojalitást érzek az Apple iránt, és úgy gondolom, hogy a cég termékei a formatervezésen messze túl mutatnak, ami fontos dolog.

Cikk: 2003. MacWorld UK; fordítás: MacMag.hu 2003.

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: