Hófödte hegycsúcsok, vízcsiszolta óriás kövek a tóparton, harsányan zubogó hegyi vízesés a fenyves közepén. Elizabeth Carmel fotóit nézve úgy érezzük, mintha mi magunk lennénk a felfedezők, akik először járnak az érintetlen tájakon.
Az illúzió persze nem alaptalan: a képeken egyetlen ember sem található, sehol akár egy lábnyom a tökéletesen megkomponált alkotásokon, amelyek a legnagyobb művész, a természet előtt tisztelegnek. Az emberi zavar a fényképekről is hiányzik: nincsen olyan fotográfiai nyom, amely megzavarná a tökéletes harmóniát. Csak a táj és a szemlélő viszonya alkotja egy-egy kép csodálatát.
A felismerés, hogy nem elsőként jártunk egy fényképen szereplő helyszínen, sőt, nem is járunk ott, csak egy fotót nézünk, nem rontja az ámulat elsődleges hatását. Inkább csak növeli az elismerést, ami a fotóst illeti, aki ténylegesen elsőként hódított meg egy-egy helyszínt - olykor akár sífutó ruházatban és nehéz felszerelést cipelve.
Elizabeth Carmel akár órákat tölt a tökéletes helyszín megkeresésével, képek ezreit készíti el és válogatja át, és közepes formátumú fényképezőgépének képeit az elkészítés után szinte rögtön a Retina kijelzős MacBook Pro gépén futó Aperture programba importálja.
Carmel számára a szakmája legkritikusabb része a digitális technika, amely sokszor igyekszik megcáfolni a természetességet. „Mindig is szerettem a tájképek fotózását. Legfőbb inspirációm, hogy a felkeresett gyönyörű tájakat megörökítsem és megmutassam másoknak. De nem vagyok naturalista. Nincsenek aggályaim a képfeldolgozással kapcsolatosan. Nem hozok létre olyan tájakat, amik nem léteznek. Ugyanannak a munkafolyamatnak vagyok a híve, mint amit az analóg világban a sötétkamrában végeztünk. A digitális kidolgozásnál a lehetőségek exponenciálisan megnövekedtek.”
Carmel úgy véli, hogy a digitális technológia gyors fejlődése tette lehetővé, hogy teljes munkaidejében fotózással foglalkozzon, nyomdai kiadványokat publikáljon és galériát üzemeltessen. (Férje, Olof Carmel társaságában üzemeltetnek egy fotógalériát a kaliforniai Truckee városban.)
Carmel világától egyébként sosem állt messze a zöldterületek világa: noha fiatalon érdeklődött a fotózás iránt, a Cal-Berkeley egyetemen környezettudományból diplomázott, és városi kertmérnökként dolgozott.
A visszatérést a fotózáshoz az teremtette meg, hogy évekkel ezelőtt a munkájához vásárolt egy Nikon COOLPIX fényképezőt, amivel történelmi régiségű helyszíneket ábrázoló képek témájának aktuális állapotáról készített fotókat. Hamar elkanyarodott azonban régi hobbija, a természet felé, amelyhez egy Nikon D1 DSLR gépet szerzett be. „A fényképezőgép egy Epson 9500 nagy formátumú nyomtatóval kiegészülve eszközöket adott ahhoz, hogy valóban művészeti termékeket állítsak elő. Ez pedig oda vezetett, hogy árusítani kezdetem a képeim nyomatait.”
Carmel tehetsége elmélyítésével a technikáját is továbbfejlesztette: „Most egy Hasselblad h44D típusú 39 megapixeles gépet használok. Ezzel igazán nagy felbontású képeket tudok készíteni, ami alapvető a poszter nyomatok készítéséhez. Ezzel a technikával nagy méretű nyomatoknál is fenntartható a megkívánt minőség, és nem kell torzuláshoz vezető megoldásokat alkalmazni.”
A méretek korlátlan szabadsága kiemeli Carmel képeinek jellegét: egy nyomat ugyanolyan ragyogóan néz ki a galéria falán, mint a weblapján. Noha Carmel képeinek témája a klasszikus nyugati elemeket foglalja magában, mint Tahoe, Yosemite, Sierra Nevada, a már-már természetfelettien jó beállítások szépsége az absztrakt művészet határvonalait súrolja.
„Törekszem a legegyszerűbb kompozíciókra. A Tahoe-tónál készített képek [amelyek közül az Apple gyári háttérképet is kínál mind az macOS, mind az iOS rendszereken] azért lettek kiválóak reményeim szerint, mert igyekeztem a képeslap jelleg helyett a tájkép jelleg finomságát megfogni a nyugott vízfelülettel, a finom tükröződésekkel és a vízben békésen nyugvó kövekkel.”
„Sokan mondták már, hogy a képeimnek van egyfajta nyugtató Zen életérzése. Úgy hiszem, hogy ez annak köszönhető, hogy szigorúan követem a kompozíció egyszerűségével kapcsolatosan elgondolásokat.”
Carmel a fotós naptárát az évszakokhoz igazítja: az otthonához közel jár télen, mivel Truckee környékén viszonylag hosszúnak mondható ez az évszak. A tavasszal és nyáron vadvirágokat fényképez vagy Európát járja, míg ősszel a Vadnyugat változatos színeit örökíti meg.
Képeit többek között a Nevada Museum of Art is bemutatta, a Hasselblad professzionális fényképezőgép gyártó pedig a Hasselblad Master Photographer díjjal jutalmazta. Első sikerkönyvét, a Robert Redford előszavával ellátott Brilliant Waters, Portrait of Lake Tahoe, Yosemite and High Sierra a People magazin is kiemelte.
Elizabeth Carmel nem csak évszakokhoz, hanem napszakokhoz is igazítja a művészetét. Képei többségét a napfelkelte és naplemente körüli 2-3 órás intervallumban készíti.
A helyszíneket többnyire egyedül keresi fel, gyalogol, lovagol vagy síel a helyszínre. Így kellő szabadságot nyer ahhoz, hogy egyedi nézőpontokat találhasson, és az ideális beállítást elérhesse. „Figyelnem kell a tömegre, amit cipelek: a Hasselblad nem különösen nehéz, de a lencsék súlya alatt meg lehet szakadni.”
Carmel azért választotta az Aperture professzionális fotószoftvert évekkel ezelőtt, mert az képes volt kezelni natívan a Hasselblad RAW képeit már az importáláskor. Azóta az Aperture köré építette a teljes munkafolyamatát. „Az Aperture nagyszerű tulajdonsága, hogy mindent elvégezhetek egy helyen. Az Aperture előtt nem volt meg a lehetőségem, hogy egy alkalmazásban importáljam, válogassam, értékeljem, összehasonlítsam, szerkesszem és megosszam a képeimet. Az Apple szoftvere révén nem kell egyik alkalmazásból a másikba vándorolnom a különféle munkafolyamatokhoz.”
A kisebb túrák alkalmával Carmel a CF kártyáján viszi vissza a képeit a szállására vagy az otthonába, ahol az importálást követően csak akkor törli le a kártyákat, ha az első biztonsági mentés elkészült legalább két helyre. A képeket egy külső tárhelyen tárolt Aperture Library iratban tárolja el. Ha távoli külső helyszínen van, akkor a MacBook Pro gépen létrehoz egy ideiglenes Aperture Library fájlt, amelyet hazatérés után egyesít a külső meghajtón lévővel.
A fotóriporterektől eltérően Carmel megteheti, hogy aprólékosan szervezi és elnevezi a képeit, különféle IPTC adatokkal egészíti ki azokat, hogy később könnyebb legyen eligazodni a hatalmas fotótárban. „Használom az Aperture kulcsszó képességét, illetve a szerzői jog megjelölését is végrehajtom vele. Ha több napig külső helyszínen dolgozok, már ott elvégzem ezt a munkát, és rendkívüli mértékben könnyűvé válik a későbbi keresés.”
Mivel Carmel elsősorban nyomtatásra dolgozik, nagy hasznát veszi az Aperture összehasonlító képességeinek. Ezt természetesen nem a MacBook Pro kijelzőjén hajtja végre, hanem egy e célra vásárolt Apple kijelzőn.
„Ami még roppant hasznos számomra, az a kötegelés (stack). Mivel egy-egy témáról ezernyi képet készítek, a kötegek jóvoltából egy csoportba szervezhetem az azonos vagy hasonló kompozíciókat, így áttekinthetőbb a munkafelület, és nincsen 500 majdnem ugyanolyan képem egymás után, csak mondjuk 10-12 kompozíció kötegem.”
A képek kiválogatására Carmel a dedikált, csillag alapú értékelést használja.”Nem a mennyiségi termelés műfajában alkotok, szóval a képeim igen kis százalékát kínálom megvételre és állítom ki. Egy egyhetes High Sierra fotózásról több mint 2000 képpel tértem haza, amelyek közül 8 kiemelkedő fotót használtam fel a későbbiek során.”
A válogatást követően Carmel az Aperture segítségével minimális javításokat is eszközök, ha az szükséges. „Az Aperture alapvető eszköztárát használom. Elsősorban a fény és árnyékok kezelésére, illetve a túl fényes részek visszaadására. Ezáltal megvan a részletgazdaság, az árnyalatok kívánt skálája az árnyékos és fényes részeken is. A RAW szerkesztés jóvoltából az Aperture képes visszahozni olyan színeket a képbe, amelyek első pillantásra ki vannak égve. Mindezt anélkül, hogy különféle nem kívánt színfátyolok jelennének meg a képen.”
A szerkesztés utolsó fázisára kihatással van az is, hogy hogyan néz majd ki a fotó a galéria falán. A nyomtatást megelőzően Carmel 16 bites TIFF iratokat készít a felvételekből az Aperture Export funkcióját használva. „A képkezelést követően készítek jópár tesztnyomatot, amíg a legjobb megjelenés el nem készül. Ezt egy nagyon nagy formátumú Epson 11880 típusú nyomtatóval hajtom végre matt Epson UltraSmooth vagy Premier Imaging Alise Paper típusú fotópapírra. A fekete-fehér képeket Museo Silver Rag papírra nyomom. Ez látványosan megkülönbözteti a képeimet az olcsó fényes fotópapírok túltelített színeitől, amit több fényképész is használ. Az én képeimen sokkal finomabbak, lágyabbak a színek.”
Nem minden kép kerül a falra, néhány portfólia könyvekben kerül bemutatásra a galériában. „Nincsen helyem minden képet bekeretezni, de akár a galériában, akár a weblapon megjelennek ezek a művek is.”
A Carmel kritikus tekintetén keresztüljutott képek sokféle fórumon megvásárolhatóak. Kiemelten fontos a webes jelenlét. „Jóval több embert érhetek el a weben keresztül, így különösen fontos a keresőoptimalizálás, illetve a célzott hirdetés. Ha valaki begépeli, hogy Lake Tahoe Photography, akkor reményeim szerint a lap tetején jelenik meg az oldalam. Sokan így találnak rá a képeimre a világ minden tájáról.”
Ennek ellenére a fizikai galéria is igen jelentős eladási fórum. „A nagy felbontású fényképezőgépek és nagy formátumú nyomtatók előnye, hogy a galériát felkeresők meggyőződhetnek arról, hogy a kép nagy méretben kidolgozva is részletgazdag, nem elmosódott, nem felskálázott. Nagyon sokan választják az otthonuk központi elemévé a képeimet.”
Elizabeth Carmel hivatalos weblapja…
Elizabeth Carmel galériájának és képboltjának lapja…
Cikk: Joe Cellini, Apple Pro rovat
Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: