A MainStage alkalmazás egyik izgalmas és számos zenei műfajban divatos megoldása az EVOC 20 PolySynth, amely egy olyan polifonikus szintetizátor, amely kifejezetten az emberi hang hajlítására, a hangszín és hangmagasság állítására szolgáló vokóder. (Maga az EVOC 20 PolySynth használható szintetizátorként is, mivel van saját hangja, amelyet meg tudunk szólaltatni egy MIDI-billentyűzet segítségével, amelyet felfedezhetünk a MainStage segítségével.)
A vokóder érdekes történelemmel rendelkező hangszer: eredetileg az 1930-as években azért fejlesztette ki a Bell Laboratories kutató fizikusa, Homer Dudley, hogy azt vizsgálják, hogy a rézdrótokon történő telefonos hangtovábbítás milyen módon torzítja az emberi hangot, ezzel a drótok minőségét tudták optimalizálni a távolság függvényében. A II. világháborúban már a Roosevelt és Churchill közti telefonbeszélgetéseknél alkalmazták, hogy az esetlegesen belehallgató kíváncsi fülek ne tudják azonosítani, hogy ki beszél kivel. Az eszköz akár feledésbe is merülhetett volna, de a szerencsésebb sorsú Nyugat-Németországban a jóléti társadalom azt eredményezte, hogy a művészetek is buja felfedezésre indulhattak számos irányban, így Werner Meyer-Eppler, a Bonni Egyetem fonetika tanszékének vezetője felfedezte a lehetőségét annak, hogy milyen zeneiség rejlik a vokóder énekhanggal való kombinálásában. Személyesen 1948-ban találkozott Dudley-val, és együttműködésük gyümölcse a német Elektronische Musik mozgalom megszületése volt.
Werner Meyer-Eppler 1950-es bemutatója a YouTube-on…
A primitív vokóderek után az 1960-as években megszületett a Siemens Synthesizer Münchenben, amelynek már beépített hanghajlító képessége volt. Ezt további termékek követték, például az EMS sorozat, amely nevében szintén az Elektronische MuSik mozgalomra utal, és már egészen összetett konstrukciót kínált.
Az Apple által digitálisan reprodukált EVOC 20 az 1990-es évek terméke. A vokóder egyébként a voice encoder, azaz az emberi hang kódolójának rövidítéséből alkotott szó.
A MainStage felületén az első lépés, hogy a Patch List felületen létrehozunk egy új elemet a három ponttal jelölt menü New Patch with Channel Strip… parancsával. Ennek hatásra egy párbeszédablak jelenik meg, ahol a Software Instument elemet kell választanunk, továbbá az Input felnyíló menüből a Keyboard 1 nevű MIDI-billentyűzetünket is kiválaszthatjuk már a létrehozáskor. (A vokóder használatának alapja, hogy a MIDI billentyűzettel játsszuk el a hajlításhoz használat hangokat.)
A MainStage felületén az első Channel Strip / csatorna sáv alatt látható egy szürke Instrument / Hangszer felirat, amely arra utal, hogy még nincsen kiválasztva hangszer, amin játszani fogunk. Erre kattintva a felnyíló menüben tudjuk kiválasztani a lehetőségek közül az EVOC 20 PS (Vocoder Synth) elemet, amelynek beállításait egy külön megnyíló palettán érhetjük el.
Ez a régies megjelenésű felület az Apple zenei alkalmazásaiban megszokott módon a korabeli hardvert törekszik felidézni a megjelenésével, és a zenei világban otthonosan mozgó felhasználók számára teljesen logikus és áttekinthető, míg a zenei eszközök terén kevésbé otthonos felhasználók számára igényel némi magyarázatot.
Mielőtt a szintetizátor beállításainak mélységében elmerülnénk, nézzük meg, miként szólal meg a hangszer vokóderként! (Mint fentebb említésre került, szintetizátorként egyszerűen a MIDI-billentyűzet használatával tudunk rajta játszani, ám ott nem módosít emberi hangot.)
Szükséges a hang feldolgozásához egy mikrofon, amely lehet a Mac belső mikrofonja, az iPhone beépített mikrofonja (fontos tudni, hogy az Audio MIDI Setup programban beállítva az iPhone hátoldali mikrofonját tudjuk használni, tehát fontos, hogy a hátsó rész felé beszéljünk!) De természetesen használhatunk egy csúcsminőségű mikrofont az IK Multimedia kínálatából is. Ezeket a MainStage programmenü Settings… > Audio… eleme alatt tudjuk beállítani: itt van mód az Audio Input alatt mikrofont választani, illetve a kimenetet is megadni, amely praktikusan fejhallgató, hogy ne hallatszódjon bele a mikrofon hangjába a már feldolgozott hang.
A mikrofon kiválasztását követően az EVOC 20 PolySynth felületén egyrészt meg kell adnunk a hangszer számára a forrást: esetünkben a Sidechain menüből az Input 1 elemet, amely az elsődleges bemeneti forrás, tehát a fentebb beállított mikrofon. Továbbá a jobb felső részen át kell kapcsolni a szintetizátor módját a Signal 1 felnyíló menü használatával Syn opcióról Voc opcióra, amely a vokóder működés alapja. Ekkor máris hallhatjuk, hogy beszédhangra a MIDI-billentyűk lenyomása azonnal, élőben effekteli a hangunkat.
Ez a kipróbálás módja, de természetesen a vokódert alkalmazhatjuk a Sidechain menü más forrásaira - például akár korábban felvett hang effektelésére is.
Most, hogy a használat logikáját átlátjuk, és be tudjuk állítani a hangszer működését és szabályozását MIDI-billentyűzettel, tekintsük át, hogy milyen beállításokat érhetünk el az EVOC 20 PolySynth palettán!
Az EVOC 20 PolySynth paletta egymástól valamelyest elválasztott, széttagolt felületekre osztható. Ha a paletta megjelenésére úgy tekintünk, mint egy analóg világban létező berendezésre, akkor a térben egymástól elválasztott, külön síkokon lévő potméterek, gombok és kijelzők csoportja között logikai összefüggést fedezhetünk fel.
Elsőként a hangszer globális, mindenre kiható paramétereit érhetjük el a bal felső sarokban: itt a poly, mono, legato gombtrió található, amely a szintetizátor működésére utal. A polifonikus ugyebár azt jelenti, hogy több hang is meg tud szólalni egyszerre, amennyiben a MIDI billentyűzeten több billentyűt is lenyomunk. A monofonikus hangzás azt jelenti, hogy csak egy-egy hang szólal meg, vagyis az éppen lenyomott billentyű, és a következő hang csak akkor tud megszólalni, ha az adott billentyűt felengedtük. A legato játékmód azt jelenti, hogy bár a szintetizátor monofonikus, a következő hang megszólal, ha lenyomjuk az újabb billentyűt, de mivel ez a monofonikus játékmód egyik formája, így az előző hang el is hallgat. A poly gomb aktivitása esetén egy zöld színű LED-fény jelzi, hogy egyszerre hány hang megszólaltatására van lehetőség - ez alapértelmezés szerint 16. Továbbá egy unison gomb segítségével aktiválhatjuk az uniszónó hangzást, vagyis hogy minden lenyomott gomb ugyanazt a szólamot játssza, prímben szólnak.
Megjegyzés: A Unison gomb aktivitása esetén poly módban minden hang duplázódik, így a ténylegesen egy időben lenyomható billentyűk számára nyolcra csökken. Mono és Legato módban a Unison gomb aktivitása esetén lenyomható és lenn tartható akár 16 gomb, ezek egymás után megszólalnak, és a kitartásnak megfelelően hangjuk összeadódik, amely a kimeneti hangerőt jelentősen növelni tudja. Ügyeljünk arra, hogy ne terheljük túl a hangszórót vagy fejhallgatót!
Ahogyan a kipróbálási példában szó volt róla, az EVOC 20 PolySynth vokóderként való használatának alapja a Sidechain / Oldalsáv forrás megadása. Erre van hatással a Sidechain Analysis in elnevezésű szekció, amely a globális paraméterektől jobbra található a palettán.
A zenei eszközök terén ismerős kifejezéseket találunk itt potméterekkel: Az Attack elem azt határozza meg, hogy milyen gyorsan reagáljon az effektust képező burkoló az egyes hangfrekvenciák megszólalására. A hosszabb (long) idő azt eredményezi, hogy az effektus lassabban követi az élő hangot egy vokóder esetén, míg a rövid (short) beállítás esetén akár azonnali hatást hallhatunk. Abban az esetben lesz a legérthetőbb a szöveg, ha az Attack potméter a legalacsonyabb szinten, azaz a short beállításhoz legközelebbi állásban van.
A Release a nevének megfelelően az effektust képező burkoló oldódásának idejét jelöli, és szintén short (rövid) és long (hosszú) végállásai vannak a potméternek. Itt azonban a rövid beállítás töredezett vokóder hangzást eredményez, így mindenképpen érdemes a short értéktől fentebb mozdítani a beállítást - alapértelmezés szerint félúton van egyébként, amely általában jó is. A vokóder töredezett, kellemetlenül megszakadó hangzását elkerülendő lehetőség van a Release érték további nyújtására, vagy akár további effektussal visszhangosításra (Reverb), amely folytonossá tudja tenni a hangot, ha annak forrás beszéd, és nem ének.
A Bands (sávok), azaz sávok száma hatással van az ezen felülettől jobbra található kijelzőre: a Bands LED kijelzője által megadott számadatnak megfelelő „világító” sáv jelenik meg a kijelzőn. Ennek minimális értéke 5, maximális értéke pedig 20. Minél magasabb az érték, a hangszer annál több frekvenciáját elemzi a hangnak, és annál precízebb a végső hangélmény. (Az általános álláspont szerint 10-15 sáv már jól reprodukálja az emberi hang részletességét, ugyanakkor napjaink Apple processzorai elég erősek ahhoz, hogy a maximális sávértéket is kompromisszum nélkül kiaknázzuk.)
A Freeze (befagyasztás) gomb határozatlan időre megtartja az aktuális elemzési hangspektrumot, és figyelmen kívül hagy minden egyéb paramétert, így a bejövő hangforrást, az Attack és a Release potméterek beállításának újabb változtatását. Ennek a gombnak a használata akkor előnyös, ha egy szónál, hangsornál sikerül elérnünk egy kívánatos vokóder hangzást, és ezt szeretnénk rögzíteni, hogy a továbbiakra is alkalmazzuk.
A kijelző által meghatározott területtel még foglalkozunk, de előtte egy rövid kitérőt tegyünk a tőle jobbra található U/V Detection felületre. Ez a rész kifejezetten az emberi beszédhangok zöngés és zöngétlen paramétereit hivatott érzékelni, illetve az érzékenység beállítását szabályozni. A zöngés hangok ugyebár a hangszálak megrezegtetésével képződnek, míg a zöngétlenek a tüdőből kiáramló levegő útjába helyezett valamilyen akadállyal - fogak, nyelv, ajkak.
Mivel a vokóder a zöngésség hangszál által keltett forrását tudja figyelembe venni, szükséges egy különálló komponens, amely a zöngétlen mássalhangzók érzékelésére van kihegyezve. Ezt a szerepet látja el a U/V Detection elem, azaz az unvoiced (zöngétlen) / voiced (zöngés) hang detektálása. Kettő paraméterrel tudjuk ezt szabályozni: a Level (szint) az érzékelés szintjére van hatással, míg a Sensitivity (érzékenység) a forrásanyag jelének feldolgozási mélységét szabályozza. Ezeket a paramétereket érdemes mélyebben tesztelni, illetve eltérő hatásuk van eltérő hangforrások esetén - előfordul, hogy egy személynél alkalmazott beállítás egy másik személynél nem működik jól. Az is fontos, hogy a zöngétlen mássalhangzók ereje ne legyen indokolatlanul nagy, mert az nem eredményzet kellemes végeredményt.
Arra is lehetőségünk van, hogy a zöngétlen mássalhangzók hangját más hanggal helyettesítsük a vokóder hangjában: ezt a Mode felnyíló menüből tudjuk elérni, amely alapból Off álláson van, tehát ki van kapcsolva. Az EVOC 20 PolySynth képes ezeket a mássalhangzókat zajjal (Noise), zajjal és a szintetizátor hangjával (Noise + Synth), illetve magas hangokból keletkező késleltetett hanggal (Blend) helyettesíteni. Ezek közül menüből választhatunk. Itt alapvetően finomítási lehetőségeink vannak, hiszen ezek a mássalhangzók a folytonos beszédben pillanatnyi szereppel bírnak, és a beszédet sokkal inkább a magánhangzók határozzák meg, amelyre ezek a paraméterek természetesen nincsenek hatással.
Az EVOC 20 PolySynth működési metódusát tudjuk kapcsolni és szabályozni a globális beállítások alatt. Itt elsőként a Mode váltógombot találjuk, amely alatt a szintetizátor oszcillátorának működési módját kapcsolhatjuk frekvenciamoduláció (FM) és duál mód között. A Dual mód esetén az EVOC 20 PolySynth kettő oszcillátora önálló digitális hullámformát generál, míg az FM mód esetén az első oszcillátor hangmagasságát (frekvenciáját) [pitch] módosítja a kettes számú oszcillátor. A váltógomb alatt találjuk a Wave 1 és Wave 2 hullámok jelöléseit.
A kapcsolás révén megfigyelhetjük, hogy az FM beállítás esetén az FM Int felirat jelenik meg a kijelzőn, míg a Dual esetén a Balance. Továbbá a Wave 2 fölött az FM esetén Ratio c és Ratio f feliratok, míg a Dual esetén Semi és Detune feliratok szerepelnek. Tekintsük át, hogy ezek mit is jelentenek!
A duál módban működő oszcillátor esetén a Semi mező segítségével félhangonként van mód állítani az oszcillátor hangolását. A Detune mező jóvoltából századokban fejezhetjük ki a hangolási értéket: egy félhang száz darab századra van osztva, tehát viszonylag nagy részletességű felbontásról van szó. A Balance csúszógomb a két oszcillátor közötti egyensúlyt hivatott elosztani.
Frekvencia modulátor (FM) módban az egyes számú oszcillátort nem tudjuk módosítani, hiszen az csak egy szinusz hullámot generál, és minden beállítást a kettes oszcillátoron hajthatunk végre, amely az egyest modulálni hivatott. A Ratio coarse beállítás révén durvább, nagyobb egységekben, egész pontosan félhangokban tudjuk szabályozni a két oszcillátor közti kölcsönhatást, míg a Ratio fine mező esetén századokban, amely a félhang századrészét jelenti.
Az FM Int csúszógomb a frekvencia moduláció intenzitását, erejét jelöli (frequency modulation intensity), ahol a magasabb érték összetettebb hullámformát eredményez több felhanggal.
A Wave 1 felirat alatt számértékeket találjuk, amely az egyes számú oszcillátor oktávszélességét határozza meg. Ez sajátos módon lábban van kifejezve, amely történelmi eredetű jelölés az analóg világból: az orgonasípok hosszára utal, ahol a hosszabb (és szélesebb) síp mélyebb hangot eredményez, tehát a 16’ a legalacsonyabb, a 8’ köztes és 4’ pedig a legmagasabb beállítás, amit választhatunk.
Tipp: A láb (feet) mértékegységgel több szintetizátor esetén is találkozhatunk hasonló kontextusban, vagyis az orgonasípok méretének arányai kihatnak a modern digitális szintetizátorok néhány beállítására is.
Az oszcillátor beállítás mellett találunk ez zajgenerátort. A zajról fentebb már esett szó a zöngétlen mássalhangzók helyének kitöltésével a beszédhangban. A zaj ezen kívül más szerepet is betölthet, színesebbé tudja tenni a vokódert. A Noise felületen a Level potméterrel a zajgenerátor szintjét tudjuk állítani, míg a Color paraméterrel a zaj színét.
Mélyebb zenei ismeretek nélkül is hallhattuk már a fehér zaj fogalmát: ez az a hang, amit például a televízió kiad, amikor adás helyett fekete-fehéren villódzó adáshiba jelet látunk, amelynek hátterében fehér zaj sistereg. A fehér zaj segítségével megfelelő finomítással szél és eső jellegű hangokat tudunk előállítani. Ennek oka, hogy a fehér zaj azonos energiájú hangot generál minden mintavételezésnél, vagyis monoton hátteret hoz létre. A potméter másik értéke a blue, azaz kék zaj, amelyből hiányoznak az alacsony frekvenciájú hangok, így csak a magas hangok jutnak át, ezáltal egy fényesebb, ragyogóbb hangzást tud előidézni - amennyiben zaj esetén ilyenről beszélhetünk.
Az EVOC 20 PolySynth általános hangolási beállításai végezetül e felületek alatt, a bal alsó sarokban találhatóak: itt félhangok századrészeinek kifejezésével, azaz centekben tudjuk hangolni a szintetizátort. Mód van arra, hogy az analóg potméter segítségével finoman elhangoljuk a szintetizátor hangját. Ennek a szándékos pontatlanságnak az a haszna, hogy olyan hangzásélményt emuláljon, mint a klasszikus analóg áramkörökre épülő vokóderek, amelyek bizonyos használati idő után felmelegedve másként szóltak, mint a bekapcsolást követően. Az Analog potméter értékének növelésével ez a hatás fokozható.
A Glide potméter a hangkép zeneiségét hivatott fokozni, mégpedig a zene világában portamentonak nevezett játékmód formájában, amikor is az egyik hang a másikra csúszik, vagyis nincsen megszakítás a hangok között, azok folytonosak, és a hangmagasság váltás között így szünet nélküli összeköttetést tapasztalunk. (A portamento della voce, azaz a hangok szállítása kifejezésből származik.)
A Bend Range (hajlítási tartomány) kijelző a hangmagasság változtatás félhangokban kifejezett értékére utal.
Az oszcillátor beállítások mellett találjuk a szűrők finomhangolási paramétereit: a Cutoff potméter az magas hangokat zárja ki a hangképből (vagyis lowpass, mélyhang áteresztő szűrő). Ennek frekvenciáját tudjuk meghatározni a potméterrel. A Resonance potméterrel pedig erősíteni vagy gyengíteni tudjuk a Cutoff potméter által meghatározott frekvenciatartományt. Beszédhang esetén a Cutoff érték praktikusan a legmagasabb (full) értéken van, míg a Resonance ízlés szerint állítható.
A szűrőktől jobbra burkoló beállítások (envelope) találhatóak: Az Attack érték itt arra az időtartamra vonatkozik, amíg az oszcillátorok elérik a maximális jelszintjüket egy billentyű lenyomásakor a MIDI-billentyűzeten, míg a Release azt az időtartamot fejezi ki, amely alatt az oszcillátor eléri a minimum szintjét a billentyű felengedését követően.
Ahogyan fentebb említésre került, visszatérünk az EVOC 20 PolySynth paletta közepén lévő kijelző felületre, az úgynevezett formáns szűrő felületére. A formáns a beszédhang esetén a hangszínt adó, rezonanciás úton felerősített frekvenciatartomány, az a paraméter, amely a hangunkat meghatározza és másoktól megkülönbözteti. Ennek torzítási beállításait találjuk meg a felület közepén egy kijelző, egy csúszógomb és potméterek formájában.
A felület alacsony frekvenciától magas frekvenciáig öleli fel a hangot. Ez a gyakorlatban 75 Hertz induló és 8000 Hertz csúcsértéket jelent. Ez a sáv szűkíthető a felső sáv összenyomásával, illetve eltolható egyrészt az összetolt sáv mozgatásával, másrészt pedig az alsó rész eltolásával. Mindkét esetben vizuálisan is érvényesül a művelet, vagyis láthatjuk a módosítás eredményét.
A részletesebb megismerés előtt érdemes kipróbálni a sávok eltolását balra, amellyel mélyebbé tesszük a vokóder effektus hatását - vagyis egy lowpass filter érvényesül, olyan szűrő, amely a mély hangokat engedi át és a magasakat kiszűri. Ha jobbra toljuk el az alsó részen a frekvenciákat jelölő vonalakat, magas tónusúvá alakítjuk a vokóder effektust - ez tehát egy highpass filter, azaz magas áteresztő szűrő.
Szintén szűrőket jelölnek a kijelzőtől balra található lowest és tőle jobbra található highest gombok: ezek alap állapotban félkörös alakúak, vagyis az alacsony és magas frekvenciájú hangokat egyaránt átengedik (bandpass) a legalacsonyabb és legmagasabb érték közötti tartományban, de átkapcsolhatóak lowpass és highpass szűrővé a gomb megnyomásával, amelynek hatására az alak lentről nyitott, fentről zárt ívet írt le a lowest gomb esetén, és lentről zárt, fentről nyitott ívet ír le a highest gomb esetén. Vagyis ebben az esetben az alacsony és magas hangok áteresztése történik meg, a köztes hangok kizáródnak. Tehát a lowpass filter esetén a legalacsonyabb frekvenciaérték - például 75 Hertz - alatti hangok szűrődnek át, míg a highpass esetén a 8000 Hertz fölötti hangok.
Tovább színesíthetjük a hangot és a vokóder működését az alsó potméterekkel: a Formant Stretch / Formáns nyújtás segítségével kinyúlnak a megadott frekvencia tartományok, vagyis szélesebb frekvenciát ölelnek fel a forrásból, miközben a vokóder hangját a felső, eltolható sáv által meghatározott frekvencia tartomány írja le. Az alsó szegmense a kijelző résznek az elemzési tartomány, vagyis az a frekvencia sáv, amelyet a megadott bemeneti jel, például a mikrofon hangjából az EVOC 20 PolySynth hangszer elemez, míg a felső rész a szintézis tartomány, az a frekvencia sáv, amelyben az EVOC 20 PolySynth hangot generál. Ezt látjuk ezen a kijelzőn, és ennek értékeit tudjuk módosítani.
A Formant Shift / Formáns váltás potméter segítségével az elemzési frekvenciát tudjuk eltolni mélyebbre vagy magasabbra úgy, hogy a szintézis frekvencia változatlan marad, annak csak a forrása változik.
A Resonance / Rezonancia potméter segítségével a vokóder alapvető hangkaraktere szabályozható. Az alacsony értékek esetén finomabb, lágyabb a stílus, magasabb érték esetén élesebb a karakter.
Ugyanezen paraméterek szabályozásával már kiváló eredményeket érhetünk el, az EVOC 20 PolySynth alsó részén találunk még további beállításokat a szintetizátor által biztosított alacsony frekvenciájú oszcillátor (LFO) működésére vonatkozóan. Ez futhat szabadon (jobb szélső free állásban) vagy a MainStage tempójával szinkronban, amelyet a potméter tekerésével a kijelző mutat.
Mint a felületen látható, kettő alacsony frekvenciájú oszcillátor áll rendelkezésünkre: a Pitch LFO (hangmagasság) és a Shift LFO (formáns változtatás). A Pitch LFO segítségével vibrato jellegű effektust hozhatunk létre: a vibrálás olyan zenei játékmód, díszítés, amelyben a hangmagasság gyorsan változik oda-vissza, ezáltal színesítjük a hangot. A Shift LFO a formáns változtatás effektust módosítja, és szakaszolás jellegű effektust hoz létre a hangon.
A Pitch LFO esetén egy Int via Whl csúszógombot is találunk, amely azt szabályozza, hogy a MIDI-billentyűzeten lévő modulációs kerék használata milyen intenzitással hasson az oszcillátor működésére. (Int via Hl - Intensity via Wheel, intenzitás a modulációs keréken át.) A paraméter tehát összefügg a MIDI-billentyűzet működésével, és beállítása az EVOC 20 PolySynth használata során végig kihatással lesz arra, hogy a modulációs kerék miként működik a MainStage felületén.
A Shift LFO esetén a modulációs effektus intenzitást az Intensity csúszógombbal tudjuk szabályozni - ehhez alapértelmezés szerint nem kapcsolódik hardveres funkció.
A két potméter között az egyes alacsony frekvenciájú oszcillátorokra vonatkozó hullámforma preferenciákat állíthatjuk be. A hullámformák a hangok leírására szolgálnak, és alakjuk összefügg azzal, hogy milyen hangot fogunk hallani. Ezek lehetnek háromszög, emelkedő vagy csökkenő fűrészfog, négyszög alakú emelkedő és süllyedő a nulla érték körül, négyszög alakú a nullától emelkedve, véletlenszerű lépcsőzetes hullámforma, sima véletlenszerű hullám.
A beállítások módosításával párhuzamban érdemes tesztelnünk azok hatását, egyrészt a felfedezés öröme, másrészt a legjobb megoldás elérése érdekében!
Az EVOC 20 PolySynth paletta jobb oldala a kimenetre vonatkozó beállításokat tartalmazó részt. Itt fentebb már foglalkoztunk a Signal feliratú kapcsolóval, hiszen ott kellett az Ana(lyzer) elem helyett a Voc(oder) elemet választani. A kimenet kapcsán találunk még itt három Ensemble / Együttes gombot: ezek felső eleme az off, amely kikapcsolja a funkciót. Az I jelzésű egy kórus effektust, a II pedig még teltebb, sokszorozott érzetű hangzást biztosít a kimeneti jel számára.
A Level / Szint csúszógomb segítségével a kimeneti jel hangerejét tudjuk szabályozni, míg a Stereo Width potméter segítségével a kimeneti hangot tudjuk szétszórni a sztereó térben. Ez azt jelenti, hogy nulla értéken középen gyűlnek össze a hangok, középső értéken balról jobbra szólnak, míg a Full pozícióban a teljes hangskála a bal és jobb csatornák között szétosztva szólal meg, vagyis több térbeli pontból szól.
Az EVOC 20 PolySynth segítségével bizonyára kellemes kalandok várnak ránk és a közönségünkre egyaránt az emberi hangszálak keltette hangokból szintetizált zenei hangok létrehozása formájában.
© MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2023. június 12-20.
Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: