A Time Machine az Apple zseniális megoldása immáron sok-sok éve arra, hogy folyamatos, háttérben működő, kényelmes és jól használható, automatizált biztonsági mentés készüljön a Mac tartalmáról, valamint a csatlakoztatott adathordozókról is. Ennek csupán annyi a feltétele, hogy legyen egy kellően nagy kapacitású külső meghajtónk, amelyet olykor-olykor rákapcsolunk a Mac-re, hogy a mentések végbemenjenek.
Megjegyzés: Gyakori tévhit, hogy a szilárdtest meghajtók esetén nem kell biztonsági mentést készíteni, illetve hogy a Mac minősége mellett felesleges menteni, mert úgysem romlik el. Való igaz, hogy az SSD-k kevésbé sebezhetőek, mint a mozgó alkatrészekkel működő merevlemezek, és a Mac is kiváló minőségi paraméterekkel rendelkezik, de minden műszaki cikk életciklusában bekövetkezik egy olyan pont, amikor már nem működik, illetve történhetnek balesetek bármely eszközzel, így a Mac-kel is, amelynek eredményeképpen adataink veszélybe kerülhetnek.
Nagy általánosságban tehát az jelenthető ki, hogy azokról az adatokról ne készítsünk biztonsági mentést, amelyek elvesztése nem jelent problémát, amelyek azonnali letörlésével sem változna az életünk. Amennyiben azonban olyan adatot tárolunk, amelynek bármiféle jelentősége van, amely megismételhetetlen, fontos, arról mindenképpen készítsünk biztonsági mentést.
A Time Machine megalkotásával azonban látszólag az Apple még ma is ott tart, mint 2007-ben, amikor a technológia a Mac OS 10.5 „Leopard” operációs rendszerben megjelent: az akkori 500 GB-os lemezünkről egy-két éjszaka alatt elkészült az első biztonsági mentést, és utána a 3-400 MB új anyagot a rendszer észrevétlenül hozzáírta a mentésekhez.
Azok számára, akik úgymond átlagosan használják az eszközeiket és a rendszert, ez a működési metódus megfelelő, hiszen a Mac szépen teszi a dolgát, menteget a háttérben. Aki azonban nagy mennyiségű adattal dolgozik, akár csak hobbistaként videókat készít, szembesülhetett vele, hogy az Apple 17 évvel ezelőtti mentési tempója a Thunderbolt lemezek, a legalább 4K-s videók és az SSD-k világában olykor nehezen értelmezhető.
Egy-egy Final Cut Pro Library hatalmas nyersanyag mennyisége, vagy éppen egy utazáson készített fotóállomány mentése látszólag folyamatosan zajlik, ám egy idő után arra lehetünk figyelmesek, hogy sosem készül el. A mentés eljut 43-58-62-79-91%-ra, de le kell választanunk a mentési lemezt, mert munkába megyünk, és a MacBook Pro is jön velünk. Újabb felvételeket készítünk, újabb adatok kerülnek a gépre és a csatlakoztatott külső lemezekre, és a mentés megint csak megy, de nem fejeződik be. Aztán aggasztó üzeneteket kapunk a rendszertől, hogy 8-10-15-20-28 napja nem volt biztonsági mentésünk.
Amikor egy hosszú hétvége során a MacBook Pro nem végzett a saját belső tárhelye és a csatlakoztatott két darab külső meghajtó változásainak lementésével, kutakodni kezdtem, hogy miképpen lehet ezen a helyzeten javítani.
Az köztudott, hogy a Time Machine rendszerfolyamat alacsony prioritású, vagyis az Apple úgy álmodta meg, hogy tényleg észrevétlenül fusson a háttérben, és ne vegyen el erőforrásokat más folyamatoktól, illetve ne zavarja a mindennapi munkafolyamatokat. Igen ám, de amikor több és több adat gyűlik össze, mert például hobbi videózunk, a Mac-ben már 8 TB-os SSD van, további nagyobb méretű külső SSD-ket is a géphez kapcsolunk, amelyeket szintén lementenénk, az alacsony prioritású folyamat azt eredményezi, hogy a rendszer sosem ér a mentés végére.
A Time Machine folyamatosan végez egy katalógus frissítést a rendszer használata során, vagyis ha létrehozunk egy új fájlt, letöltünk 3 videót az iPhone-ról, letörlünk néhány régebbi dokumentumot, akkor egy katalógus alapján a technológia tudni fogja, hogy mit kell elmentenie, ha a Time Machine meghajtót csatlakoztatjuk. (Ennek érdekében a rendszer helyi lemezképeket is létrehoz, kvázi egy virtuális másolatot arról, hogy mit kell majd átmásolnia, ha a biztonsági mentésre használatos lemez rendelkezésére áll.)
Mivel azonban a folyamat alacsony prioritású, még akkor sem ad neki a macOS komolyabb erőforrásokat, ha nem használjuk a Mac-et, hanem például éjszakára ébren hagyjuk, hogy mentesen. Ilyenkor valamennyivel gyorsul, de nem eléggé ahhoz, hogy terabyte nagyságú anyagokat mentsen át a biztonsági mentési tárhelyre.
A megfejtés a Terminal alkalmazás használatával érhető el adminisztrátori fiók alatt, ahol is utasítani tudjuk a rendszert, hogy az alacsony prioritású folyamatok erőforrás megvonását kikapcsolja. Itt fontos kiemelni, hogy ez nem a Time Machine-re vonatkozó beállítás, hanem általános megközelítése azoknak a folyamatoknak, amelyeket a fejlesztők vagy az Apple alacsony prioritásba sorolnak. Remélhetőleg az évek alatt a profik vagy a YouTube véleményvezérek kisírják majd, hogy legyen manuálisan állítható, hogy gyors vagy csigalassú mentéseket szeretnénk-e, mert sokszor a biztonsági mentés nem azért kényelmes, mert észrevétlenül zajlik le órák alatt, hanem mert kiválasztott időpontban percek alatt frissülhet.
Most még azonban ez a parancs szükséges ahhoz, hogy általánosan átállítsuk az operációs rendszerünket:
sudo sysctl debug.lowpri_throttle_enabled=0
Mint minden sudo kezdetű Terminal parancs esetén, itt is tudni kell, hogy az egyedi rendszerhasználati szokások és használt alkalmazások miatt akár váratlan működési anomáliák is előfordulhatnak, így ha drámaian belassulna a rendszerünk más működési eleme, ezzel a paranccsal azonnal visszaállítható a paraméter:
sudo sysctl debug.lowpri_throttle_enabled=1
A sudo paranccsal adminisztrátori jelszó birtokában tudunk hozzáférni mélyebb rendszerbeállításokhoz, a sysctl a system control, vagyis a parancssoros felületen az operációs rendszer magjának bizonyos beállításait tudja vezérelni.
A sor végén lévő 0 kikapcsolja, az 1 bekapcsolja a funkciót.
A változtatáshoz a tapasztalatok szerint érdemes újraindítani a Mac-et.
Ezzel a paranccsal a mentési tempó a tétlen Mac sebességéhez képest négyszer-hatszor dinamikusabb, a három naposra előrejelzett mentés 9-14 óra alatt lezajlik. A használatban lévő Mac mentési sebességével pedig össze sem hasonlítható. Ilyen módon lehetőségünk van arra, hogy akár alkalmilag ki- és bekapcsolva a paramétert frissítsük a beragadt, be nem fejeződő biztonsági mentéseinket.
Mindösszesen ennyi elegendő ahhoz, hogy a Time Machine álomszerű működést produkáljon, és még ha nem is másol olyan gyorsan, mint ahogyan a Mac azt alapból tenné, szignifikánsan nagyobb az írási sebessége, mint a macOS alapértelmezett beállítása szerint, amely tényleg forradalmasítja a technológia működését olyankor, ha nagy mennyiségű adattal dolgozunk, és több külső lemezről is szeretünk biztonsági mentéseket fenntartani.
© MacMag.hu Cikk: Birincsik József 2024. 11. 15.
Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: