A MainStage egyik összetett és aprólékosan kidolgozott hangszere a Vintage B3 Organ, amely a Hammond színpadi orgona virtuális megvalósítása, amelyet az Apple úgy alkotott meg, hogy a valódi hangszer analóg jellegzetességeit, kedvelt hibáit is átültesse a Mac-en elérhető digitális térbe.

Az orgona roppant különleges hangszer, amely nem feltétlenül illeszkedik minden zenei műfajba, rendkívül sajátos hangja van, és roppant összetett szerkezetnek számít. Ezen írás megalkotása során végzett kutatómunka révén jutottam el Kéménczy Antal oktatási céllal orgonista tanulók számára kiadott művéhez, amely egy nagyon pátoszos bevezetőt közöl a hangszerről: „Az orgona a nyugati egyház hangszere; a templomban van otthon, akusztikai okok miatt csak itt bontakozik ki hangjának minden szépsége. Az orgonahang az egyházat juttatja eszünkbe: az Isten szféráját, ahol Igéjével találkozunk. Az orgona vezeti énekünket, lelkünket előkészíti az Ige hallgatására. A világi zenével szemben „szent”, Istennek szentelt. Ugyanakkor a legobjektívebb hangszer: hangja nem függ oly mértékben megszólaltatójától, mint például a hegedű vagy a fuvola. A személy háttérben marad, hogy Isten léphessen az előtérbe.”

A klasszikus orgonák hatalmas méretű sípok bonyolult és műszakilag összetett légbefúvó berendezések együttműködésével képesek megszólalni, ahol is a billentyűk bizonyos szelepeket nyitnak meg, ezáltal levegő áramlik a sípokba. Ez a paraméter jelentősen korlátozta az orgonák alkalmazását, és ez is az oka, hogy ezekkel az egyébként régi eredetű hangszerekkel másutt nem lehetett találkozni.

Laurens Hammond amerikai feltaláló volt az, aki 1933-ban kísérletet tett arra, hogy a sípokat és ezáltal a szél generálásának igényét kiváltsa egy elektro-mechanikus berendezés segítségével. Ennek alapja egy szinkronmotor, amely szinuszevolvens fogprofillal ellátott lágyvas kerekeket forgat. Ezek az úgynevezett hangkerekek adják az orgona angol megnevezését: tonewheel organ, azaz hangkerekes orgona.

A Hammond orgona 91 darab hangkereket tartalmaz (C-F# hangokig), és mindegyik mögött egy-egy mágneses hangszedő található. A hangszedő elve ugyanaz, mint az elektromos gitárok esetén, csak sokkal bonyolultabb. A hangszedő által rögzített jel megfelelő huzalokon és kapcsolókon keresztül jut el egy csöves erősítőbe, majd abból külső aktív hangsugárzóba. A Hammond orgonák kapcsán itt alapvető a Leslie Rotor Cabinet bekapcsolódása a hangképzésben, amely egy erősítő és hangszóró nagy méretű, alapvetően fából készült megoldása, amelynek különlegessége, hogy úgy erősíti fel az orgona hangját, hogy a hangszórók előtt egy terelőkamrát (dob) forgat a mély hangok előállítása során, míg a magas hangok esetén kürtök kettős rendszerét forgatja. Ezáltal rendkívül sajátos, a templomi orgonák rezgését felidéző hangot tud elérni anélkül, hogy gigantikus méretű hangszert kellene építeni.

Laurens Hammond alapvetően templomok számára kívánta eladni a színpadi orgonáit, amelyek gyártása jóval olcsóbb és egyszerűbb megoldás volt, mint a templomi orgonák megalkotása. A megoldás egyszerűsége és megfizethetősége révén azonban dinamikusan terjedni kezdett a jazz, blues és gospel műfajokban, majd később a pop és rock világát is meghódította az elektromos színpadi orgona hangja. Számos legendás magyar együttes és előadó is használt a műveiben színpadi orgonát
Legendás zenészek, híres hangszerek – A Hammond orgona…
Top 10 orgonával játszott rock dal…
Papp Gyula legendás hazai Hammond orgonista…

Az alapvető Hammond hanghoz hozzátartozik a Leslie rotoros kabinet hangszóró, így a két klasszikus márkát hagyományosan együtt kezelik.

Megjegyzés: A MainStage az effektusainak gyűjteményében elérhetővé teszi a Leslie Rotor Cabinet hangzást, amelyet teljesen más hangszerekre is alkalmazhatunk az Audio FX sorba beiktatva. Vagyis a virtuális hangszerek és effektusok kreatív kombinálása révén teljesen egyedi módon használhatjuk ezeket a digitális megoldásokat.
Bővebben az önálló Rotor Cabinet effektusról a MainStage programban…

Billentyűs hangszerről lévén szó, a Vintage B3 Organ használatához is szükségünk van MIDI-billentyűzetre, ám az optimális megoldás itt kettő darab billentyűzet és egy pedál. A templomokban lévő hatalmas orgonákat is kettő billentyűzetről és egy (vagy ritkábban kettő) pedál segítségével szólaltatták meg, és ezt a sajátosságot a Hammond B3 orgona is megőrizte.

Az optimális megoldás ebben az esetben kettő darab 73 billentyűs (C-F#) MIDI-billentyűzet és egy MIDI pedál, amelyeket a MainStage képes külön forrásként kezelni a Vintage B3 Organ hangszernél. Amennyiben nem rendelkezünk 73 billentyűs eszközzel, úgy természetesen az elterjedt kevesebb billentyűs MIDI billentyűzet is kiváló megoldás. A 61 billentyűs verzió 5 oktávot fed le (C-C), az IK Multimedia iRig Keys 2 terméke 37 billentyűs, azaz 3 oktávos.



Az orgona világban a billentyűzetet manuálnak hívják, utalva a kézzel történő játékra. Esetünkben tehát kettő manuál és egy pedál vesz részt a hangszer megszólaltatásában. Az egyik manuál a magas hangokat szólaltatja meg az első MIDI csatornán át, a másik manuál a mély hangokat hívja életre a kettes MIDI csatornán, míg a harmadik MIDI csatornát a pedál használja.

Amennyiben nagyobb méretű, például 88 billentyűs MIDI billentyűzetünk van, amelyen több billentyű található, azt feloszthatjuk akár három részre. Ennek megismeréséhez elsőként aktiváljuk a hangszert a MainStage felületén!



A MainStage felületén új koncertet nyitva a Keyboards gyűjteményben találjuk a Tonewheel Organ opciót, amely alapból úgy nyitja meg a koncertet, hogy az első csatorna sávon a Vintage B3 elem az aktív hangszer az Input sorban. Amennyiben nem így lenne, a hangszer menüből tudjuk ezt kiválasztani, majd a Vintage B3 feliratra kattintva megnyitni a hangszer beállításait tartalmazó palettát.

A MIDI billentyűzet beállításához elsőként a jobb alsó sarokban lévő Split gombra kell kattintanunk (a felső részen a Main gomb van alapból benyomva, ezt hagyjuk is így!), majd ott a billentyűktől balra találunk egy háromállású kapcsolót Single, Split és C-1 Multi opcióval.

A Single beállítás esetén az egész billentyűzet csak a felső tartomány (Upper) megszólaltatására tudjuk használni. Ezt játék közben felvillanó LED mutatja is az Upper felirat mellett.



A Split esetén a MainStage felosztja a billentyűzetet, illetve a MIDI-jeleket a legalsó szekcióban a pedál (Pedal), majd az alsó (Lower), végül a felső (Upper) tartományra. A C1 és C3 sávokat lehetőségünk van mozgatni, és a Learn gomb használatával megtanítani a programnak, hogy pontosan hol legyenek a határvonalak a billentyűzeten.



A Multi esetben három különálló MIDI beviteli eszköz fogadására áll készen a MainStage, amelyekről fentebb említést tettünk.



Gyakorlásra elég lehet egy kisebb MIDI-billentyűzet is, de természetesen koncert során mindenképpen indokolt a teljes három elemes szett. Játék közben az oktáv váltó gombbal szükség esetén tudunk váltani a MIDI-billentyűzetünk lehetőségeihez igazodva, ám nem minden zene engedi a szűkös billentyű kínálatot.

Ezzel a beállítással kicsit előre ugrottunk a Vintage B3 Organ beállítási paletta megismerése kapcsán, de a MIDI-billentyűzet és pedál beállítása alapvető feladat. Térjünk azonban vissza a lineáris megismeréshez!

A paletta Main gombjának aktivitása mellett a virtuális vonórudakat látjuk. Ezeket regiszternek, állásukat regisztrálásnak nevezzük, és ezeket a rudakat az egérrel megragadva igényeink szerint tudjuk mozgatni, ezáltal változtatva az orgona hangját. Az egérrel való szabad mozgatás mellett a jobb alsó sarokban lévő Presets gomb kattintva érhetünk el számos népszerű előbeállítást, regiszter beállítást.

A Vintage B3 Organ húsz darab vonórúddal rendelkezik, csakúgy, mint a Hammond B3 színpadi orgona, amelyekből 9 a felső, 9 az alsó tartomány számára van fenntartva, 2 pedig a pedálok számára. A felső tartomány vonórúdjai balra, a pedál két vonórúdja középen, míg az alsó tartomány vonórúdjai jobbra találhatóak meg. Ezeket a MainStage kis hézaggal igyekszik elválasztani egymástól.

A vonórudakon számokat látunk a láb mértékegységre utaló aposztróffal. Ezek a számok a klasszikus templomi orgonasípok hosszára utalnak, amely jelölés máig megmaradt. A sípok kialakítási logikája az volt, hogy a síp hosszának felezése duplázza a frekvenciát, a frekvencia duplázása pedig egy oktávnyi ugrást jelent. Vagyis a legmélyebb 16’ regiszter a legalsó oktáv alaphangja, a 8’ regiszterrel kezdődő oktáv a második felharmonikus, a 4’ regiszterrel induló oktáv a negyedik felharmonikus, a 2’ jelzésű a nyolcadik, az 1’ jelzésű pedig a tizenhatodik.

Az 5 1/3’ regiszter adja a harmadik harmonikust, amely egyötöddel van a 8’ fölött. A 2 2/3’ regiszter a hatodik, az 1 3/5’ a tizedik, az 1 1/3’ pedig a tizenkettedik harmonikust generálja.

Egy elektromechanikus hangkerék orgona tehát a következő regiszterek/harmonikusok sorát biztosítja: 1 (16'), 2 (8'), 3 (5 1/3'), 4 (4'), 6 (2 2/3') , 8 (2’), 10 (1 3/5’), 12 (1 1/3’) és 16 (1’).

Az egyes vonórudak lefelé húzásával a kiválasztott szinusz kórus hangosabban szól: a számok a hangerőre utaló arányok, és a nagyobb érték nagyobb hangerőt jelent. (Ezzel összefüggésben fontos kiemelni, hogy amennyiben ezeket a MIDI-billentyűzetünk rendelkezésre álló tológombjaival - fader - hozzuk kapcsolatba, ott is fordított lesz a hangerő növelés, vagyis a lefelé húzás fog hangosítani, a felfelé tolás halkítani, ahogyan a vonórudak mozgatásának logikája diktálja.)



A Vintage B3 Organ hangját a szinusz kórusok eltérő szinten való összekeverésének eredője adja, így tudunk rengetegféle hangot építeni az orgona segítségével. Ez az úgynevezett additív szintézis egy klasszikus példája, amikor többféle hang összeadásával keletkezik hang.

A vonórudakkal kedvünkre kísérletezhetünk, megismerve azok működését, de a Presets felületen grafikusan ábrázolva is tudunk válogatni közülük - itt már eleve a kis méretű rajzon olyan ábrázolás található, amely hasonlít a tényleges beállításra, így ha rutint szerzünk arról, hogy milyen beállítással milyen hang hozható létre, ezek a kis előnézeti ábrák segítenek a gyors kiválasztásban.

A közéső két vonórúd a pedál számára van fenntartva, és e vonórudak kifejezetten a basszusokért felelnek. Az eredeti templomi orgonákon lévő síp hosszúság alapján egy 16’ és egy 8’ jelzésű vonórúd található itt - számos hangszer esetén találkozunk az orgonasípok hosszából származtatott láb (foot) mértékegység alkalmazásával. Ezek arányát tudjuk itt állítani. A 16’ jelzésű regiszter több oktávharmonikust tartalmaz, míg a 8’ jelzésű (C hangmagasság) regiszternek van egy meghatározó ötöd rész, az ötödik felharmonikusok hangsúlyosabbak.

A regiszterek beállításai után az effektusok következnek: a Scanner Vibrato (remegés), illetve Chorus (kórus hatás), a Distortion (torzítás) és a Precussion (ütős).

A Scanner Vibrato remegés effektusa helyett az orgonisták körében népszerűbb a Leslie Rotor Cabinet nyújtotta, forgásból adódó hangeffektus, amelyet az ablak alján tudunk szabályozni. A Scanner Vibrato analóg késleltetési vonalon alapszik, amelyet több mélyáteresztő szűrő alkot. A késleltetési vonalat többpólusú kondenzátor pásztázza, amelynek forgó hangszedője van. E téren ez egészen más, mint sok virtuális hangszernél az alacsony frekvenciájú oszcillátor (LFO) alkalmazása, amely itt nem lehetséges, ezért a MainStage ezen effektusa a Vintage B3 Organ esetén egészen eltérő működési mechanizmust alkalmaz.

Ezzel szorosan összefügg a Chorus (kórus hatás) effektus, amely a Scanner Vibrato effektus jelét keveri össze az eredeti jellel, és így alkotja meg az effektust. E téren is jelentős a különbség a klasszikus chorus effektusoktól más hangszerek esetén. (A Chorus effektus működésének alapja, hogy a forrást úgy többszörözi, hogy nagyon hasonló hangszínen szóló változatokat alkot, amelyeket összead az effektus, így a hallható hangzásban már ezek a hasonló hangszínen szóló verziók is benne vannak.)

Megjegyzés: Az effektus nem csak a Main felület Controls alfelületén, hanem az Options felületen is tartalmaz olyan beállításokat, amelyek hatással vannak rá, így például az intenzitás (Rate) és a mélység (Depth) szabályozóit ott találjuk.

A Vibrato/Chorus effektust külön tudjuk kapcsolni a felső (Upper) és az alsó (Lower) tartomány esetén, továbbá a Type kapcsoló segítségével tudunk válogatni a Vibrato pozíciók között, amely esetben csak a késleltetett jel hallatszik (V1, V2, V3), és az intenzitásban van eltérés. A C1, C2, C3 beállítás esetén a két jel keveredik.

Az effektus működését emellett a paletta tetején az Options gombra kattintva megjelenő felület bal alsó részén a Rate / Mérték potméterrel, illetve a Depth / Mélység potméterrel tudjuk szabályozni. Előbbi az effektus sebességét határozza meg, vagyis a vibrálás frekvenciájára hat, míg utóbbi a nyers jel és az effektelt jel arányait szabályozza.

A Distortion effektus egy túlvezérelt kétfokozatú csöves erősítőt hivatott megjeleníteni - ez alapvetően a Leslie által használt erősítő modellek hangulatát igyekszik felidézni. Ennek erősségét tudjuk szabályozni a Drive potméterrel a Main felületen. Ez az effektus további beállításokkal egészül ki az Effects felületen, ahol egyrészt be tudjuk kapcsolni a nagy méretű kapcsolójával (On/Off), a Type felnyíló menüben kiválaszthatjuk az erősítő modelljét, amelyek közül a Growl a Leslie 122 modellre hasonlít, a Bity egy blues gitár erősítő utánzata, a Nasty kifejezetten agresszív hangokat ér el erőteljes torzítással, a 6550 AB V3 és aza 6550 AB V2 egy AB osztályú erősítőt, míg a 6550 GL egy csöves erősítőt hivatott felidézni.

A Tone potméter a hang torzított részét változtatja úgy, hogy az eredeti (száraz) jelet nem módosítja, így az stabil alapja a hangnak, és csak a torzított hangon módosítja a torzítás mértékét, arányát. Ezzel növelhető a felső harmad erőssége a Vintage B3 Organ hangjában.

(Az Effects felületen lévő Drive potméter azonos a Main felületen lévővel, ebből kifolyólag párhuzamosan működnek, az egyik helyen végrehajtott módosítás a másik helyen is érvényesül.)

A Percussion effektus második és harmadik harmonikust ad a felső manuál (Upper) hangjainak felívelési (attack) fázisához. E harmonikusok rendkívül hamar kioltódnak, vagyis az adott vonórúd hangját nem befolyásolják a későbbi pillanatokban. Ez az effektus egy billentyű lenyomásakor adódik hozzá a hangképhez, de csak akkor szólal meg ismét, ha minden billentyű felengedésre kerül. Vagyis ha a játék során több hang is megszólal, csak az első billentyű lenyomáskor van hatása, a billentyűk kitartása esetén többet nem érvényesül.

A Main felületen tudjuk bekapcsolni ezt az effektust egy nagy méretű kapcsolóval, a Volume kapcsoló segítségével az effektus hanyatlási fázisának alig hallható időtartamának hangereje szabályozható, amely lehet Soft (lágy) vagy Norm(al). A Time kapcsolóval az effektus hanyatlásának (decay) időtartama változtatható: ez alap esetben Fast (gyors), Slow (lassú) esetén nüansznyi különbség érzékelhető, ám a kapcsolónak megfelelően lassabb. A Harmonic kapcsolóval választhatunk, hogy a 2. vagy a 3. felharmonikuson szólaljon meg az effektusként.

Ezen effektusnak is vannak további beállításai, amelyet az Options gomb lenyomásával érhetünk el. Itt egy egész sor beállítást találunk a Percussion effektusra vonatkozóan.



Az első egy háromállású gomb, a Mode kapcsoló, amelynek három lehetősége a Mono, amely esetben a Percussion effektus minden billentyű lenyomásnál életre kel, a Poly esetben polifonikussá válik az effektus, vagyis csak akkor hallható újra, ha minden billentyűt felengedtünk, és egyet újra lenyomunk. Vagyis a legato játékmódnál, illetve a kitartásnál (sustain) nem aktiválódik újra az effektus akkor sem, ha egyébként nyomtunk le újabb billentyűt. (A legato játékmód az olasz összekötve kifejezésre utal, amely esetben az egymást követő hangok folytonosan szólnak, és nem megszakításokkal.) A Para esetén parafonikus az effektus, vagyis több különálló hangmagasság megszólaltatása ellenére az effektus minden esetben ugyanazt a burkolót (envelope) és erősítő burkolót (amp envelope) alkalmazza.

A Perc(ussion) on Preset kapcsoló All állás esetén minden billentyű lenyomásakor aktív (a Mode beállítás függvényében persze), a B-key állás esetén a MIDI billentyűzet B0 billentyűjére programozva választható az effektus alkalmazása.

A Time potméterek esetén egy önálló Slow és Fast potméter áll rendelkezésünkre mellettük lévő Volume potméterek Slow és Fast megfelelőjéhez kapcsolódóan az effektus hanyatló szakaszának beállításához. Ez eltérés az eredeti hangszertől, amely nem tette lehetővé ilyen aprólékosan ezen effektus beállítását.

Az Upper Level potméter segítségével a felső (Upper) manuál és az alsó manuálok, illetve a pedál közti egyensúly állítható, míg a Velocity potméter esetén a Percussion effektus érzékenysége állítható. Az eredeti Hammond B3 orgona nem volt billentésérzékeny hangszer, ám a Vintage B3 Organ e téren különbözik, az effektus használata mellett az effektust nem használó regiszterek hangereje kissé csökken.

Térjünk vissza a Main felületre, és ott töltsünk még el egy kis időt a jobb alsó sarokban lévő gomb trió középső, Presets elemén!



A MainStage esetén egyszerűnek tűnik az a digitális megoldás, hogy a regisztrálások előbeállításai, vagyis a virtuális vonórudak pozíciója, és ebből eredően az orgona hangja egyszerű kattintásokkal váltható. A Hammond B3 orgona azonban maga is rendelkezik a felső tartomány (Upper) és az alsó tartomány (Lower) számára is váltható, előre definiált regiszter beállításokkal. Ha megnézünk egy ilyen régi hangszert, láthatjuk, hogy bal szélen 12 billentyű volt, amelyek a klasszikus zongora billentyűkhöz képest inverz színűek: az alsóbb, nagyobb billentyűk fekete színűek, míg a kisebb billentyűk fehérek. A 12 billentyű regiszter előbeállítások kapcsolására szolgált, amely a MainStage Presets felületen is elérhető, természetesen is kattanás és várakozás nélkül, azonnal.

És ha már az előbeállításoknál tartunk, vessünk egy pillantást a hangszer palettájának bal felső részén, a bekapcsoló gomb melletti menüben lévő lehetőségekre is!

A Tonewheel Organ hangszer választásakor a MainStage betöltötte a Vintage B3 Organ alapértelmezett beállításait, ám a MainStage további érdekes és izgalmas orgona altípusokat kínál, amelyek zenei stílushoz, témához, játékmódhoz igazodva kínálnak eltérő hangzást. Itt 36 különféle hangzás található eltérő orgona modellek választása révén, amely rendkívül széles stílus választékot kínál a számunkra.

E menüt azért is a Presets felület kapcsán ismerjük meg, mert az ott elvégzett esetleges módosításainkat, egyedi beállításainkat e menüben van mód elmenteni. Itt többféle mentési mód közül választhatunk: Save / Mentés, Save As… / Mentés másként…, Save A Copy As… / Másolat mentése másként…, illetve Save As Default / Mentés alapértelmezettként, mely utóbbi esetben ezen beállítások töltődnek be a hangszer használatakor. Egy előadóművész számára ez fontos lehetőség, hiszen a precízen elvégzett beállításait más koncerteknél is azonos módon tudja felhasználni, és nem kell mindig az eredeti koncertfájlt megnyitni a jól eltalált beállításokhoz.

A Recall Default menüponttal a gyári beállítás hívható vissza, míg az Initialize Setting opcióval az adott beállításhoz tartozó alapértelmezett regiszter beállítások állíthatóak vissza.

A lehetőségek sora rendkívül hosszú, ezáltal a MainStage kedvező extra tudással egészíti ki a virtuális hangszert a valós hangszer kínálta opciókhoz képest.

A MIDI hangjegyek körében C0 és B0 közötti tartományra (24-35) tudunk előbeállításokat, azaz regisztrálásokat végezni az orgona számára. Vagyis a legalacsonyabb játszható hangjegy a 36-os (C1), alatta az előbeállításokat behívó billentyűk találhatóak alapértelmezés szerint.

Hogy a teljes MIDI-billentyűzet játszható legyen, lehetőségünk van átültetni a tartományt a Vintage B3 Organ esetén, így C-től C-ig tudunk játszani például egy 61 billentyűs eszközön. Ebben az esetben az orgona manuáljához képest egy oktávval lentebb vannak átültetve a hangok a MIDI billentyűzeten.

Amennyiben ilyen beállítás mellett játék közben kívánunk előbeállítást váltani, úgy a Clear gombot kell használnunk, illetve azt kell ráprogramozni a MIDI-billentyűzet egy billentyűjére vagy dedikált gombjára, és annak nyomva tartásával van lehetőségünk akár úgy előbeállítást váltani, hogy közben a másik kezünkkel játszunk a virtuális orgonán. A váltás közben a kitartott hangnál azonnal érzékelhető a váltás, vagyis ugyanannnak a billentyűnek a nyomva tartása mellett az eltérő regiszter behívásának köszönhetően megváltozik az orgona hangja megszakítás nélkül.

Azt a képességet, hogy a 24-35 közti MIDI billentyűk segítségével előbeállításokat, regisztrálásokat váltsunk, ki tudjuk kapcsolni a Select via Keyboard opció kiiktatásával.

A Presets felületen találjuk az Upper Morph csúszógombot, amellyel azt szabályozhatjuk, hogy milyen finomsággal ússzon át az egyik regiszter előbeállítás a másikba játék közben. A csúszógomb működését kitartott billentyű mellett is kipróbálhatjuk, hogy kísérletezéssel teszteljük a működését. Tapasztalni fogjuk, hogy balra húzva durvább a váltás, inkább átkapcsolás van, míg jobb szélen egyfajta összemosódással zajló váltás.

A funkció további beállításait pedig az Options felület alján találjuk a Morph felirat alatt. Itt kapcsolhatjuk át, hogy átmenet nélkül történjen a váltás (Step) a regisztrálásokon történő lépés esetén, vagy finom áttűnés (Linear) a kívánatosabb.

A Range felnyíló menüben egy billentyűtartomány választható ki a Morph előbeállításhoz, míg a MIDI Controller felnyíló menüből egy vezérlő rendelhető a Morph csúszógombhoz - ez alapértelmezés szerint a modulációs tárcsa, amely e célra kényelmes és kiváló. A menüből számos más lehetőséget választhatunk, illetve a Learn MIDI opciót választva a MainStage által ajánlott lehetőségektől teljesen függetlenül is megtaníthatunk egy hardverelemet e célra.

Az orgona regiszter beállításait a MainStage a virtuális hangszer felületén szemléletesen, régies fa burkolatú ablakban jeleníti meg úgy, hogy a hangszer valós megjelenését utánozza le. A hangszer ablakának jobb felső részén lévő View menüben elérhetjük a Controls elemet, amely révén a vizuális megjelenítés helyett nyers számok és csúszógombok egyvelegét láthatjuk, így aki számára kényelmesebb ez a beállítási módozat, vagy konkrét számszerűen megadott értékek szerint kívánja konfigurálni a hangszert egy zenész számára, annak ezen a felületen nyílik lehetősége arra, hogy kevésbé antik módon oldja meg ezt a feladatkört.

A Vintage B3 Organ alapvető effektusa a külön gombbal is rendelkező Rotor Cabinet, amelyet a Leslie nevű cég fejlesztett ki, forgó elemek adják a jellegzetes hangját, és többek között a Main felület alsó részén is találkozhatunk az alapvető szabályozási lehetőségeivel, a Rotor Cabinet gombra kattintva pedig részletesen férhetünk hozzá a beállításaihoz.

E paramétert a pedállal vagy más MIDI vezérlő megoldással is tudjuk szabályozni, de a Musical Typing felületet használva például a Tab billentyű is lehetőséget ad arra, hogy a forgó hangsugárzók sebességét szabályozzuk.

Megjegyzés: Ahogyan fentebb említésre került, a Rotor Cabinet különálló effektusként is elérhető a MainStage programban, ha más hangszernél kívánjuk használni. A Vintage B3 Organ esetén beépített funkció, hiszen ennek a hangszernek alapvető párosítása volt a zenekari hagyományokban.



Ahhoz, hogy a színpadi orgona a legjobb hangzást nyújtsa, és leginkább hasonlítson a sípos orgonákhoz, egy olyan erősítős hangszóró (cabinet) került kialakításra, amelynek alsó részén a mély és közép sugárzók előtt (a gyakorlatban általában alatt) egy sajátos alakzatú doboz forog, amely úgy töri meg a hangot, hogy az kedvező az orgonahangzás számára, míg a magas hangokat két kürt szólaltatja meg, amelyek maguk forognak. Mindehhez a hangkeltést csöves erősítő biztosította.

A Leslie szlogenje is az volt: „Pipe Voice of the Electric Organ”, vagyis az elektromos orgona síphangja (a pipe valójában csövet jelent, de az orgona csöveit sípoknak hívjuk).

A Main és a Rotor Cabinet felület bal alsó részén látható kapcsoló segítségével a játék előtt beállíthatjuk, hogy a virtuális forgó kabinet rotációja lassú (slow) vagy gyors (fast) legyen, esetleg legyen megfékezve (brake). E paramétert alap esetben a külső kitartópedállal, a pedál helyett MIDI-térképezett vezérlő egység, például a modulációs kerék, vagy a Magic Keyboard Tab billentyűje segítségével tudjuk játék közben változtatni. Érdemes megfigyelni, hogy mennyire különböző a kitartott billentyűk hangja, ha a forgás lassú és ha gyors.

Az is vonzó megoldás, hogy a MainStage természetesen a gyorsról fékre vagy lassúra váltásnál finoman kidolgozza az átmenetet, ahogyan az az élő hangszóró esetén is tapasztalható lenne.

Ez utóbbi finom paramétereket tudjuk többek között szabályozni a Rotor Cabinet gombra kattintva megnyíló felületen, ahol egy ábrázolását is látjuk a fa burkolattal ellátott szerkezetnek, amely előtt mikrofonok lebegnek.

A mikrofonoknak komoly jelentősége van, hiszen ez a virtuális analóg hangszer úgy adott lehetőséget a hangjának a rögzítésére, hogy különböző helyeken mikrofonokat kellett elé helyezni. A virtuális ábrázolásnál a mikrofonra kattintva változtathatunk a típusok közül, mód van Dynamic / Dinamikus (kardioid), Condenser / Kondenzátor és Stereo / Sztereó mikrofonokat alkalmazni mind a kabinet előtt (Front), mind pedig mögötte (Rear). A hangot a MainStage elől és hátul is mintázza. A dinamikus mikrofon fényesebb, élesebb hangot rögzít, míg a kondenzátor mikrofon rendkívül pontos, stúdió igényű rögzítést tesz lehetővé. A Stereo mikrofon esetén gyakorlatilag kettő mikrofon alkot egységet: egy kardioid mikrofon figyel a kabinet felé fordítva, még egy kétirányú mikrofon oldal irányba rögzít, így képezik le a sztereó teret.

Az ábrától balra a Mic Processing felületen van mód a felső hangsugárzók (Horn / Kürt) valamint az alsó tartomány (Drum/ Dob) sztereó szélességének állítására, valamint azok hangjának egyensúlyát is tudjuk is módosítani egy potméterrel, amely alap állásban felfelé áll, így egyenlő arányban fogadja a magassugárzó és mélysugárzó hangját.

Mindezen paraméterek akkor látszódnak, ha az alapértelmezés szerint a Real Cabinet beállítást hagyjuk érvényben a Type felnyíló menüben.

A Type alatt számos egyéb paraméter közül választhatunk, így a Wood opció a Lesie 122 vagy 147 modelljének impulzus válaszát emulálja, a Proline a Lesie nyitottabb 760-as modelljét idézi, a Single azt a Leslie 825 modellt utánozza, amelyben egy darab rotor forgatta a kürtöket és a mélysugárzó előtti objektumot, míg a Split esetén a mély tartomány rotorjának jele enyhén balra, a kürtök rotorjának jele enyhén jobbra van irányítva.

A következő három opció kevert impulzus válaszokra épül, amelyek nem konkrét modellek hangjai, hanem azok karakterét keverik a hang más paramétereivel.

Az impulzus válaszokról bővebben az Apple által fejlesztett Impulse Response Utility nevű alkalmazásról szóló írásból olvashat részletesebben.
Bővebben az Impulse Response Utility alkalmazásról…

A Deflector kapcsoló segítségével a kürtök terelőinek eltávolítása is emulálható, amelyek természetesen jól hallhatóan másként szólnak terelők nélkül, mint terelőkkel. Az eltávolított terelőkkel az amplitúdó moduláció válik erősebbé a frekvencia modulációval szemben, de ennek hangját legjobban kipróbálás útján tudjuk megkülönböztetni.

A forgást a Leslie kabinet hangszóróban egy motor biztosítja, amelynek működését pedállal tudjuk szabályozni. A Motor beállítási szekcióban az idevágó paraméterek érhetőek el, így az Acceleration potméterrel a rotor maximális forgási sebességre gyorsulásának ideje, dinamizmusa állítható be. Mivel a Leslie kabinet régi eszköz, igény szerint itt lustább beállítást is megadhatunk, amely hatással lesz a hangra, hiszen a forgási sebesség maga függ össze az orgonahanggal. Hogy a rotor milyen gyorsan tudjon forogni, azt a Max Rate potméterrel állíthatjuk be. Ettől függetlenül természetesen a lassú beállításnál a forgás lassú, a fékezésnél megáll, ám a gyors beállításnál akár nagyobb sebességű is lehet, mint az alapbeállítás.

Tipp: Bár a potméterek egérrel forgathatóak, az egérkurzort alájuk pozicionálva számszerű értéket tartalmazó mező jelenik meg, amelybe egyszerűen begépelhetünk egy eltérő értéket az egyszerűbb módosításhoz.

A Motor Control felnyíló menüben azt tudjuk szabályozni, hogy a mély sugárzó és a magas sugárzó forgási motorja hogyan működjön. Az alapértelmezett normal beállítás esetén szinkronban vannak, és a Main felület bal alsó részén lévő kapcsoló pozíció szerint műdkönek, az Inv (inverz) esetén a basszus rész gyorsan forog, míg a kürtök lassan, a 910 beállítás (egykoron Memphis kódnévvel) a basszus forgását lassú tempón tartja, míg a kürtök sebessége állítható pedállal vagy meghatározott MIDI vezérlővel, végül pedig a sync beállítás esetén következik, amelynél a gyorsítás és lassítás üteme a két egységnél nagyjából azonos. (A Single Cabinet beállítás esetén ennek a beállítássornak nincsen gyakorlati haszna, hiszen ott egy közös motor van.)

E beállítási sor végén a Speed MIDI Control menüt találjuk, ahol az alapértelmezett kitartópedál helyett más vezérlőt választhatunk a forgási sebesség szabályozására.

A pedál használata során azt finoman lenyomva a sebesség lassú, erősen lenyomva gyorsabb, míg egy másodpercig teljesen lenyomva lefékez.

A felület utolsó része a fékre vonatkozó Brake beállítási sor, ahol a Dry Level potméterrel a módosítatlan Vintage B3 Organ jelének erőssége állítható a rotor lefékezése esetén. (A dry a zene világában mindig a hangszer nyers jele, míg a wet az effektelt, feldolgozott, valamilyen módon érintett jel.) A mellette lévő kapcsolóval kiválaszthatjuk, hogy a fék használata esetén a rotor kabinet hangzásának hatása egy másodperc alatt megszűnjön, és csak a hangszer nyers jele (dry) érvényesüljön, vagy a rotor fokozatosan álljon meg, addig hatással legyen a hangra, míg végül meg nem áll (rotor).

Fontos paraméter a fék használata kapcsán, hogy miként álljon a Horn / Kürt és a Drum /Dob, azaz a magas és a mély sugárzó a kabinet belsejében. A forgás megszűnésével ugyanis előfordulhat, hogy például a kürt a kabinet falának irányítva szól, amely tompa hangot eredményez. Ez a Leslie Rotor Cabinet esetén egy velejáró paraméter volt, de a virtuális leképezésben megadható az elhelyezkedés az alapértelmezés szerinti Free (szabad, azaz véletlenszerű) értékről valamilyen számszerűsített értékre.

A fentebbiekben ejtettünk szót a Main felületen elérhető, a hardver jellegéből adódó, eredeti Hammond B3 effektusok virtuális leképezéséről. A MainStage azonban az Effects felületen kínál hozzáférést egyrészt a fentebb taglalt Distortion / Torzítás részletesebb finomhangolásához, másrészt pedig három további effektushoz: ezek a Reverb / Visszhang, Equalizer / Hangszínszabályzó, és a Wah Wah elnevezésű, nevében hangutánzó szóval ellátott jellegzetes hatás.



Elsőként tekintsük át, hogy mi a jelfolyam sorrendje: a Vintage B3 Organ hangja az Equalizer, Wah Wah, Distortion sorrendet követve már a feldolgozott jelet továbbítja a Reverb effektus irányába, és ez a hang kerül erősítésre és feldolgozásra a Leslie Rotor Cabinet révén. Az Effects felületen lehetőségünk van a sorrendet rugalmasan változtatni: egyszerűen az effektus üres, fekete részénél meg tudjuk ragadni az Equalizer, Wah Wah és a Distortion effektust, hogy azok sorrendjét módosítsuk. A sorrend változtatása természetesen hatással van a hangzásra. (Általában előnyös egyébként, ha a torzító - Distortion - a sor végén van, mert a torzítás előtti hangot rugalmasabban tudjuk módosítani a többi effektussal, mint a már torzított hangot.) Az egyes effektusok előtt találunk külön-külön bekapcsoló gombokat, amelyekkel az adott effektus aktiválható vagy deaktiválható, továbbá a Master kapcsoló révén általában kikapcsolhatóak az effektusok.

Fontos elemet képez a Pedal feliratú kapcsoló az Effects felületen, amelynek két állása van: az FX állásban a pedál használata esetén a MainStage nem tesz semmiféle kivételt a jelfolyamban, a Bypass beállítás esetén azonban a pedál regisztereit kihagyja az effektus jelfolyamából, ezáltal nem éri túlzott nyomás a mély tartományt, amely összességében kedvező hatással van a hangzásra.

Az Equalizer effektus esetén az Output Level az effektus kimeneti jelerősségét hivatott szabályozni: itt is lehetőség van a tekerés helyett az egérkurzorral a potméter fölé navigálva decibelben megadni egy számszerű értéket. Ez alatt a hangszínszabályozók klasszikus működése elve szerint tudjuk állítani a mély, közép és magas tartomány arányát. Ezeket szintén decibelben tudjuk kifejezni vagy a potméter forgatásával, vagy begépeléssel. A forgatás természetesen működik úgy, hogy az egeret lenyomva fel vagy lefelé húzzuk, illetve az Apple ujjkövetőin a kétujjas felfelé vagy lefelé húzás is működik, és a tekeréssel egyenértékű, egyszerű lehetőséget kínál.

A Wah Wah effektus az elektromos gitárok világában ismeri az emberek többsége, és elnevezése arra utal, hogy a gitáron alkalmazva valóban ilyen jellegű hang hallatszik. A színpadi orgona esetén ez némileg eltér, de jól érzékelhető, erős effektusról van szó.

Első beállítása kapcsán egy MIDI vezérlőt tudunk hozzárendelni: egy jófajta MIDI-billentyűzeten sok a szabad és programozható tológomb vagy tárcsa, így ezek valamelyike kiválasztható a menüből, de a Learn MIDI elemet választva meg is tudjuk tanítani a MainStage-nek, hogy melyik MIDI vezérlő funkciót szeretnénk a Wah effektusra használni. Ekkor 20 másodpercen belül az első beérkező MIDI-jelhez rendeli hozzá a program az effektus vezérlését.

A Type felnyíló menüből számos effektus típusból választhatunk, amely a hang különböző részeit erősíti fel, illetve bizonyos frekvenciákat gyengít, kiolt. Ezek a megoldások a piacon lévő egykori Wah pedálok jellegzetességeit mintázzák, és igényeinkhez igazítva célszerű végigpróbálni őket, hogy a legjobb hangképet érjük el. (Az LP jelölési példány mély áteresztő, a HP jelölésű magas áteresztő szűrőt alkalmaz. Az alapértelmezett Peak jelölésű egyfajta csengő hangot kölcsönöz a színpadi orgonának.)

A Range potméterrel az effektus érzékenysége állítható, míg a Bite potméterrel a vágófrekvencia környéki jel erőssége fokozható - ezt a típusú funkciót más hangszereknél Resonance jelzéssel keresnénk, itt Bite a neve.

Végezetül az ablak tetején következik a Reverb effektus, amely virtuális teret kölcsönöz a hanghoz, és a hang utáni időtartamban ad egyfajta visszhangosságot attól függően, hogy a menüből melyik teret választjuk ki. Itt az Air, Box, Small, Medium, Large, Big, Spring opciók közül választhatunk, amelyek közül a nagyobb visszhangosságot értelemszerűen a Large és a Big elemek fogják kölcsönözni a hangszernek.

A Pre és Post kapcsoló abban hoz létre különbséget, hogy az effektus már a hangszer megszólalásakor azonnal életbe lépjen, vagy legyen egyfajta késése, és a hang után erősödjön csak fel. Ez játéktól függően lehet eltérő. A Level potméterrel pedig 0-200% közötti értékekben állítható a visszhangosság, amellyel a visszhang ereje növekszik.

Az effektusok után már csak a hardverre vonatkozó alap és szakértői beállítások vannak hátra, amelyeket elsőként az Options gombra kattintva érünk el, végezetül pedig az Expert gombot lenyomva találjuk meg nagy részletességgel az erősen szakmai mélységű beállításokat, amelyeket azonban akkor is tudunk értelmezni, ha nem foglalkoztunk mélyebben a hangszerek mechanikai paramétereivel.

Az Options felület felső részén találjuk a Master sávot, amelyen a Vintage B3 Organ hangolási paraméterei, hangereje és az esetleges további, úgynevezett Expression pedál használatának beállításai találhatóak.

A hangolás alap esetben úgynevezett koncert frekvenciára van állítva, amely 440 Hertz. Ennek módosítására van lehetőség századokban (cent), amely egy félhang század része, vagyis roppant aprólékos hangolási lehetőséget jelent. Ennek azért van jelentősége, mert egy fellépésnél előfordulnak másféle hangszerek, valódi hangszerek a virtuálisak mellett, amelyek fizikai paramétereit nem tudjuk módosítani, ellenben a virtuális hangszereket össze tudjuk hangolni ezekkel a valódi eszközökkel ennek a potméternek a segítségével.

A Volume paraméter a MainStage minden egyes hangszere és sávja esetén külön szabályozható, független a rendszer hangerejétől és a MainStage kimeneti hangerejétől, hiszen több hangszer használata esetén fontos, hogy a Vintage B3 Organ ne legyen indokolatlanul hangos a koncert során.

Az Expression, magyarul kifejezés egy olyan játékmódot jelent, amelyben bizonyos részét a hangnak tovább erősítjük, ezáltal színezve a hangszert. Ez a potméter milliomod részletességgel ad módot az alap esetben CC #11 MIDI jegyen át továbbított kifejezés hatás szabályozására.

A Click / Kattanás hang abszolút a valósághűség eleme, és nagyon részletes beállításait az Expert felületen találjuk. Az Options gomb alatt a manuális egyes billentyűinek lenyomásakor (Key On) és felengedésekor (Key Off) hallható kattanás intenzitását, a pedál használat (Pedal) során hallható kattanás erejét, valamint ezen effektusnak a billentyű lenyomás sebességével, azaz a lenyomás erejével való összefüggési arányszámát (Velocity) tudjuk állítani.

A Click / Kattanás az egyike azoknak a paramétereknek, amelyeket az Apple a MainStage programban elérhető Vintage B3 Organ valósághűsége érdekében beépített, és amelyek a virtuálisan megjelenített hardver eredeti változatának sajátosságaiból erednek. A kattanás a billentyűk mechanikai elhasználódásának, egész pontosan billentyű végén lévő érintkező résznek a hangszedővel való koccanásakor hallható, kopásra és finom korrózióra visszavezethető hanghatás, amely a Hammond B3 színpadi orgonáknál az évek alatt megjelent, és teljesen egyedivé tette a hangszereket, hiszen minden orgonánál más az elhasználódás mértéke, illetve a billentyűk mechanikai egységei sem egyformán használódtak el.

Az Expert felületen a Condition alatt találjuk a kattanásra vonatkozó paraméterek listáját, ahol csúszógombokkal tudunk szabályozni számos elhasználódási paramétert az orgonánkon.

Tipp: Mint fentebb említésre került, a modell választó menüből lehetőségünk van elmenteni egyes beállításokat, így akár koncertenként eltérő módon elhasználódott orgonát alkalmazhatunk.

A Click / Kattinás minimum értéke szabályozza, hogy mi legyen a legkisebb ilyen típusú hanghatás, míg a maximum a legnagyobbat korlátozza. A kattanás mértékkel valósághű és jópofa, az eredeti hangszerhez hasonlatos, de azért nem érdemes túlzásokba esni vele. A Click Color csúszógomb a kattanás hangszínét állítja. Ez a maga tartományban, felső harmadban megszólaló hang látványosan módosítható a csúszógomb segítségével.

A Filter Age csúszógombbal az erősítő ellenállásainak öregedéséből adódó elektromos zaj, egy finoman érzékelhető búgás idézhető elő. (Egészen pontosan a hangkerekek által generált magas hangok úgy képződnek, hogy egy elektromosan táplált sáváteresztő szűrő zárja ki a mélyebb frekvenciákat, és ennek a szűrőnek lesz a Filter Age paraméter révén egy alapzaja, amely bekerül a hangszer játékába.)

A Leakage / Szivárgás és Crosstalk / Áthallás potméterekkel egy-egy olyan fizikai paraméter érhető el a virtuális hangszer esetén, amely az egymáshoz közeli hangkerekek egymásra gyakorolt zajának köszönhetően létrejövő hatás, egyfajta szűretlen kóbor hang, amely azonban szintén hozzájárul az eredeti hangszer pontos felidézéséhez. A Leakage esetén a rezgő hang minden más hangkerékre hatással van, míg a Crosstalk esetén a megszólaló hanghoz a valódi B3 orgonában ténylegesen egymás közelében elhelyezkedő hardver egységek szivárgása hallatszik be.

A Drawbar Leak egy hasonló fizikai jelenség, amely a vonórudak „szivárgási” hangerejét szabályozni képes csúszógombbal állítható.

A Condition sor utolsó eleme a Random FM, amely paraméter révén szabálytalan forgatási sebességet tudunk előidézni a hangkerekek esetén. Ha ez az érték minimum álláson van, akkor az orgonánk tökéletes hangolású és a belső generátora is tiszta. Amennyiben az értéket növeljük, akkor az orgona korából adódóan minimálisan szabálytalanná váló forgást idézhetünk elő.

A kattanáshoz kapcsolódóan áttekintettük tehát az Options felületen és az Expert felületen lévő beállításokat. Most pillantsunk az Expert felület elejére, és sorban haladva tekintsük át a további beállításokat!

Az első oszlop a Pitch / Hangmagasság, ahol csak abban az esetben van teendőnk, ha más, tipikusan húros hangszerrel, például zongorával tervezünk együtt játszani a MainStage virtuális hangszerével. Az úgynevezett stretch tuning lényege, hogy egyes hangszerek esetén a felső és alsó tartománynál fizikailag hosszabb húrokat kell alkalmazni, így azonos megfeszítettség esetén a húrok nem szólnak pontosan. Vagyis ha pontosan van hangolva a hangszer, akkor úgy szól, mintha el lenne hangolva. Ezért aztán az alsó és felső tartományt egymással arányosan és nagyon precízen elhangolják, hogy a játék során a kívánt hanghatás legyen elérhető. Az elhangoltság azonban csak akkor szól tökéletesen, ha a megszólaló többi hangszer is követi, ezért aztán a MainStage számos hangszernél módot kínál a stretch tuning lehetőségére, amelyet e felületen tudunk külön a magas (Upper Stretch) és a mély (Lower Stretch) tartományra beállítani.

A Warmth paraméterrel a különböző hangoknak a tökéletesre hangoltságtól való finom eltérését tudjuk megadni. Nem feltétlenül érdemes együtt használni a Stretch csúszógombokat és a Warmth csúszógombot, mert együttesen kifejezetten érzékelhető elhangoltságot eredményeznek. Ha a Stretch funkciót nem használjuk, a Warmth ad egy kellemesen valós töltetet a hangnak, nullára véve azonban tökéletesen hangolt lesz a hangszerünk.

A következő két csúszógomb csak a virtuális hangszernél létező paraméter, amely nem adottsága a valódi Hammond B3 színpadi orgonának: a hanghajlítás lefelé és felfelé meghatározott maximális értékeit, a hajlítás érzékenységét tudjuk félhangnyi léptékben megadni a csúszógombokkal.

A Sustain paraméter alatt a játéknak azt a paraméterét tudjuk szabályozni, hogy miként történjen a hang csúcsértéktől való elhalkulása a csend értékéig (ezt egyébként release megnevezéssel illetik a zenei alkalmazások, de az orgona világában a sustain megnevezést használjuk).

E paraméternél külön állítható a felső manuál, az alsó manuál és a pedál, vagyis a három vezérlő szerv esetén a hangok elcsendesedésének paramétere. Ezeket milliszekundumban szokás megadni, amelyet begépelve is megtehetünk, nem szükséges a csúszógombot mozgatni.

A felület utolsó oszlopa az Organ Model / Orgona modell, ahol néhány további hardver paraméter állítható, így a kerekek száma - ahogyan az írás elején említésre került, a Hammond B3 színpadi orgona 91 hangkerékkel rendelkezik, így ez az alapbeállítás a MainStage Vintage B3 Organ hangszere esetén. (Ezek visszavételével csökken a hangszer valósághűsége, de gyengébb rendszer esetén takarékoskodhatunk az erőforrásokkal.)

A Tonal Balance csúszógomb esetén az alsó és felső hangkerekek egymáshoz való aránya módosítható. Ezt igényeink szerint tudjuk módosítani, érdemes kísérletezni vele, de ha sosem módosítjuk, általában akkor is megtaláljuk a legjobb hangot a hangszerben.

A Lower csúszógomb segítségével az alsó regisztereknek a pedál és a felső regiszterekkel való hangerő aránya állítható.

A Pedals Volume csúszógomb segítségével a pedál regisztereinek az alsó és felső regiszterekkel való hangerő aránya állítható.

A Shape csúszógomb módosításával a hangkerekek által generált hullámformák módosíthatóak, hogy a Farfisa, a Solina vagy a Yamaha színpadi orgonáinak hangját idézzük fel. Balra húzva a csúszógombot az orgona hangja tompább és lágyabb, jobbra tolva élesebb és hangosabb lesz.

A Bass Filter révén a pedál vonórúdjainak magas hangjai nyomhatóak el, és stabil mély alap érhető el. Az Extended Bass kapcsoló révén emellett egy további oktáv játszható mély tartományt adhatunk az orgonához, amely az eredeti Hammond B3 orgonánál nem volt jelen, de a MainStage képes generálni ezeket a mély hangokat is. Az Ultrabass kapcsolóval a legalsó oktáv 16” vonórúdjának duplikálása kapcsolható be vagy ki. (Ennek bizonyos régebbi, Hammond B, Hammond BV és Hammond BCV orgonáknál lehet jelentősége, ahol még nem voltak dedikált pedál regiszterek.)

Nem ejtettünk szót az Expert felületen a Misc részéről, amely a Sustain oszlop alatt található. E felületen néhány elterjedt MIDI hangszer található, amelyek MIDI vezérlési beállítási sémáit érvényesíthetjük külön feltérképezés nélkül a megfelelő modell kiválasztásával, vagy ha nem is ilyen hardverünk van, de a MIDI térképezés szimpatikus, praktikus, akkor a modellt kiválasztva azt érvényre juttathatjuk.

Érdemes megismerni az IK Multimedia Hammond B-3X virtuális hangszerét, amely szintén kiemelkedő műgonddal készült el!

© MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2023. november 7-10.

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: