A hangszerek világának talán legszebb megjelenésű, nagy hagyományokkal bíró, a klasszikustól a modern zenéig sokfelé megtalálható darabjai a vonós hangszerek. A vonósok olyan húros hangszerek, amelyeket hagyományosan vonóval szólaltatunk meg: a vonó rezgésének hangját a hangszertest hivatott értelmezhető hangerőre emelni, illetve természetesen a hang egyéb jellemzőit is alapjaiban képes befolyásolni a hagyományosan fa alapanyagú szerkezet. A vonós-húros hangszerekről a legrégibb feljegyzések a IX. századból származnak, vagyis ezek a típusú hangszerek a civilizációnkkal együtt jelen vannak, évszázadok óta részei az európai emberek életének is.

A MainStage programban az Apple ezekből a hangszerekből négyhúros variációkat kínál, köztük hegedűket, brácsákat, csellókat és nagybőgőket. (A húros-vonós hangszerek között megtalálható a barokk időszak hathúros viola da gamba nevű klasszikusa, amely egyelőre hiányzik az Apple kínálatából.) A program Studio Strings gyűjteményében találjuk ezeket a hangszereket, amelyek hangja csúcs minőségű mintavételezés nyomán került digitálisan elérhetővé, a Musical Typing révén a Mac billentyűzetéről, komolyabb zenei igény esetén MIDI-billentyűzetről, például az iRig Keys és az iRig Keys I/O termékekről játszható módon.

A használatához egy egyszerű billentyűs koncertet kell létrehoznunk - akár az alapértelmezett Steinway Grand Piano kiválasztásával. Ezt követően a programablak alján, az Inspector / Vizsgáló nevű felületen lévő Patch Library címke alól az Instument > Studio Strings gyűjteményből kiválaszthatjuk azt a hangszerpárt, amelyet majd használni kívánunk. A vonós-húros hangszereknél a MainStage alapból kettő hangszert biztosít, de természetesen a Monophonic / Monofon játékmód esetén ennek hangzása megváltoztatható úgy, hogy csak egy hangszer játéka hangozzék. Emellett a legalsó elem a Section Instruments elem jóvoltából zenekari szetteket is kiválaszthatunk, ahol több hangszer játszik együtt - ezeknél vagy uniszónó játékmóddal van mód előadni, vagy a MIDI-billentyűzet egyes szakaszaihoz rendelt billentyűkkel érhetjük el a zenekar különböző tagjait, amelyek önálló Channel Strip sávot is kapnak. (Természetesen egy hét hangszeres zenekar minden tagját nem tudjuk egy időben külön-külön játszani, ezért is van mód az uniszónó játékmódra, amelynél minden hangszer ugyanazt a hangot játssza.)

A hangszer kiválasztásával a Channel Strips felületen az Input sorban megjelenik a Strings bővítmény, amelynek középső részére kattintva érjük el a bővítmény beállításait listázó palettát. Itt szintén tudunk a hangszerek és zenekari összeállítások között választani, azokat módosítani.

A MainStage nem csupán a hangokat teszi elérhetővé számunkra, de képes olyan előadói stílusokat, módszereket, úgynevezett artikulációkat biztosítani, amelyek a tényleges hangszerjáték esetén megvalósíthatóak. Gondoljunk csak arra a különbségre, amikor egy hegedű húrján az előadó hosszan elnyújtott hangokkal játszik, vagy éppen csak finoman érinti meg a húrokat, esetleg pengeti azokat. Más-más játékstílus, más-más hangok. Ezeket az eltérő stílusokat a program az Articulation menüben gyűjti össze, amely artikulációkat az írásműben külön-külön kifejtünk.

A MainStage célja tehát, hogy biztosítsa számunka húros-vonós hangszer birtoklása nélkül vagy a zenekarunk számára vonós tag jelenléte nélkül a húros hangszerbetétek, dallamok, elemek feljátszását rögzítésre vagy élő előadásra. Nyilvánvalóan nem az a cél, hogy egy hegedűversenyt MIDI-billentyűzetről adjunk elő, hanem hogy egy valamilyen alappal már rendelkező, összetett zenei produkciót színesítő, azt kiegészítő, gazdagító vonós-húros hangszereket dedikált muzsikus nélkül is biztosítani tudjuk.

Elsőként fussuk át, miként tudunk játszani a vonós hangszerekkel vagy hangszer gyűjteményekkel a MainStage felületén MIDI-billentyűzettel, illetve milyen további beállításokat tudunk végezni. Az írásmű későbbi részében pedig az artikuláció hozzárendelésekkel és váltásukkal is megismerkedünk!

Az első Channel Strip felületén a Strings elem középső részére kattintva megnyílik a bővítmény palettája, ahol egy hangszerpáros és paraméterei láthatóak: Violins (hegedűs), Violas (brácsák), Cellos (csellók) és Double Basses (nagybőgők). Ezek nevére kattintva tudunk más hangszerpárost választani. Az ablak bal oldalán pedig nem csupán hangszerek, hanem hangszerek által alkotott zenekarok érhetőek el, mivel a MainStage révén akár zenekari lehetőségek, uniszónó hangképzés is lehetséges. Erről kicsit később ejtünk szót bővebben.



A hangszerpárt (Single Instruments) kiválasztva a MIDI-billentyűzetünk segítségével már játszhatunk is, illetve a MainStage Window / Ablak menüjében elérhető Musical Typing / Zenei gépelés (Command ⌘ + K) menüből megnyitható ablak képességei révén akár a Mac belső billentyűzetén is előhívhatunk hangokat. Az Articulation felnyíló menüből pedig az artikulációs lehetőségek közül is választhatunk.



Sustain: Kitartó, elnyúló hangokkal.
Staccato: Szaggatottan, vagyis olyan előadásmódban, ahol a hangok között kicsi szünetek vannak. A
staccato a kottában a hangjegy fölötti ponttal van jelölve.
Spiccato: Ilyenkor a vonót kvázi dobja, ejti a művész, és egyfajta pattogó hang keletkezik a játék során. Az olasz szó jelentése tagolta, elkülönítve, jelölése a kottában egy lefelé mutató háromszög.
Fall Long: A vonós hangszerek esetén a hang lefelé hajlása a végén, amely a vonó lassuló mozgásából ered. Ennek elnyújtott változata a Long, azaz hosszú verzió.
Fall Short: A vonós hangszerek esetén a hang lefelé hajlása a végén, amely a vonó lassuló mozgásából ered. Ennek gyors lefutású változata a Short, azaz rövid verzió.
Scoop Fast: Gyors felfelé irányuló hanghajlítással végrehajtott játék.
Scoop Slow: Lassú felfelé irányuló hanghajlítással végrehajtott játék.
Accented Sustain: Hangsúlyos kitartás. A kitartáshoz rendkívül hasonló, de a hang elején erősebben megszólaltatott, ezáltal a hangsúlyt fokozó játékmód.
Crescendo Fast: Fokozatosan erősödő, növekvő hangerejű játékmód gyorsan játszott hangokkal.
Crescendo Slow: Fokozatosan erősödő, növekvő hangerejű játékmód lassan játszott hangokkal.
Fortepiano Fast: Erős hangképzésű játékmód, ahol a művész gyorsan, rövid ideig szólaltatja meg a hangokat.
Fortepiano Slow: Erős hangképzésű játékmód, ahol a művész hosszabb ideig szólaltatja meg ezen erős módon a hangokat
Glissando Down: A kottán a hangjegyek közötti egyenes vagy hullámos vonal jelöli. Olaszul csúszásra utal, azt jelenti, hogy a hangközök közti eltérést a művész csúszással éri el, vagyis az áthidaló hangoknak nincsen szilárd hangmagassága, de az egymást követő két hang nem különül el egymástól. Ennek lefelé irányuló változata a Down opció.
Glissando Up: A kottán a hangjegyek közötti egyenes vagy hullámos vonal jelöli. Olaszul csúszásra utal, azt jelenti, hogy a hangközök közti eltérést a művész csúszással éri el, vagyis az áthidaló hangoknak nincsen szilárd hangmagassága, de az egymást követő két hang nem különül el egymástól. Ennek felfelé irányuló változata az Up opció.
Pizzicato: A kottán egy plusz jellel a hangjegy fölött jelölt játékmód, amely arra utal, hogy a művész az adott hangot ujjal pengetve és nem vonóval szólaltatja meg. Számos könnyűzenei műben és a jazz művekben például a nagybőgőt kifejezetten ilyen módon játsszák, de más vonós-húros hangszereknél is előfordul a játékmód.
Trill Semi: A vonós játék félhangos trillája. (A trilla két szomszédos hang lehető leggyorsabb megszólaltatása.)
Trill Whole: A vonós játék egészhangos trillája. (A trilla két szomszédos hang lehető leggyorsabb megszólaltatása.)
Tremolo: A remegtetés játékmódja, amely során egy hang, hangpár vagy akkord hangjait a művész gyorsan egymás után ismételgeti. (Vivaldi Négy évszakjának Nyár részében a nyári vihar égzengését ilyen módon utánozzák a művészek.)

A beállítási palettán elsőként a Monophonic opciót látjuk, amely arra utal, hogy a hangszer önmagában, kíséret nélkül játszik. Alatta a Dynamics via CC opciót tudjuk bekapcsolni, amelynek a későbbiekben bemutatásra kerülő MIDI alapú artikuláció vezérlés témaköre kapcsán lesz jelentősége. A dinamika állítására vonatkozó beállítás, annak MIDI alapú váltásának lehetőségét biztosítja, ha ezt bekapcsoljuk. Alul az utolsó artikuláció beállítást láthatjuk, amelyet önműködően felajánl a MainStage ezen bővítménye. Ezek mellett találunk néhány potmétert, amelyeket nem csak megfogva tudunk állítani, hanem az egér nyomva tartása mellett az egérkurzor függőleges irányú mozgásával is szabályozhatunk az egyszerűség kedvéért.



A Cutoff potméter az adott hangszerek vágási frekvenciáját állítja. A vágási frekvencia az a határvonal, ahol a rezgés által keltett hang már nem erősödik, hanem csillapodik vagy visszaverődik. A potméter alap esetben 100%-on van, visszavételével tompítható a hangszer hangja akár egészen extrém, nem kívánatos mértékben is.

Állítható a rezonancia, amely ez negatív paramétere a hangnak, és alap esetben nullán van az értéke. Ha fokozni akarjuk a természetességet, kevésbé vegytiszta tökéletességű hangot szeretnénk előállítani, akkor a Resonance potméterrel tudunk minimálisan rontani a hangminőségen.

A Volume az adott hangszer hangerejét állítja, amelynek azért van jelentősége, mert több más hangszer és vokál esetén fontos, hogy a Studio Strings ereje ne haladja túl a kívánt értéket, ezért külön állítható az ereje.

Ezeknél a hangszereknél is nagy jelentősége van az Attack potméterrel jelzett csúcsra törési és a Release potméter értékével meghatározott elhalkulási paraméternek. Az Attack segítségével elnyújtható, ahogyan az adott hang eléri a csúcsát, egészen sajátságos játék technika valósítható meg a százalékos érték emelésével.

A Release érték növelésével finomítható az adott hangok hanyatlása. A Studio Strings bővítmény alsó szekcióját lenyitva érjük el a Release Samples beállítási lehetőséget, amely ennek a szakasznak a sűrűségét és hangerejét képes befolyásolni, vagyis csökkenteni a hanyatló szakasz részletgazdagságát és erejét. Ezt százalékos érték fejezi ki.



Mint fentebb említésre került, lehetőségünk van arra is, hogy egy hangszerpár helyett egy vonós zenekar szólaljon meg, vagyis négy-, öt-, hat- vagy hétféle hangszer együttese. Különféle szetteket a Patch Library felület Studio Strings > Section Instruments gyűjteményből válogathatunk ki: itt a gyűjtemény minden egyes hangszer típusa önálló Channel Strip sávot kap. Másik megközelítés, amikor az első Channel Strip felületén a Strings gomb közepére kattintva megnyíló palettáról az éppen aktív hangszer nevére kattintunk, és onnan választunk a Small Section, Disco Strings, Singer Songwriter és String Ensemble gyűjtemények közül. Az eltérő hangzású hangszerek kínálatából a produkciónk számára legmegfelelőbbet tudjuk kiválasztani az ideális artikuláció beállítással.

Amennyiben nem egy hangszer, hanem vonós zenekar játszik, némileg módosulnak a beállítási lehetőségek: az Auto Voice Split opció a legfelső, amely néhány nyomással kipróbálva is tapasztalható különbséget mutat a ki- és bekapcsolt állapota között. A három hangszer a hangok elkülönítése nélkül pontosan együtt szólal meg, ezáltal rendkívül gépi pontosságú hangképet biztosít. Amennyiben az Auto Voice Split opció aktív, úgy a hangszerek nagyon minimálisan eltérő időben szólalnak meg, ezáltal sokkal természetesebb a hangzás.

Nem ennyit jelent azonban ez a beállítás, mivel a felületünk alatti lenyitható részen további kibővített beállításokat találunk. Ezek bal oldalon lévő részéről a MIDI artikuláció vezérlés témakörében kicsit később ejtünk szót, a jobb oldalon látható rész viszont az imént taglalt Auto Voice Split, azaz önműködő hang elválasztás opció finomhangolását célozza.



Az Allow Unison / Uniszónó engedélyezése opció azt jelenti, hogy egy billentyű lenyomásával a MIDI billentyűzeten mindegyik hangszer hangja megszólal az adott hangjegynek megfelelően - amennyiben persze az aktív hangszerek számára értelmezhető egy bizonyos hangmagasság. (A mély hangoknál csak a nagybőgő szólal meg, míg a nagyon magas hangoknál az nem.) Ha elég sok oktávos MIDI billentyűzetet használunk, gyakorlatilag az összes alkotó hangszert külön-külön tudjuk játszani a billentyűzet bal, középső és jobb részén, ha nem engedélyezzük az uniszónó játékstílust. Ha engedélyezzük, akkor gyakorlatilag a három- vagy többtagú vonós zenekar együtteseként játszunk. Ez logikus, hiszen nyilván egy kottából játszanak hárman vagy többen. (A MainStage stúdió hangszerei közt akár hét is alkothat egy Section jelölésű gyűjteményt, hét billentyű egyidejű lenyomása azonban nehézkes. Természetesen ha egy-egy hangszer csak alkalmi jelleggel szólal meg, akkor logikus lehet az uniszónó tiltása, és a különálló hangszer kezelés.)

A Split Voicing / Hang elválasztás felnyíló menüben a különböző hangszerek hangmagasságát van módunk eltolni oktávokkal. Az egész oktávnyi eltolás ugyebár harmonikusan hangzik, és nagyban befolyásolja ez dallam érzelmi hatását. Például a 8va jelölésű opciónál a magas hangok egy oktávval fentebb vannak tolva, ezáltal a dallam vonalai meghatározóak. A Drop 2 opciónál ezzel szemben a második hangot egy oktávval lefelé transzponálja, ezáltal gazdagabbnak tűnik a hangszerelés. A Drop 2 + 4 ebből következőleg a második és negyedik hangot ereszti lentebb egy oktávval, amely révén „vastagabb” hangzása van az összeállításnak. Ez azt is eredményezi, hogy ha nyomva tartunk egy billentyűt a MIDI-billentyűzeten, és lenyomunk egy mellette lévőt, akkor merőben eltérő hangmagasságú hangot kapunk, mintha felengednénk a lenyomott billentyűt, és azt követően nyomnánk le a mellette lévőt.

Ezen paraméterek további módosítását kínálja a Split Mode, amelyben kiválasztható, hogy a magas hangú Lead Voice legyen az első hang, vagy a mély hangú Bass Voice, esetleg egy lentebb meghatározott Split Key jelölje ki, hogy mely hang alatti basszus és közép hangok közül kerüljön ki az első hang. Ennek hangját a billentyűk MIDI kódja alapján tudjuk kiválasztani egy felnyíló menüből.



Az Inst via MIDI Channel beállítás révén a MIDI csatornák 2-14 között meg tudnak címezni különállóan hangszereket a Studio Horns gyűjteményből, míg az 1-es MIDI csatorna az összes hangszeren szólal meg együttesen.

Az Extended Keyrange opció pedig azt jelenti, hogy a MIDI billentyűzetünk méretétől függően sokkal többféle hangot meg tudunk szólaltatni, mint ami az adott vonós hangszeren elérhető: az adott hangszer hangjának mélyítésével és magasításával a hangszer kereteit túlléphetjük, és szintetizált hangokat érhetünk el. Ez azonban nem fog természetesen hangozni.

Ahogyan az az írásmű kezdeti szekcióiban megemlítésre került, a MainStage módot ad arra, hogy egy több oktávos MIDI-billentyűzeten a bal szélső billentyűk, amelyek a hangszeren már nem jelölnek hangot, az artikuláció váltásra szolgáljanak. Erre valóban nagyobb MIDI-billentyűzet szolgál, tehát az iRig Keys Mini és az iRig Keys I/O kisebb változata nem feltétlenül lesz rá alkalmas, ha dinamikusan kívánunk játszani, mivel a legalsó oktávra kell váltanunk ahhoz, hogy ezeket a vezérlő billentyűket elérjük. (Az iRig Keys I/O felső gombsora programozható artikuláció váltásra, de ez nem az a megoldás, amelyet a MainStage alapból biztosít.)

Hogy melyik billentyűk jelölik az artikuláció váltó MIDI üzeneteket, azt a MainStage felületén Edit / Szerkesztési nézetben tudjuk megtekinteni, ha ekkor a Workspace / Munkafelület részen az Articulations / Artikulációk elemre kattintunk. Ekkor az alatta található virtuális zongorán lenyomódnak azok a bal oldalon található billentyűk, amelyek a fentebb felsorolt összes artikulációt tartalmazzák. A billentyű lenyomásával váltani tudunk, amennyiben az adott artikulációt a kiválasztott hangszer támogatja. (Ha nem támogatja, akkor a billentyű lenyomását követően az artikuláció visszaugrik az előző állapotára.) Így például ha egy kifejező, hosszan megszólaló Expressive Medium játékmódba bele kívánunk játszani néhány frappáns Staccato hangjegyet, akkor egyszerűen az ennek megfelelő billentyűket kell használnunk a MIDI-billentyűzetünk bal szélén. A vonós hangszerek hangjai pedig ettől jobbra találhatóak, vagyis jobb kézzel tudjuk játszani a dallamot, míg bal kézzel az esetleges artikuláció váltásokat hajthatjuk végre.

Ezen ismereteinkkel már magabiztosan játszhatunk akár egy élő produkcióba is vonós hangszerek által keltett jól begyakorolt hangokat, továbbá a MainStage felvételi képessége révén rögzíthetünk is egy dallamot, amelyet visszajátszunk az előadás során.

Végezetül pedig a Vibrato vezérlés témaköréről még kevés szót ejtettünk, pedig a vonós hangszereknél ez egy nagyon jellemző játék színezés, amely során a művész a húrokat lefogó ujjainak mozgatásával ér el hajlításokat, vibrálást a hangban. Lehetőségünk van a MainStage segítségével arra, hogy míg a jobb kezünkkel játszunk, addig a bal kezünkkel például a MIDI-billentyűzeten lévő modulációs tekerővel fokozzuk vagy tompítsuk a vibrato hatást, vagyis a moduláció finom hajlítgatását, amely a játékot hivatott színesíteni. Ezeket a beállításokat a Channel Strip felület Strings bővítményére kattintva megnyíló palettán az alsó lenyitható kibővített beállítási felületen tudjuk szabályozni: alapértelmezés szerint a Vibrato Controller a MIDI-billentyűzet modulációs tekerőjéhez van rendelve, amely logikus hozzárendelés. Ezt tudjuk módosítani a felületen.



Állítható továbbá a dinamika, amelynek feltétele, hogy a fentebb lévő Dynamics via CC opció aktív legyen, vagyis ON álláson álljon. A vonósok esetén a dinamika finom vagy erőteljes, tehát hangos lehet, és ezek közt van mód váltani, amennyiben a mű ezt megköveteli. A felnyíló menüből a MIDI-billentyűzet valamely eleméhez vagy funkciójához rendelhetjük ezt a hatást, az alatta lévő felnyíló menüből pedig kiválaszthatjuk a vezérlés módját. Ez lehet Absolute, amely esetben a MIDI-jel ténylegesen, hallhatóan érvényesül, vagyis a billentyű lenyomás ereje és sebessége köszön vissza a megszólalt hangban. A Velocity & Controller (Catch) esetén a megadott küszöbértékhez viszonyítva tapasztalható a beállításunk érvénye, vagyis ha a lenyomás sebessége és ereje meghaladja a megadott küszöböt, akkor hallunk különbséget a normál lenyomáshoz képest, minden más esetben egy alsó küszöbérték szerinti standard lenyomásnak tekinti a MainStage a billentyű lenyomását. Az utolsó beállítási opció a Velocity & Control (Relative) érték esetén pedig egy megadott küszöbértékhez hozzáadódik a lenyomás, vagyis nem a tényleges lenyomásunk sebessége és ereje lesz hallható, mint az első esetben, hanem a második példánál rögzített alsó küszöbértékre épül rá a lenyomás, és eszerint képződik hang.

© MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2023. május 3.

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: