A MainStage program hangszerei között elérhető Vintage Electric Piano igazi hangtechnikai legendák, a Fender Rhodes és a Wurlitzer elektromos zongoráit, valamint a rendkívül ritka Hohner Electra Piano termék hangját teszi szoftveresen elérhetővé. Ezek a XX. századi hangszer legendák számos stílusnak és együttesnek voltak meghatározó elemei, és hangjuk lefedi az egész 88 billentyűzet szélességű skálát. A virtuális hangszer integrált effektusokat is tartalmaz, mint a klasszikus hangszínszabályozó, a túlvezérlés, a sztereó phaser (fázis moduláció), a sztereó tremolo (remegtetés) és a sztereó kórus (chorus) hatás.
Amikor a MainStage programot elindítjuk, és új produkciót hozunk létre, a projekt típus kiválasztásakor a legelső helyen találjuk a Keyboard opciót, amely Classic Electric Piano hangszerrel nyílik meg, amely azonos a Vintage Electric Piano hangszerrel, ahogyan a szoftver más területein hívják.
A zongorajátékhoz mindenképpen célszerű MIDI-billentyűzetet használni, így az iJoe.hu kínálatában elérhető IK Multimedia megoldások valamelyikét.
iRig Keys termékcsalád…
iRig Keys I/O termékcsalád…
Amennyiben nincsen kéznél MIDI-billentyűzet, úgy a Window menü Musical Typing (Command + Shift + K) billentyűparancsával is elérhetünk egy nagyon egyszerű, de ismerkedésre korlátozottan alkalmas virtuális billentyűzetet. Ekkor konkrétan a Mac billentyűzetén tudunk hangokat megszólaltatni - természetesen billentésérzékenység nélkül.
A Vintage Electric Piano más módon is hozzáadható a MainStage Channel Strips felületének valamely oszlopához: ott az egyik oszlop Input felületén a megjelenő menüből tudjuk kiválasztani ezt a hangszert.
Mielőtt a hangszer mélyebb beállításait megismernénk, a MainStage Edit felületén több olyan lehetőséget is elérünk, amelynek gyakorlati haszna kevés, de más hangszernél nem ismerkedtünk meg ezen opciókkal mélyebben, így itt megragadjuk erre a lehetőséget!
Az Attributes felületen módosíthatjuk a hangszer ikonját - akár a GarageBand programmal összhangban lévő ikonra, akár a majdan kiválasztandó modellhez közelebb álló típusra, akár teljesen szoftveres alakzatra a szkeumorf virtuális megoldás helyett. Emellett a színt is változtathatjuk, amelynek a Perform felületen, játék, gyakorlás vagy fellépés közben van csupán jelentősége. Mi több, át is nevezhetjük a hangszert Vintage Electric Piano megjelölésre, hogy következetesek legyünk a produkció során.
A részletes beállításokat a Channel Strips felüelten az E-Piano gomb középső részére kattintva érjük el, amely egy önálló palettán teszi elérhetővé a Vintage Electric Piano minden paraméterét.
Az így megnyíló, fém mintázatú ablak bal felső részén az aktuálisan kiválasztott modell nevét találjuk (Deluxe Classic), ám a névre kattintva egy felnyíló menü jelenik meg, ahol számos további modell közül válogathatunk. Összesen 19-féle legendás hardver jelenik meg a gyűjteményben, amelyeket a MainStage precízen ad vissza anélkül, hogy több szobányi hardvert kellene összegyűjtenünk.
A felület felső részén az Effects / Effektusok és Details / Részletek táblái között tudunk váltani. Ezek megváltoztatják az ablak tartalmát, így az elsővel kezdjük a bemutatást.
A csíkozott fém megjelenés jobb oldalán kettő potméter található: a Bass Boost a hang mély tartományát fokozza - ez a Rhodes elektromos zongorák képessége volt, így a funkciót az Apple is átültette a virtuális hangszerbe. Ennek beállítása ízlés kérdése. A Volume potméter pedig az elektromos zongora hangját szabályozza a többi hangszerhez viszonyítva. A MainStage minden hangszere és sávja külön állítható, így több hangszer együttes megjelenésekor a rendszerhangtól függetlenül állítható a hangszerek hangerő aránya. Ez a potméter független tehát a rendszer hangerőtől.
E felület alatt a bevezetőben említett beépített effektusokat találjuk meg. A feldolgozási láncban az első helyen a Drive elem található - ez fizikailag középen van elhelyezve az ablakban, de ennek hatásai érvényesülnek a további effektusok működésében, így ezzel kezdjük az effektus sort.
Az elektromos zongorák a hőskorban csöves erősítővel működtek, és a MainStage által biztosított Drive effektus a bekapcsolását követően a csöves erősítő jellegzetes telítettségi karaktert, sajátos melegséget igyekszik átadni. Ennek kétféle módozata érhető el, amelyek között az I és II jelölésű kapcsolóval válthatunk.
A Gain potméterrel a harmonikus torzulás mértéke állítható, míg a Tone potméterrel az érett hangszínű, telt hangoktól az éles, durvább, túlvezérelt hangok irányába állíthatjuk be az elektromos zongorát. (Ha a Tone potmétert túlságosan jobbra állítjuk, a jelfolyamban a Drive után található EQ effektus Treble képessége nem érvényesül majd.)
A Drive effektus által érintett jelet kapja meg bármelyik másik effektus, így a sorban elől lévő EQ, amelyet szintén egy bekapcsoló gombbal tudunk aktiválni, és mint hangszínszabályozó, rendkívül egyszerű funkciója, hogy a mély (Bass) és felső harmad (Treble) arányait, intenzitását van mód szabályozni. (Ez független a Bass Boost potmétertől, amely önálló eleme a Vintage Electric Piano hangszernek.)
Az EQ effektusnál megfigyelhetjük, hogy ha a bal felső menüben modellt váltunk, akkor a Bass és Treble beállítások is változnak. Ennek oka, hogy a MainStage minden esetben az adott hangszerhez optimális beállítást ajánlja fel alapértelmezettként, és ezt tudjuk módosítani a potméterek segítségével.
A Chorus nevű effektus - nevének megfelelően - egy hardveres késleltető áramkörön alapszik, amelyet virtuálisan modellez a MainStage. A késés ideje egy alacsony frekvenciájú oszcillátor (LFO) segítségével van modulálva, és a késés jele összekeverésre kerül az eredeti jellel.
A Rate potméterrel Hertzben kifejezve tudjuk módosítani az effektus sebességét, míg az Intensity potméterrel a késleltetési idő mértékét tudjuk módosítani. Ez a kapcsoló alapállásban ki van kapcsolva.
Tipp: A Vintage Electric Piano hangszer potméterei ugyan jól mutatnak, hiszen egy valóságban létező hangszer precíz virtuális leképezései, de ha föléjük mozgatjuk az egérkurzort, akkor megjelenik egy mező, ahová akár be is gépelhetünk egy-egy értéket.
Amennyiben ez a beállítási mód kényelmesebb a számunkra, bármelyik potméternél használhatjuk ezt a módszert.
A Phaser nevű effektus a klasszikus, analóg eredetű fáziseltolás modulációt alkalmazza, amelynek során minimális késéssel hallható az eredeti és a szűrővel ellátott jel, amely a hangzás jellegzetességét kölcsönzi.
Az effektus szintén kapcsolóval aktiválható, Rate potméterrel jelölt értéke Hertzben kifejezhető, de ha a mellette lévő, hangjeggyel jelölt szinkron gombot bekapcsoljuk, akkor ütemhez igazított lesz az effektus sebessége, és megváltozik a kapcsoló működése is ennek megfelelően.
A Color potméter egy különlegesen működő képessége az eszköznek: azt tudjuk vele szabályozni, hogy mennyi effektelt jel jusson vissza a bemeneti oldalra, ezáltal az effektus képes minimálisan színezni a nyers jelet is, amely kihat a végső hangzásra. Ennek alapértéke a kikapcsolt állapot, tehát mindenképpen módosítanunk kell a potméter állását, hogy bármilyen módon hallani tudjuk a hatását.
A Stereo opció esetén a nulla értéknél az effektus hatása a legerősebb, de sztereó térben egyáltalán nem bontakozik ki. Amennyiben az értéket 180-ra növeljük, akkor teljesen sztereó térben helyezhetjük el az effektust: pozitív érték esetén balra, negatív érték esetén jobbra a térben.
Itt fontos kiemelni, hogy a MainStage tartalmaz egy különálló, saját Phaser effektust is, tehát ha nem szeretnénk a Vintage Electric Piano saját megoldását használni, akkor a Channel Strips felüelten az E-Piano Input elemet tartalmazó sávban az Audio FX résznél hozzá tudunk adni a sávhoz egy Phaser effektust, amelyet a felnyíló menü Modulation almenüjében találunk meg.
Ez a Phaser effektus jóval modernebb megjelenésű, mint a nevében is régies Vintage Electric Piano, és több beállítási lehetőséget is tartalmaz a hang számára. Működési elve ugyanaz, vagyis az amplitúdó minimális késése okán a nyers jel és az effektelt jel picit el van tolódva, ez adja az eltérő hangzást. Az időzítésbeli eltérést a két jelet függetlenül feldolgozó alacsony frekvenciájú oszcillátor biztosítja. Továbbá a Phaser effektus tartalmaz egy virtuális áramkört és egy beépített burkoló követőt (envelope follower), amely a bemeneti hangerő változásait követve dinamikusan vezérli a jelet.
A Phaser effektus hangja susogó, söprő hangzás, amely végigvonul az egész hallható tartományon a forrás jellel együtt. A Stages potméter (kapcsoló) segítségével tudunk a MainStage algoritmusai közül választani páros számok esetén vagy fésűszűrést választani a páratlan számok esetén. A 4, 6, 8, 10, 12 öt darab különböző fázismodulációs algoritmust kapcsol be, míg az 5, 7, 9, 11 nem generál tényleges fázismodulációt, ugyanakkor a fésűszűrés egy másik módon változtatja a hangot.
A Ceiling/Floor / Plafon/Padló csúszógomb segítségével határozhatjuk meg azt a frekvenciát, amelyet a Phaser effektus érint. A zöld sávot középen megragadva a tartományt tudjuk mozgatni, míg az alsó és felső végén húzva szélesíteni vagy szűkíteni tudjuk az érintett tartományt.
A Sweep Mode felnyíló menüben a bejövő jel feldolgozási módját tudjuk állítani négyszögletű (Squared) hullámokkal vagy hatványozottan (Exponential).
A Rate 1 és a Rate 2 potméter a két, független alacsony frekvenciájú oszcillátor frekvenciáját szabályozza, míg a Phaser beállítás a sztereó térben helyezi el az effektelt jelet -180° és 180° között. A pozitív érték balra, a negatív érték jobbra helyezi az effektelt jelet a térben.
A Mix csúszógomb a két, független alacsony frekvenciájú oszcillátor (LFO) arányát szabályozza. Alapértéke középen található, de bármely irányba eltolható igényeink szerint.
A Feedback részen találhatóak azon beállítások, amelyek a Vintage Electric Piano esetén a Color potméterrel voltak bekapcsolhatóak és szabályozhatóak: itt állítható annak a szintje (Level), hogy mennyi effektelt jel kerüljön vissza a forrásba, ezáltal eltérő végeredményt elérve. E visszacsatoló jelet szűrőkkel is elláthatjuk: a Low Cut révén egy mélyen áteresztő szűrőt (LP), a High Cut révén pedig egy felül áteresztő szűrőt (HP) állíthatunk be, amely a meghatározott frekvenciatartomány fölötti és/vagy alatti hangokat szűri ki a jelből.
Az Out részen a kimeneti jel keverhető, hogy mennyi érintetlen jel és mennyi effektelt jel jusson ki. A negatív értékek fordított fázisú effektust eredményeznek és közvetlenül hallható nyers jelet. Vagyis a fázismodulációhoz pozitív tartományban kell tartani a százalékos értéket.
A Phaser beépített és a MainStage jóvoltából kívülről elérhető modern változatait tehát egymást helyettesítve is és együtt is használhatjuk.
A Tremolo effektus a nevének megfelelően az amplitúdó (szint) szabályosan ismétlődő modulációja, amelyet egy alacsony frekvenciájú oszcillátor végez a Vintage Electric Piano hangszerben.
A Fender Rhodes elektromos zongorák sztereó tremolóval rendelkeznek, míg a többi modell egyszerű és sokszor durva hatású mono tremolóval, amely szokatlanul hangozhat. A Wurlitzer zongora autentikus hangzását a Tremolo effektus 0° értékre állítása segíti, míg a Rhodes eszközök számára a 180°-os beállítás az optimális.
A Tremolo effektust be kell kapcsolni, majd a Rate potméterrel van lehetőség az effektus sebességét szabályozni Hertzben, illetve ha bekapcsoljuk a kis hangjegy ikonnal a szinkron gombot, amikor is a játék ütemével kerül összhangban az effektus, akkor ütemekben tudjuk állítani a tremolo hatást.
Az Intensity potméter az amplitúdó moduláció mértékét állítja, vagyis az effektus erejét szabályozza, míg a Stereo potméterrel tudjuk módosítani az effektus helyét a sztereó térben. A fentebb leírt módon az autentikus hangzások érdékében egyes modelleknél a 0°, míg másoknál a 180° az ideális beállítás.
A modell nevét definiáló sáv jobb oldalán érjük el a Details felületet, ahol bizonyos hardver beállítások érhetőek el.
A Model alatt Voices potméterrel a polifónia szabályozható, vagyis az egyszerre megszólaló hangok mennyisége. A maximális érték 88, vagyis kitartópedál használatával akár az összes hang megszólaltatható egyszerre.
A Decay potméter segítségével a leütött billentyű leszálló ágának hosszát tudjuk szabályozni. Amennyiben rövidítjük ezt az időtartamot, akkor erőteljesebb, hangsúlyosabb lesz a leütött hang, ám rövid lesz a kitartás rész. Érdekes módon a rövidebb hang jobban ül a fülben, mivel a leszálló szakasz harmonikusai nem befolyásolják a hangzásélményt, így az alaphang marad meg a fülünkben. Hosszabb Decay beállítás esetén tompább a hatás, de elnyújtottabb a billentyűhang.
A Release potméterrel annak idejét állíthatjuk be, hogy a billentyű felengedését követően még meddig legyen hallható a halkuló hang, amíg el nem csendesedik.
Tipp: Extrém hosszú Release beállítás esetén vibrafon hangok érhetőek el az elektromos zongorával.
A Stereo Width potméterrel a bal és jobb csatornák térbeli távolsága állítható. Magasabb értékek esetén a mély hangok balról, a magasa hangok jobbról hallhatóak.
A Tine Bell / Kalapács csengés potméterrel az inharmonikus magas hangok aránya állítható - ezek részei az autentikus zongora hangnak, hiszen az eredeti hangszeren egy kalapács üt meg egy húrt.
A Damper Noise / Csillapító zaj potméter az éppen használatban lévő kalapács ütközését követő, a hangzás összességére visszaható érzetet állítja.
Ezek természetesen nüansznyi beállítások, de a megszokás és a hitelesség iránti igény okán a MainStage lehetőséget ad a finomhangolásukra.
Hasonló módon a Pitch / Hangmagasság felületen is efféle beállítások találhatóak. A Tune / Hangolás potméterrel század félhang pontossággal állítható a Vintage Electric Piano hangolása. Az A hang alaphelyzetben 440 Hertzre van hangolva. A hangolási lehetőség egy félhang egyenlő arányban osztva lefelé és felfelé.
A Down és Up potméterekkel a hangmagasság állítható félhang lépésekben.
A Warmth potméter véletlenszerű eltérést alkalmaz a gyárilag meghatározott értéktől, amely az elektromos zongora valósághűségét hivatott erősíteni, hiszen a tényleges hardvernél is volt mód a melegedés vagy az idő múlása miatti elhangolódásra. E beállítással minden hang minimális mértékben el van hangolva a mellette lévőtől, amely életet és gazdagabb hangzást eredményez.
A Stretch Tuning két potmétere a Lower és Upper, amelynek azért van jelentősége, mert a klasszikus nagy analóg zongorák esetén eltérő volt a húrok feszessége a széleken, mert ugyebár oda hosszabb húr szükséges, amely másként öregedett, nyúlt az idővel, mint a rövidebb húrok. Ennek kivédésére sokszor ezeket a húrokat eleve elhangolták, vagy jellegükből adódóan eleve elhangoltak voltak, hogy rövid használat után beálljanak a megfelelő állapotba a húrok, vagy fizikai adottságaik okán úgy szóltak megfelelően, ha az elvárttól el voltak picit hangolva. Ennek a hangzásra volt egy jellegzetes hatása, amelyet a Stretch Tuning virtuális paramétereinek beállításával tudunk elérni. Ennek főként akkor van jelentősége, ha a Vintage Electric Piano a fellépés során egy valódi akusztikus zongorával szól együtt, és összhangot szeretnénk a két hangszer között elérni.
Az ablak alján lenyitható felületen a Delay pianissimo és Delay fortissimo késés beállításait találjuk. Itt a két játékmód (pianissimo = halkan; fortissimo = hangosan) milliszekundumban kifejezett eltérő késési értékei adhatóak meg, amelynek oka, hogy halk játék esetén lassabban nyomjuk le a billentyűt, mint hangos játék esetén. Ezt tudjuk kifejezni az eltérő idő értékekkel.
Végezetül pedig a MIDI Mode felületen kiválasztható, hogy a modulációs kerék tremolo effektust alkalmazzon (ModWheel to Tremolo) a játékon.
© MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2023. október 27.
Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: