A MainStage Vintage Clav nevű hangszere a német Hohner cég legendás D6 Clavinet termékét modellezi, amely bárkinek könnyen becsendül a fülébe, ha Stevie Wonder legendás Superstition című slágerének hangszerelésére gondol. Az ismert művész mellett számos funk, rock, pop és elektronikus jazz formáció használta ezt az eszközt az 1970-es évektől, de kétségkívül a funk műfaj az, amelynek hangzásával azonosult ez a hangszer.
A clavinet zenei értelemben a klavikord elektromechanikus változatának felel meg, és az alkotó Ernst Zacharias célja az volt, hogy a barokkos hangzást a modern zene számára elérhetővé tegye.
A Vintage Clav virtuális hangszer úgynevezett komponens modellező szintézissel létrehozott eleme a MainStage programnak, amely azt jelenti, hogy a szoftver matematikai modellek segítségével szimulálja a valós hangszert, amelynek során figyelembe veszi annak anyaghasználatát, méreteit, lehetséges környezetét, valamint a módokat, ahogyan a művész a hangszeren játszhat.
A MainStage Edit felületén a Channel Strips részen az Input paraméternél tudjuk kiválasztani a Vintage Clav nevű elemet, amelyet a megjelenését követően a neve (Clav) középső részére kattintva megnyíló ablakban tudunk testre szabni.
A MainStage számos esetben ügyel arra, hogy ne egy operációs rendszer ablak jelenjen meg előttünk a hangszerek beállítása során, hanem a hangszer virtuális leképezése. Ennek több oka is van: egyrészt a komponens modellezés eleve a valós hangszert igyekszik átültetni a virtuális térbe, másrészt a hangszeren játszó művészek számára otthonosabb így a felület, és számos beállítást a virtuális térben ugyanúgy tudnak elvégezni, mint a valóságban.
A Vintage Clav alapvetően a D6 Clavinet virtuális változata, de ezen belül 14 mód közül választhatunk, amelyek egyrészt előbeállítások - a szedők pozíciója, szűrők és effektusok beállításai -, másrészt pedig virtuális terek leképezései, úgynevezett impulzusválaszok is hozzá vannak rendelve a hangszer beállításaihoz.
Az impulzusválaszok témaköréről a Space Designer bővítmény kapcsán szóltunk részletesebben…
Ilyen impulzusválaszok készítésére az Impulse Response Utility nevű segédprogramot biztosítja az Apple…
A hangszer beállításainak felülete három kapcsolóval eltérő felületet jelenít meg: Main, Effects és Details gombok találhatóak meg itt.
A Main felület bal oldalát a clavinet húrjai és hangszedője vagy hangszedői határozzák meg. Alapből egy alsó hangszedő jelenik meg a felületen, de az ablak alsó részén lévő kapcsolók Pickup részén a CD és AB gombok használatával a felső hangszedő is megjeleníthető és pozicionálható. A hangszedő helyzetének változtatásával - amely a dőlésszög és a két hangszedő egymáshoz való viszonyának módosítását jelenti - a hangszer által keltett rezgések élménye változik, módosul. Ez egy eltérés az igazi hangszerhez képest, mert ott nem volt mód ilyen változtatásra, kötött volt a hangszedő elhelyezése.
A Key / Pickup feliratú gomb úgy működik, hogy rajta nyomva tartjuk az egeret és mozgatjuk az egérkurzort. Ezzel a hangszer hangjának sztereó térben való elhelyezkedése módosítható, változtatható. Ennek ideális kialakítását próbálgatással tudjuk legjobban elérni.
Két potméter található a felület jobb oldalán: a Brilliance / Ragyogás segítségével a közép értékről jobbra élesebbé, balra tompábbá tehetjük a hangot. A Decay / Hanyatlás potméter segítségével a húr leütését követő elhalkulás ideje változtatható.
Négy szűrő kapcsolóval is rendelkezik a hangszer: Brilliant / Ragyogó, Treble / Felső harmad (magas hangok), Medium / Közép és Soft / Lágy. A Brilliant opció mélyebbé, az alsó szekcióban teltebbé teszi a hangot (nazálissá, ahogyan zeneileg a jelenséget definiálni szokás ennél a hangszernél). A Treble a felső, magasabb tartományt erősíti és a Medium a középső tartományt, a Soft pedig az egész hangzást lágyítja, tompítja.
A Damper csúszka a lenyomást követően a húrok elnémulásának idejét csökkenti: magasabb érték esetén a húrok pengése hamar abbamarad, nincsen hosszú hanyatlási idő. Ezt a paramétert egyébként lehetőségünk van MIDI billentyűzetünk valamely vezérlő szervével akár játék közben is kezelni, ha egy-egy hangot vagy zenei részeltet szeretnénk hosszú elnyúlási hangzás nélkül játszani.
A Damper funkció MIDI térképezéséhez kattintsunk át a MainSatage Edit felületén az Assingments & Mappings felületére, és ott az Assign & Map gombra! Ekkor az alsó részen megjelennek az adott hangszerre vonatkozó elérhető paraméterek: esetünkben a Classic Electric Piano a hangszer, hiszen Keyboard produkciót nyitottunk, arra kattintva pedig a Vintage Clav alul jelenik meg, mint megszólaltatott hang. Ennek Global gyűjteményében találjuk a Damper opciót, amelyet a megfelelő MIDI vezérlő - például a modulációs tárcsa, vagy összetettebb MIDI billentyűzeten dedikált tológomb - használatával meg tudunk tanítani a funkcióra. Fontos, hogy a párosítani kívánt műveletet a tanítási folyamat után néhány másodperccel elvégezzük a MIDI-eszközön, mert a MainStage a beérkező első MIDI-jelre figyel, és azt rendeli hozzá a tanítani kívánt funkcióhoz.
A Volume / Hangerő a hangszer koncerten belüli kimeneti jelének erősségét szabályozza a rendszerhangerőtől függetlenül, a MainStage sávösszetételén belül.
A Main felület beállításai és az opcionális Damper csúszka MIDI-hozzárendelése után ismerkedjünk meg az Effects / Effektusok felülettel, amely szintén fa alapanyagú háttérrel rendelkezik, ám az Apple modern lehetőségek sorát társította a tökéletes és pontos analóg leképezéshez.
Itt sorban a Wah, Compressor, Distortion és Modulation elemek találhatóak. Az effektusok hangképzési, illetve módosítási sorrendjét a tényleges fizikai sorrendjük határozza meg. A MainStage azonban lehetőséget ad arra, hogy egyszerűen egérrel megragadva áthelyezzük az effektusokat, így módosítsuk azok sorrendjét az igényeink szerint.
Minden effektust külön be tudunk kapcsolni a bal felső sarkukban lévő bekapcsoló gomb segítségével, amely alapból kikapcsolt állásban van.
Általában a Compressor effektus szerepel a sor elején, mivel az tömöríti össze a tovább menő jelet a többi effektus számára. Ennek erősségét a Ratio potméterrel tudjuk szabályozni, és a valós hangszerben jelen lévő áramkör működésének módját képezi le. Használata segítségével a kiválasztott modellek közötti különbségeket is hangsúlyosabban érzékelhetjük és érzékeltethetjük.
A Distortion effektus túlvezérléssel torzító megoldás, amely a Tone potméterrel együtt használva a hang bizonyos részleteit erősíti: a Tone potméter alacsony állásában melegebbé tudjuk tenni a hangot a Gain fokozásával, míg a Tone potméter magasabb állásában fényesebb, élesebb hangot tudunk előidézni a Gain fokozásával.
A Modulation effektus háromféle típussal rendelkezik, amelyet menüből tudunk kiválasztani: Phaser, Flanger és Chorus opciók érhetőek el. Mindegyik megoldás rendelkezik egy Intensity potméterrel, amellyel az erősségüket tudjuk állítani - efölött számérték begépelésére is mód van az egérkurzor odamozgatásával.
A Rate potméter melletti hangjegy ikonra kattintva az ütemhez igazíthatjuk az effektust, a Rate potméterrel pedig az effektus ütemét külön kapcsolhatjuk.
A Wah effektust elsősorban az elektromos gitárok világában otthonosan mozgók ismerik, de a clavinet is húros hangszer, így ott is van mód efféle hatása elérésére. Ezt már az eredeti hangszerben is alkalmazták a zenészek, így nyolcféle Wah pedál jellegzetes effektus stílusai közül tudunk választani az effektuson látható felnyíló menüben.
Az effektus működése a frekvencia tartomány valamely részének kizárásán alapszik, ennek megfelelően a menüből kiválasztható opciók a sáváteresztő, mélyáteresztő és magasáteresztő típusok valamelyike közé sorolható. A Range potméterrel az a tartomány állítható, amelyet a pedálok kiszűrnek, vagyis a vágófrekvenciát tudjuk itt szabályozni, míg az Envelope potméterrel a szűrő érzékenysége állítható a billentyűk lenyomásának sebességével összefüggésben. Vagyis nagyobb érték esetén a Wah effektus ereje is nagyobb lesz: dinamikus játék esetén az effektus is dinamikusabb, visszafogottabb játék esetén az effektus is szolidabb.
A Wah effektus működése szintén összeköthető MIDI-billentyűzetünk valamely szervével: az Assigments & Mappings felületen az Assign & Map gombra kattintva a Classic Electric Piano > Vintage Clav > Effetcs sorban találjuk a Wah, Wah Env Depth, Wah Pedal Pos és Wah Range sorokat. Amennyiben az élő játék közben effektpedállal elért hatást szeretnénk feltérképezni a MIDI-billentyűzet valamely vezérlő felületére, akkor a Wah Pedal Pos opciót kell választani, és 20 másodpercen belül valamilyen MIDI-jelet küldeni a MIDI-billentyűzet irányából a számítógép felé, amely nyomán a MainStage meg tudja tanulni az adott funkciót.
A Details felületen a virtuális hardver fizikai beállításait, hangolási lehetőségeit találjuk. Itt az első rész egy speciális clavinet paraméter virtuális leképezése: a hangszer egy kedvelt jellegzetes hibája volt, hogy az idővel megvalósuló elhangolódás hatására a húr leütését követően a kalapács feleresztésekor egy kósza plusz rezzenés is megszólalt (Click), amely gyakorlatilag minden hangszer esetén eltérő hangképet eredményezett. Ezt befolyásolta a hangszer használtsága, a hőmérséklet, a karbantartási színvonal és sok más paraméter. A MainStage lehetőséget ad arra, hogy ezt hangulatos hibát felidézzük, és véletlenszerű módon előidézzük. A véletlenszerűség nem arra utal, hogy mindig másik húrnál legyen így a hiba, és teljesen másként szóljon a hangszer egy-egy hangja egy adott szám során, hanem hogy ne egyforma legyen a hatás minden húr és kalapács esetén.
A String felületen a húrok jellegzetességei állíthatóak, így például a rezgés megszűnésének ideje az ütést követően, a feszesség, amely nyilván hatással van a hangra, az elhangoltsági paraméter (a húrok öregedése, a hőmérséklet, más, valós hangszerekkel való összhang elérése céljából).
A Pitch paraméter alatt a század félhang pontosságú hangolás mellett az úgynevezett Stretch Tuning opcióra is mód van. Ennek lényege, hogy számos nagy méretű hangszer esetén jellemző, hogy a magas és mély hangok hosszabb húrok segítségével szólalnak meg, így ezeket úgy tudjuk egymással harmonizáló módon hangolni, hogy egyébként el vannak hangolva. A clavinet esetén önállóan ennek nincsen jelentősége, de a funkcióra szükség lehet, ha például nagyzenekari zongora is szól a koncerten, és azzal szeretnénk összehangolni a Vintage Clav hangját. Maga a hangszer úgynevezett koncert hangmagasságra van állítva, vagyis az A hang 440 Hertzes.
Végezetül pedig beállítható a polifónia hangjainak száma - ez alapból 16 -, de ki is kapcsolható a polifónia, és akkor csak egy hang lenyomása eredményez hangot a hangszerből egyszerre. A következő hangot akkor kelthetjük, ha az előző billentyűt már felengedtük.
Kilenc előre definiált sebesség görbe közül választhatunk a Velocity Curve menüben, amely nüansznyi különbséget jelent a játék hangzásában, de fontos a tökéletes előadáshoz. Az alapértelmezett lineáris mellett rögzített (fix), konvex és konkáv görbe is választható. A fix utáni érték a dinamikatartomány 25-50-75-100%-ára utal. Ezek szintén lineáris görbék egyébként. A konvex görbék a központi oktávok esetén nagyobb dinamikát eredményeznek, míg a konkáv görbék a központi oktávok esetén kisebb dinamikát eredményeznek.
Itt láthatjuk a Damper Control és a Wah Control alatt a MIDI-hozzárendelést is, amelyet fentebb beállítottunk.
© MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2023. október 29-30.
Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: