Van iPodom, tehát vagyok
Steve Jobs az év elején felfigyelt valamire New York City-ben: "A Madison-on jártam" - meséli az Apple ügyvezető - "és alig haladtam előre egy háztömbnyit, szembejött valaki fehér fülhallgatóval a fülében, és azt gondoltam: 'Istenem, elkezdődött!'" Jonathan Ive, a cég vezető formatervezője hasonlót tapasztalt Londonban: "Az utcákon és a földalattiból kijövet több és több ember babrált vele." És Victor Katch, a Michigan-i Egyetem 59 éves mozgástani professzora is látta ezt Ann Arborban: "Amikor végigsétálok az egyetemvárosban, háromból kettő a tipikus ráta."

Mindhárman a cigarettás doboz méretű iPod hirtelen feltűnéséről beszélnek, illetve annak testvéréről, az iPod mini-ről, amely termékek bevágódtak a piac legkívánatosabb területére, ahol a kereskedelmi cikk sokkal-sokkal többé válik: egy ikonná, egy játékszerré, egy státusszimbólummá és az ember életének alapvető részévé. Az iPodot birtokló több mint 3 millió embernek a termék nem csak állandó hozzáférést biztosít a teljes lemezgyűjteményéhez, de kapcsolatot is egy alakuló társadalomba, amely már egész másként vásárolja a zenét a jövőben. "Amikor a diákok látnak az egyetemvárosban az iPodommal, mosolyognak" - mondja Katch professzor, akinek a zsebzenésze Mozarttól Dean Martinig megannyi muzsikát tartalmaz. "Egyfajta kötődés ez."

A ragasztóanyag a kötődéshez egy kicsi, korlátozott funkciójú számítógép egy méretes merevlemezzel, egy fehér műanyagházba csomagolva, és megtöltve olyasmivel, ami nem sokkal ezelőttig csak a számítógépguruk és a zenei kalózok sajátja volt: digitális állományok, amelyek zeneként visszajátszhatók. Az Apple nem az első cég volt, aki ilyen terméket dobott a piacra, ám az előző lejátszók vagy kis kapacitású játékszerek voltak, amik ugyanazt a néhány dalt játszották vissza, vagy tégla méretű, nehezen kezelhető szörnyek. Az Apple eszköze nem csak hatékony, de könnyen kezelhető is, és egy olyan izgalmas stílusa van, amiért az embereket szinte bolondulnak. Mint például a 16 éves Brittany Vendryes Miamiból, aki "Bob, a zenegép" névvel illeti az iPodját, mondván "Szerettem volna, hogy közelebb kerüljön a szívemhez azzal, hogy nevet adtam neki."

Az iPod digitális zenelejátszó szépsége, hogy leginkább azok rajonganak érte, akik zenét készítenek. "Az eszköz maga a zenéről szól" - magyarázza John Mayer. A női divattervező Karl Langerfeld azzal fejezte ki az iPod iránti rajongását, hogy elkészített egy speciális iPod tartó táskát. Az 1500 dolláros Fendi pink 12 iPodot tud tárolni. Egyik a több mint 200 iPod perifériának, ami ma elérhető a piacon: külső hangszórók, mikrofonok, és egy speciális megoldás, amellyel a BMW kormányáról lehet vezérelni a zenéket. Steve Jobs a híres Newsweek címlapon, amely egy baki révén a megjelenés előtt olvasható volt az msn.com oldalán. >

A zene az emberek érzéseire hat, és megvenni valamit, amin az egész zenetárad elfér - 10 000 dallal a zsebedben - egy igazán intenzív kapcsolatot jelent. Amikor az emberek egy iPodot vesznek, gyakran teljesen "belezúgnak" a termékbe, és hajlamosak végtelenül mesélni a dallistáikról, zsörtölődni az apró hibákról, panaszkodni az akku élettartamra és aggódni az új digitális barát elvesztése miatt. "Nem élném túl, ha elveszteném" - mondja Krystyn Lynch, egy bostoni befektetési szakértő.

Az iPod rajongói sokkal többre használják a kis eszközt, mint zene. "A beszélt szó terjedésének motorja az iPod" - mondja Don Katz, az Audible ügyvezetője, akinek a megélhetésért küzdő cége felvirágzott, amikor az Audible hangos könyvek megjelentek az iTunes zeneboltban, és az iPodon hallgathatóvá váltak. (Amikor Bill Clinton életrajzi műve megjelent, az iPod tulajdonosok néhány perc alatt több ezer darabot letöltöttek az Audible műből.) És a számítógép felhasználók azt is felismerték, hogy a termék hatalmas fájlok tárolására és szállítására is alkalmas a zenén túl fennmaradó tárkapacitásával. A Gyűrűk Ura filmek készítői például a napi vágatlanokat iPodon szállították a forgatás helyszíne és a stúdió között. Rengetegen használják digitális fényképek tárolására is az eszközt.

Az iPod azonban korántsem van jelen mindenhol - különös népszerűsége a nagyvárosok és iskolavárosok környékére centralizálódik. "Azt vettem észre, hogy amikor például a konditeremben vagyok, és végignézek az embereken, szinte mindenkinek fehér fülhallhatója van" - mondja Scott Piro, egy New York-i újságiró. A PR tetőpont idén év elején volt az iPod történetében, amikor az Apple perelte az Apple-t - azaz a Beatles lemezkiadó cége beperelte az Apple Computert -, és a bíró fontolóra vette, hogy lemond, merthogy ő is mohó iPod használó. (A pereskedő felek nem tartották szükségesnek a lemondását.)

1997-ben, amikor a társ-alapító Steve Jobs visszatért az akkor vergődő Apple Computerhez, nem voltak különösebb tervek a zenei oldalon való nyitásra. Igazából - ahogy Jobs mondja - semmire nem voltak tervek. "A célunk az volt, hogy életet öntsünk a cégbe, és újraszerveződve elkezdjünk lehetőségek után keresgélni. Készen kellett állni, hogy rámozduljunk a labdára, ha az élet elvégzi a kezdőrúgást" - folytatja a gondolatsort labdarúgó hasonlattal az Apple ügyvezető. Néhány év próbálkozás és látványos innováció nyomán az Apple ismét hitelképes lett.

De a cég újbóli fellendülésének izgalmában az Apple elfelejtett valamit - a digitális zenei forradalmat. Amint a mulasztásra fény derült, az Apple kifejlesztette a saját zenedoboz programját, a népszerű iTunes-t. Ekkor vette észre az Apple, hogy hiába támogatja a digitális zenelejátszókat, azokat nem vásárolják az emberek. Miért nem? "A termékek gagyisága miatt" - mondja Greg Joswiak Apple alelnök.

Az élet odapasszolta a labdát Steve Jobs-nak 2001 elején, neki "csak" annyi dolga volt, hogy elkapja. Annak az évnek a februárján az Apple hardver császára, Jon Rubinstein foglalkoztatni kezdett egy tervezőt, Tony Fadell-t. "Éppen síelni voltam, amikor a hívás érkezett" - mondja Fadell, aki azt a feladatot kapta, hogy készítsen egy áttörést hozó digitális zenelejátszó eszközt, amit az Apple 2001 karácsonya előtt piacra dobhat. Az elvárások: nagyon gyors számítógépes kapcsolat (az Apple FireWire találmánya révén), hogy a dalok gyorsan áttölthetőek legyenek; egy egyszerű szinkron lehetőség az iTunes szoftverrel, hogy a dalok szervezése egyszerűbb legyen; egy olyan felhasználói felület, amit bárki tud kezelni; és legyen gyönyörű.
Fadell minden belső segítséget megkapott az Apple-től, beleértve Steve Jobs személyes jelenlétét is. Phil Schiller termék marketing menedzser hozta elő a görgető gomb ötletét, ami meggyorsítja a dalok elérését, és az eszköz használatát. Eközben Jonathan Ive elkészített egy olyan formatervezési remeket, aminek a használata nyilvánvaló. "A kezdetektől fogva egy olyan terméket akartunk, amelyik annyira jól használható, annyira természetes, hogy nem is érzékelhető, hogy tervezve lett." Ez az elvet tükrözi a termék fehér színe is, ami egy dupla kristályos polymer Antarctica nevű anyagból készül, amely áttetszően fehér, de a fehér tisztasága mégis feltűnő akár egy zsúfolt metrón is.

„Semleges, de feltűnően semleges, sőt sokkolóan semleges" - mondja Ive.

(Az iPod születésének, tervezési nehézségeinek körülményeiről a Wired magazin cikkét fordítottuk le, érdemes elolvasnod azt is!)

Jobs a végtermékről elismerően jegyezte meg: "Legalább annyira Apple, mint bármi, amit eddig az Apple csinált."

A termék megjelenése nem túl szerencsés időszakban történt: 2001 októbere, alig egy hónappal a New York-i és Washington-i terror tragédiák után, az ország sokkban, a gazdaság a mélyben… A szkeptikusok a megjelenésekor temették az iPodot - mondván, hogy a 399 dolláros ár túl magas, pláne, hogy csak a Mac felhasználók számára használható a termék. [Magyarországon is voltak olyan viszonteladói vélemények, hogy karácsonyra nem érdemes venni, mert januárban az Apple majd az iMac-ek mellé adja ajándékba a túlárazott terméket, hogy ne maradjon a nyakán. - A szerk.]

Ehhez képest az eszes Mac felhasználók hamar felismerték az értékét, és az iPod a karácsonyi időszakban erős eladásokat hozott, és kihúzta az akkor még a haldokló G3 iMac-kel szenvedő Apple-t a pácból 125 ezer eladott darabbal. A következő okos lépés az volt, hogy az Apple egy gyors frissítési hullámot indított be, amikor kiadta a 10 GB-os verziót, ami valójában csökkentette az árakat. Nem sokkal később az Apple kiadott egy Windows kompatibilis változatot, ami megnyitotta az utat a tömeges eladások előtt. Végül intenzív tárgyalásokat követően a legnagyobb lemezkiadókkal, az Apple beindította az iTunes Music Store-t, ahol több százezer dal lett megvásárolható igen kedvező áron. A zenebolt tökéletesen együtt használható az iPoddal, és rövidesen 70%-os piaci részesedésre tett szert.

Aztán az eladási hullám megindult: Senki nem lepődött meg, amikor az Apple 733 ezer darab iPodot értékesített a 2003-as karácsonyi szezonban, de az utána következő, tipikusan csendes negyedév 807 000 iPodos eladási adata mindenképp egy eladási rekord. Ezután az Apple a szintén gyengécske 3. negyedévben 860 000 iPodot adott el, szemben az egy évvel korábbi 249 000-rel. A számok magukért beszélnek.

És ez az adat még látványosabb lett volna, ha az Apple-nek nincsenek ellátási gondjai a legújabb attrakcióból, az iPod miniből. Bár a kritikusok dicsérték a termék összetettségét és magabiztosságát, kritizálták a kis tárkapacitást, amit nyújt - mindössze 1000 dalt!

De nagyon sok ember úgy érezte, hogy a mini egy szükséges része az életének. Így volt ezzel a Los Angeles-i fotós, Pat Dengler is: "Először úgy gondoltam, már van egy iPodom, nem kell még egy, de miután a kezembe vettem, rájöttem, hogy imádnivaló! Most mindkettőt használom." Dengler szerencsés, hogy már megvan a minije, mert sokan több hetes-hónapos várakozási idővel szembesülnek, amikor megrendelik a kütyüt. Az Apple öröme és kétségtelenül a Sony bosszúsága, hogy minden ráhatás nélkül az emberek úgy nevezik az iPodot: "a 21. század walkman-je".

Az Apple egyik legsikeresebb termék marketing menedzsere, a WWDC 2004-ről is ismert Danika Cleary. >

És éppen ahogy a walkman megváltoztatta az emberek zenehallgatási szokásait a '80-as években, úgy hat most az iPod és az iTunes a módra, ahogyan a zenéhez viszonyulunk, ahogy a zenét kezeljük, és ahogy a zenét hallgatjuk.

Az iTunes Music Store bebizonyította, hogy sokan hajlandóak fizetni a digitális zeneletöltésekért - persze nyilvánvaló, hogy több millió iPodnyi gigabájt tartalmaz illegálisan letöltött zenéket. "Az iPod és az iTunes Music Store egy ragyogó fény az egész zenei iparág homályosságában" - mondja Cary Sherman, a Record Industry Association of America (RIAA) elnöke. Mivel szinte mindenki úgy gondolja, hogy egy évtizeden belül az iTunes módjára fog zenét vásárolni, ez mindenképp egy biztató dolog.

Egy hasonlóan nagy eredmény az, ahogy az iPod megváltoztatja a zenehallgatási szokásainkat. Michael Bull, a Sussex-i Egyetem előadója több ezer iPod felhasználót kérdezett meg, amiből kiderül, hogy az a lehetőség, hogy a teljes zenetáradat magaddal viheted, mindent megváltoztat. "Az emberek kifejezik a gondolataikat a zenei gyűjteményükön keresztül."

Ennek elsődleges kifejezési módja az iPod dalkeverés (shuffle) funkció. Ezzel a teljes zenetáradat megkeveri egy Las Vegas-i blackjack osztó módjára, majd visszajátssza az összeollózott keveréket. "A dalkeverés mindent feldob. Nem tudod, mi fog következni, de biztos, hogy szereted" - mondja Bull. "Emiatt az emberek gyakran érzik azt, mintha az iPod megértené őket."

A dalkeverés révén az emberek különböző zenei stílusok között alakítanak ki kapcsolatot. "Az emberek azt érzik, mintha végigutaznák a zenetudományt" - mondja John Mayer rocker. Ez a képesség könnyen megjósolhatóan azt eredményezi, hogy az emberek több és több zenét fognak megismerni és szeretni.

És miután az iTunes zenebolt felbátorítja az embereket, hogy lemondjanak a teljes lemezek megvásárlásáról a legjobb dalok letöltése helyett, nem nehéz megindokolni, hogy miért érzik úgy sokan, hogy a CD korszak az utolsó dalait játssza… "Az egyetlen menő dolog a CD-vel kapcsolatban az album valódi megismerése" - mondja egy iPod rajongó, Wil-Dog Abers, az Ozomatli nevű hip-hop tömörülés basszistája. "Nem tudom, hogy ezt hogyan helyettesítjük majd."

A Szilícium-völgyben a kérdés leginkább az: mit kell tennie az Apple-nek, hogy megőrizze vezető pozícióját a piacon. Míg az Apple vezetői azt mondják, mennyire meglepte őket, hogy ilyen gyenge lesz a piaci verseny, logikus átgondolni, hogy egyszer csak a riválisok felzárkóznak. Szinte minden rivális, aki az Apple nyomába próbál kerülni, Microsoft technológiát használ. És a Sony, akinek az első próbálkozását éppen a Sony Music jogvédelmi követelései fojtották el, egy teljesen új digitális zenelejátszó termékvonalat mutatott be. "Úgy gondoljuk, hogy az élmény van olyan jó, mint az Apple termékéé, és megalkotjuk az új Walkman márkát, ami 200 millió eladást tudhat magáénak" - mondja a Sony America CEO-ja, Howard Stringer. Eközben az igazi verseny olyan cégek részéről alakulhat ki, amelyek most havi díjért korlátlan mennyiségű zenét streamelnek, mint a Real Networks Rhapsody szolgáltatása. "A legszaftosabb falat még nincs tálalva" - monjda Chris Gorog, a Napster CEO-ja.

De pillanatnyilag az iPod maga a kategória. És minden jel szerint ismét egy hihetetlen eladási tényező lesz a karácsonyi időszakban. Az új iPod bemutatása kiterjeszti a cég vezető szerepét. Ha az Apple végre kap annyi merevlemezt, hogy kielégítse a vásárlói igényeket, az iPod mini is felnőhet ahhoz a szerephez, amit a nagyobb testvére már betölt. És a nyár végén a számítástechnikai óriás, a HP elkezdi árulni az iPod verzióját, a hPodot, ami azt jelenti, hogy a vevők több ezer új boltban lesznek képesek iPodhoz jutni.

Mindez végtelen elégtételt jelent Steve Jobs-nak, a számítástechnikai pionírnak és a Pixar stúdió ügyvezetőjének, aki februárban lesz 50 éves. "Nagyon egyszerű életem van" - mondja a legkisebb irónia nélkül - „Van a családom, van az Apple és van a Pixar. És nem csinálok különösebben semmi mást." Az interjú éjjelén Jobs és a gyerekei megnézték a következő Pixar film, a "The Incredibles" első kész verzióját. Aztán az Apple ügyvezetője megnézte az iTunes számlálót, ami a 100 milliomodik dal felé tört. Az Apple nagy nyereményeket ígért annak, aki eléri a hatalmas számot. Körülbelül este negyed tizenegykor a 20 éves Kevin Britten Hays, Kansas városából megvásárolta a Zero 7 elektro együttes egy dalát, és Jobs maga hívta fel telefonon, hogy közölje vele a jó hírt. Jobs zavarbaejtő kérdést tett fel: "Mac-ed vagy PC-d van?"

„Macintosh-om van… " - mondta Britten.

Jobs vidáman meséli a sztorit az interjún. Bár az utóbbi időben a Mac eladások is erősödtek, nyilvánvalóan kisebb volt az esélye a Mac-es tábornak a versenyben. Jobs nem szeretné, ha ugyanerre a sorsra jutna a digitális zenelejátszó terméke. "Nagyon sok példa van arra, hogy nem a legjobb termék nyer" - magyarázza. "A Windows egy ilyen példa, de vannak olyan esetek is, amikor a legjobb győz. És az iPod erre egy remek példa." Mint ahogy azt bárki láthatja a fehér fülhallgatók rohamos terjedéséből…

A cikket Jennifer Ordonez írta Brad Stone közreműködésével a Newsweek magazin számára.
A cikket a MacMag.hu szerkesztősége fordította 2004-ben.





 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: