A macOS operációs rendszer beépített lemezkezelő szoftvere, a Disk Utility / Lemezkezelő hívja be igény esetén azt a segédprogramot, amely révén többlemezes rendszerből lehetőségünk van RAID tömböt létrehozni. A RAID a Redundant Array of Independent Disks, azaz független lemezek redundáns tömbje kifejezésből alkotott betűszó. Lényege általában az, hogy a több meghajtó egyetlen logikai egységként jelenik meg a szoftverek és a felhasználó számára, és valamilyen módon egyesül a tudásuk ahhoz képest, mintha több különálló darabként használnánk őket.
A RAID témát a Disk Utility / Lemezkezelő szoftver nézőpontjából egy másik írásban mutatjuk be…
E célra az operációs rendszer a RAID Assistant / RAID segédprogram nevű felületet hívja meg, amely az újabb macOS rendszerekben már nem különálló alkalmazás, hanem egy klasszikus beállítási segéd megjelenése van: egyetlen ablakban vezet végig a folyamaton, majd annak végezetével bezárul.
A RAID megoldás számos verzióval rendelkezik, amelyek eltérő felépítéseket, topológiákat valósítanak meg. Amely szoftveresen a macOS rendszerben elérhető, az a RAID0 (striped) és a RAID1 (mirrored).
Amikor megvásárolunk egy többmeghajtós rendszert, legyen az az OWC Thunderbay 8 merevlemezes megoldás, amelybe nyolc darab 3,5” meghajtót helyezhetünk, vagy egy OWC Express 4M2 NVMe SSD foglalat, amelybe négy darab penge típusú szilárdtest meghajtót építhetünk, vagy egy Sonettech M.2 8x4 PCI kártya egy Mac Pro belsejébe, amelyre szintén NVMe meghajtókat telepíthetünk az elképesztő sebesség és kapacitás érdekében, a közös ezekben, hogy több független meghajtót építünk beléjük.
E rendszerek célja általában az, hogy a kapacitás és a sebesség terén is kiemelkedjenek. Egy OWC Thunderbay 8 meghajtóba például nyolc darab 24 TB-os merevlemezt építve 192 TB kapacitást hozhatunk létre, és bár a merevlemezek nem gyorsak, egyetlen meghajtóba formázva a sebességük elméletileg összeadódik, és elérik a külső Thunderbolt 4 eszköz 2750 MB/s átviteli sebességét.
Hasonló a helyzet a szilárdtest meghajtókkal is, így például az említett Sonettech M.2 8x4 PCI kártya lehetőséget ad akkor SSD létrehozására, amely a piacon még nem érhető el, mégpedig úgy, hogy több meghajtót építünk egybe: 8 darab 8 TB SSD révén 64 TB SSD tárhelyet építhetünk egy kártyára, és ezek írási és olvasási sebességét csak a Mac Pro PCIe 4.0 technológiája határolja be 30.000 MB/s átviteli tempóra.
A RAID megoldások egyik lehetősége tehát a kapacitás és sebesség növelése: e célra a RAID0 topológia szolgál, amely striped / csíkozott módon egymás mellé helyezi a tárolókat, és úgy képez egyetlen nagy méretű meghajtót.
A másik opció az, amikor nem szeretnénk várni a Time Machine biztonsági mentés lefutására, hanem kritikus adatainkról azonnal szeretnénk egy duplikálást élőben, minden művelet után. Erre a célra szolgál a RAID1 mirrored / tükrözött topológia. Ekkor amit a rendszer által megjelenített egy darab meghajtóra írunk, az a valóságban kettő meghajtóra íródik ki. Ez alap esetben biztonságos, fontos azonban kiemelni, hogy amennyiben egy fájl hibás, úgy az mindkét meghajtón hibás módon kerül átírásra, és a hibával csak akkor szembesülünk, amikor használni akarják az adott fájlt.
A RAID1 tömb SSD tárhelyek esetén költségesnek mondható, így egy külön cikkben egy hathatós tippet osztunk meg arról, hogy milyen módon gyorsíthatjuk fel a Time Machine működését, hogy az olcsóbb merevlemezekből felépítve dinamikusabban végezze el az adataink mentését nagy mennyiségű adattömeg esetén is.
A Time Machine gyorsítása…
A gyakorlati bevezető után tegyünk még említést a kettő kombinációjáról (RAID0+1), amelyet két lépésben tudunk kialakítani, vagyis hogy például létrehozunk egy rendszerben két meghajtóból egy RAID0 tömböt, és másik két meghajtóból még egy RAID0 tömböt, majd a két tömböt RAID1 topológiával egymásra tükrözzük. Így a némileg gyorsabb meghajtónk egyúttal élőben le is van mentve.
A RAID Assistant / RAID-asszisztens a Disk Utility / Lemezkezelő program File / Fájl menüjének alsó pontjából indítható el, és első beállítási opciója arra vonatkozik, hogy Stiped (RAID 0) / Csíkozott (RAID 0), Mirrored (RAID 1) / Tükrözött (RAID 1) vagy RAID topológia nélküli, egymáshoz fűzött lemezeket szeretnénk: Concatenated (JBOD) / Összefűzött (JBOD). (Utóbbi a just a bunch of disks / csak egy csomó lemez rövidítése, és arra utal, hogy sebesség többletet nem, csupán az összefűzött lemezek nyomán elérhető kapacitás többletet kapjuk meg.)
A megfelelő topológia kiválasztását követően láthatjuk azokat a meghajtókat, amelyek elérhetőek a szervezésre. Ekkor nagyon fontos figyelnünk, hogy ne fűzzünk be olyan lemezt, amelyen adat van, mert az törlésre kerül. Az illusztráción a Crucial P3 Plus 4 TB-os szilárdtest meghajtókból kerül összeszervezésre négy darab. Ezek a PCI Express alapú meghajtók önmagukban is igen gyorsak, de négy együtt még dinamikusabb, és kapacitásuk is 16 TB, szemben a különálló 4 TB-tal.
A következő lépésben a formátum és a blokk méret állítható be. A formátum kapcsán a Mac OS Extended (Journaled) / Mac OS kibővített (naplózott) verziót javasoljuk. Ez egy régi jól bevált fájlrendszer, amelynek szoftveres javítása és karbantartása megoldott az Apple saját és külső gyártók szoftvereivel is. Az Apple által javasolt APFS (Apple File System) külső lemezként fokozottan érzékeny a hibákra, javítására jelenleg nincsen külső szoftver, mivel az Apple nem nyitotta meg a dokumentációt ezzel kapcsolatban.
A Chunk Size / Darab méret felnyíló menüből igényeink szerint választhatunk annak függvényében, hogy milyen típusú adatokat tárolunk majd. Ezek ugyan csak kilobyte-os méretű elemek, de fontos tudni, hogy a Mac OS Extended fájlrendszer esetén a 2 byte méretű üres fájl is elfoglalja legalább a minimális blokk méretet. Vagyis ha például adatbázisokat tárolunk majd a meghajtón aprócska fájlok millióival, akkor a kisebb blokkméret indokolt, míg ha óriási fényképeket, videókat, lemezképeket, akkor a nagyobb blokkméret előnyös. Ez alapvetően árnyalatnyi különbséget sem jelent a teljesítményben, de például lemezkarbantartásnál vagy -javításnál gyorsabbá tudja tenni a folyamatot.
A következő lépésekben a segédprogram beszervezi a meghajtókat a RAID tömbünkbe, és létrehozza az egységet, amely a Finder felületén meg is jelenik az egyesített kapacitással.
Amennyiben RAID0 tömböt alkottunk, akkor a meghajtók sebessége közel összeadódik, a kapacitásuk pedig de facto összeadódik, ha pedig RAID1 tömböt hoztunk létre, akkor az egység másik felére folyamatosan ráíródnak azok az adatok, amelyeket a rendszerben látható meghajtóra írunk.
A RAID Assistant / RAID-asszisztens a folyamat végén kilép.
Érintőlegesen szóba került, hogy számos egyéb formátum is elérhető a RAID világban: a RAID5 elterjedt megoldás a legalább ötlemezes tárolók esetén, de léteznek metaadaton alapuló szoftveres RAID megoldások, mint a RAID4 vagy RAID6. Ezekhez azonban dedikált szoftver szükséges, mint az OWC által kínált SoftRAID megoldás.
Kódolt lemezképek létrehozása a Disk Utility / Lemezkezelő alkalmazással…
RAID tömbök létrehozása a Disk Utility / Lemezkezelő alkalmazással…
Lemezképek visszaállítása, klónozása a Disk Utility / Lemezkezelő alkalmazással…
©MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2025. január 13.
Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: